Trikája
| A sorozat témája Buddhizmus |
|---|
 |
|
|
|
Körvonalakban |
A Trikája tan (szanszkrit, szó szerint: "három test"; 三身 kínai: szán-sen vietnámi: Tam thân, japán: szandzsin vagy szansin, tibeti: སྐུ་གསུམ, wylie: szku gszum) mahájána buddhista tanítás a valóság és a buddhaság természetéről.
Definíció
[szerkesztés]A tan szerint a buddháknak három teste (kája) van:
- a dharmakája vagy igazságtest, amely megtestesíti a megvilágosodás alapelvét és nincsenek korlátai;
- a szambhogakája vagy örömtest, amely egy örömtest vagy egy tiszta fény megnyilvánulása;
- a nirmánakája vagy együttérzés-test, amely megmutatkozik a térben és az időben.[1]
Eredete
[szerkesztés]Páli kánon
[szerkesztés]Már Buddha parinirvánája előtt is ismert volt a Dhammakája kifejezés, amely szó szerint azt jelenti, hogy igazságtest.
A páli kánonban Buddha azt mondja Vaszetthának, hogy a Tathágata (Buddha) dhammakája, azaz az igazság megtestesülése volt[2][3]
Buddha megegyezik a dhammával:
| „... and the Buddha comforts him, "Elég, Vakkali! Miért akarod látni ezt a közönséges testet? Aki látja a Dhammát, engem lát; aki engem lát, a Dhammát látja, mert a Dhammát látván, Vakkali, engem lát; és engem látván, a Dhammát látja."[4]” |
Az Aggannya-szuttában Buddha azt tanácsolja Vaszetthának, hogy bárkinek erős és mély hite van a Tathágathában kijelentheti, hogy a Bhagaván gyermeke, a dhamma „szájából” született, dhammából fogant és a dhamma örököse. Mert a Tathágatha címei a következők: a dhamma teste, Brahma teste, a dhamma megnyilvánulása és a Brahma megnyilvánulása.
Mahájána
[szerkesztés]A dharmakája tanítást valószínűleg legelőször az Astaszáhaszriká Pradzsnyápáramitá („tökéletes bölcsesség szútra”) fejtette ki, amely az i. e. 1. században vetettek papírra.
A mahájána buddhizmus vezette be a szambhogakája fogalmát, amely a nirmánakája és a dharmakája között helyezkedik el. A szambhogakája a buddhák egyik aspektusa, amely mély meditációban és víziókban tapasztalható. 300 körül a jógácsára iskola rendszerbe foglalta az akkori elméleteket a Buddha természetével kapcsolatban. Ez lett a trikája, avagy a háromtest tan.[5]
Értelmezései a különböző buddhista hagyományokban
[szerkesztés]A buddhizmus különböző iskoláinak eltérő elképzelései vannak a három testet illetően.
Kínai mahájána
[szerkesztés]Tiszta Föld
[szerkesztés]A Tiszta Föld buddhizmusban Buddha három testét a következőképpen lehet lebontani:[6]
- A nirmánakája egy buddha fizikai/megnyilvánult teste, például Gautama Buddháé.
- a szambhogakája az örömtest, amelyben egy bódhiszattva bevégzi a fogadalmait és buddhává válik. Amitábha, Vadzsraszattva és Manydzsusrí buddhák teste szambhogakája test.
- a dharmakája az igazság megtestesülése, a fizikai és a spirituális test átmenete. Vairócsana Buddhát gyakran ábrázolják dharmakája testtel, főleg az ezoterikus buddhista iskolákban, mint például a japán singon, a tendai és a kegon.
A buddhák mindhárom formája ugyanazt a dharmát tanítja, csak a forma különbözik.
Csan buddhizmus
[szerkesztés]Schloeg szerint a buddhák három teste nem abszolút, csupán „mentális konfigurációk”, amelyek elnevezések és tulajdonságok. Ezek a tudat fényei és árnyékai szerepét töltik be.[7]
| „Nem szeretnél különbözni a buddháktól és a patriarchákból? Akkor csak ne keress magadon kívül semmit. A saját szíved tiszta fénye ebben a pillanatban a Dharmakája Buddha, a nem különbséget tevő fénye ebben a pillanatban a Szambhogakája Buddha, a nem megkülönböztető fénye ebben a pillanatban a Nirmánakája Buddha a saját házadon belül. Buddha testének ez a hármasa nem más mint egyenesen ő a saját szemed előtt, amint hallgatja, hogy én éppen magyarázom a dharmát.[8]” |
Tibeti buddhizmus
[szerkesztés]Negyedik és ötödik test - szvábhávikakája és mahászúkhakája
[szerkesztés]A vadzsrajána buddhizmusban olykor említésre kerül egy negyedik test, amelyet úgy neveznek, hogy szvábhávikakája (tibeti: ངོ་བོ་ཉིད་ཀྱི་སྐུ, wylie: ngo bo nyid kji szku) „lényegtest”,[9][10] illetve egy ötödik test, amely a mahászúkhakája (wylie: bde ba chen po'i sku) „nagy boldogság test”.[11] A szvábhávikakája egyszerűen a három kája egysége vagy szétválaszthatatlansága.[12]
A gelug tanításokban is szerepel a fogalom, ahol a dharmakája két aspektusa közül ez az egyik: szvábhávikakája „lényegtest” és dzsnyánakája „bölcsességtest”.[13]
Haribhadra 8. századi buddhista filozófus szerint az Abhiszamajálankára a 8. fejezetben négy káján keresztül jellemzi a buddhaságot: szvábhávikakája, [dznyána]dharmakája, szambhogakája és nirmánakája.[14]
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]Megjegyzések
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Welwood, John (2000). The Play of the Mind: Form, Emptiness, and Beyond, accessed January 13, 2007
- ↑ Dígha-nikája 27.9
- ↑ Lásd: Walsh, Maurice. 1995. The Long Discourses of the Buddha: A Translation of the Dīgha Nikāya. Boston: Wisdom Publications, “Aggañña Sutta: On Knowledge of Beginnings,” 409. o.
- ↑ SN 22.87 Vakkali Sutta - 1. Vakkali (Fordította: Darvas Gabriella). A-Buddha-Ujja. (Hozzáférés: 2015. július 14.)
- ↑ Snelling 1987, 126. o.
- ↑ Hattori, Sho-on. A Raft from the Other Shore : Honen and the Way of Pure Land Buddhism. Jodo Shu Press, 25–27. o. (2001). ISBN 4-88363-329-2
- ↑ Schloegl 1976, 19. o.
- ↑ Schloegl 1976, 18. o.
- ↑ Megjegyzések a szvábhávikakájáról. khandro.net. (Hozzáférés: 2015. július 15.)
- ↑ A szvábhávikakája jelentésének meghatározása
- ↑ The life of Marpa the translator : seeing accomplishes all. Boston: Shambhala, 229. o. (1995. november 3.). ISBN 978-1570620874
- ↑ khandro.net H.E. Tai Situpa idézete
- ↑ Mahayana Buddhism : the doctrinal foundations, Reprinted, London: Routledge (1993. november 3.). ISBN 978-0-415-02537-9
- ↑ Buddhahood embodied : sources of controversy in India and Tibet. Albany, NY: State Univ. of New York Press, 115. o. (1997. november 3.). ISBN 978-0791434314
Források
[szerkesztés]- John J. Makransky: (August 1997) Buddhahood Embodied: Sources of Controversy in India and Tibet, Publisher: State University of New York Press, ISBN 0-7914-3432-X (10), ISBN 978-0-7914-3432-1 (13), [1]
- Schloegl, Irmgard (1976), The Zen Teaching of Rinzai, Shambhala Publications, Inc., ISBN 0-87773-087-3, <http://www.thezensite.com/ZenTeachings/Translations/Teachings_of_Rinzai.pdf>
- Snellgrove, David. Indo-Tibetan Buddhism, Vol. 1. Boston, Massachusetts: Shambhala Publications, Inc. (1987). ISBN 0-87773-311-2
- Snellgrove, David. Indo-Tibetan Buddhism, Vol. 2. Boston, Massachusetts: Shambhala Publications, Inc. (1987). ISBN 0-87773-379-1
- Snelling, John (1987), The Buddhist handbook. A Complete Guide to Buddhist Teaching and Practice, London: Century Paperbacks
- Walsh, Maurice. The Long Discourses of the Buddha: A Translation of the Dīgha Nikāya. Boston: Wisdom Publications (1995). ISBN 0-86171-103-3