Hárs (növénynemzetség)

Hárs
	Nagylevelű hárs (Tilia platyphyllos)
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Zárvatermők (Magnoliophyta);
Csoport:	Valódi kétszikűek (eudicots);
Csoport:	Rosidae;
Csoport:	Eurosids II;
Rend:	Mályvavirágúak (Malvales);
Család:	Mályvafélék (Malvaceae);
Alcsalád:	Hársfaformák (Tilioideae);
Nemzetség:	Hárs (Tilia); L.
Fajok
	amerikai hárs (Tilia americana); amuri hárs (Tilia amurensis); Tilia caroliniana; kínai hárs (Tilia chinensis); Tilia chingiana; kislevelű hárs (Tilia cordata); gyapjasbibeszálú hárs (Tilia dasystyla); krími hárs (Tilia euchlora); európai hárs (Tilia x europaea); Tilia flavescens; szálkáslevelű hárs (Henry-hárs) (Tilia henryana); Tilia heterophylla; Tilia insularis; Tilia intonsa; japán hárs (Tilia japonica); Tilia johnsoni; Tilia kiusiana; Tilia mandshurica; Tilia maximowicziana; Tilia miqueliana; Tilia moltkei; mongol hárs (Tilia mongolica); Tilia nobilis; Tilia oliveri; Tilia paucicostata; nagylevelű hárs (Tilia platyphyllos); Tilia praecox; Tilia taqueti; ezüst hárs (Tilia tomentosa); Tilia tuan;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Hárs témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Hárs témájú médiaállományokat és Hárs témájú kategóriát.

A hárs vagy hársfa (Tilia) nemzetség a mályvafélék családján belül a hársfaformák (Tilioideae) alcsaládba tartozik.

Magháza virágzáskor még ötrekeszű, de az elsőként megtermékenyült magkezdemény gátolja a többi magkezdemény kifejlődését, és a magház teljes üregét kitöltve fejlődik maggá, ezért az érett hárstermés egymagvú makk.

Etimológia

A hárs szó finnugor eredetű, korábbi hás alakja a hársfán kívül ’fakéreg, háncs’ jelentéssel is bírt (a hársfa kérgéből egyébként könnyen készíthető háncs).^[1]^[2]

Csángó nyelvjárásban a hársvirágot szádokvirágnak nevezik, és a fát szádoknak.^[3]

Fajai

A nemzetség három faja található meg a Kárpát-medencében:

Az ezüst hárssal (Tilia tomentosa) főképp a városokban találkozunk.
A kislevelű hárs (Tilia cordata) szolgáltatja a legjobb teaalapanyagot.
A nagylevelű hárs (Tilia platyphyllos) erdeinkben a hűvösebb északi oldalakon, szurdokvölgyekben nő.
A nagylevelű és a kislevelű hárs természetes hibridjét európai hárs (Tilia × europaea) néven már Linné leírta. Ez mindkét szülőjénél magasabbra nőhet, egyéb tulajdonságai a két faj között állnak (a levélfonák érzugaiban fehéres-drapp szőrcsomók fejlődnek, termései kissé bordásak).

Az európai hárs kertészeti változatai

Tilia europaea 'Euchlora' (császárhárs),
Tilia europaea 'Pallida'

Felhasználása

Faanyagának világos, idővel kissé sötétedő színe, jellegtelen textúrája van, a geszt és a szíjács nem különül el egymástól. Puha, könnyű faanyag, gyorsan szárad.

A hársak adják minden fafaj közül talán a legkönnyebben, legjobban faragható faanyagot, ez a faszobrászat legkedveltebb anyaga. Minden forgácsoló és forgácsmentes eljárással könnyen megmunkálható, gőzöléssel jól hajlítható, gyönyörűen csiszolható.

Fafaragáshoz, esztergáláshoz, fametszethez, bútorgyártáshoz, hangszerekhez, furnérkészítéshez, rétegelt lemeznek, facipő készítésére, cellulózgyártásra, rajzszén készítésére használják.

Hársfavirág

A kis- és nagylevelű hársfa virágait a teljes virágzáskor gyűjtik, árnyékos helyen szárítják. Forrázata gyógyhatású, de élvezeti teaként is kedvelt. Felhasználják még gyógyhatású fürdővizekhez, vagy bőrápoló szerként. Hatóanyagait és felhasználását részletesen a kislevelű hárs leírásánál ismertetjük.

Egyes vidékeken hársfabort is készítenek belőle.

A hárs méhészeti jelentősége

Érdekességek

Szőkedencs temetőjében a 7-es út mellett áll egy közel 700 éves ezüst hárs.
A Szlovákia a Bojnice várkastély közelében áll egy több mint 700 éves fa, melyet Mátyás király hársfájának neveznek.
A hárs neve a lipován nyelvjárásban lippa, s mivel szokás szerint a szentképeket hársfából készült táblára festik, innen van az elnevezésük: „lipován”, azaz „hársfás”.^[forrás?]
Zeusz hársfává változtatta Philürát saját kérésére.^[4] A philüra az ókori görögöknél hársfát jelent, illetve hárshéjat is, melyre írtak.^[5]

Képek

A szőkedencsi 700 éves hárs
Dunabogdányi öreg hársfa. Törzsének kerülete 2010-ben 340 cm
Földi poszméh (Bombus terrestris) kislevelű hárs (Tilia cordata) virágain

Jegyzetek

↑ Hárs, in: Magyar etimológiai szótár. arcanum.hu. (magyarul) Budapest: Arcanum Adatbázis Kft. (Hozzáférés: 2017. augusztus 5.) arch
↑ Końćkɜ, koćkɜ U FU 'háncs, fakéreg' de 'Bast, Baumrinde' en 'bast, bark'. uralonet.nytud.hu. (magyarul) Budapest: Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete (Hozzáférés: 2017. augusztus 5.) arch
↑ Küllős Imola: A moldvai csángó magyarok hiedelmei. Korunk, XIX. évf. 2. sz. (2008)
↑ Heinrich Wilhelm Stoll: Philyra 1). In Ausführliches Lexikon der griechischen und römischen Mythologie, 3. Band, 2. Abteilung: Pasikrateia–Pyxios, nebst Schluss von Palladion und Phoinix. Szerkesztette: Wilhelm Heinrich Roscher. Leipzig: B. G. Teubner. 1909. 2353–2354. o. (német nyelven)
↑ philyra. In Finály Henrik: A latin nyelv szótára. Budapest: Franklin Társulat. 1884.

Források

Nyugat-Magyarországi Egyetem
www.terra.hu: Nagylevelű hárs
Lombos fák
Lombos fák, díszfák Archiválva 2020. október 25-i dátummal a Wayback Machine-ben, tuja.hu

Kapcsolódó szócikkek

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Hárs, in: Magyar etimológiai szótár. arcanum.hu. (magyarul) Budapest: Arcanum Adatbázis Kft. (Hozzáférés: 2017. augusztus 5.) arch

[2] Końćkɜ, koćkɜ U FU 'háncs, fakéreg' de 'Bast, Baumrinde' en 'bast, bark'. uralonet.nytud.hu. (magyarul) Budapest: Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete (Hozzáférés: 2017. augusztus 5.) arch

[3] Küllős Imola: A moldvai csángó magyarok hiedelmei. Korunk, XIX. évf. 2. sz. (2008)

[4] Heinrich Wilhelm Stoll: Philyra 1). In Ausführliches Lexikon der griechischen und römischen Mythologie, 3. Band, 2. Abteilung: Pasikrateia–Pyxios, nebst Schluss von Palladion und Phoinix. Szerkesztette: Wilhelm Heinrich Roscher. Leipzig: B. G. Teubner. 1909. 2353–2354. o. (német nyelven)

[5] yra. In Finály Henrik: A latin nyelv szótára. Budapest: Franklin Társulat. 1884.

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

Sablon:Gyógynövények m v sz Gyógynövények
Bizonyított hatással rendelkeznek	Barátcserje Borsmenta Közönséges borostyán Közönséges kutyabenge Közönséges vadgesztenye
Alkalmazásuk csak hagyományokon alapul	Erdei mályva Erdei szamóca Fokföldi muskátli Gyermekláncfű Halvány kasvirág Keskenylevelű kasvirág Közönséges bojtorján Közönséges boróka Közönséges cickafark Kurkuma Máriatövis Papsajtmályva Parlagi ligetszépe Pásztortáska Pelargonium reniforme Rozmaring Sárga tárnics Szúrós csodabogyó Szúrós gyöngyajak Vérontó pimpó Vesetea Veteménybab Vöröslő ligetszépe
Besorolatlan	Agathosma Aloé Amerikai viaszbokor Ánizs Ánizsillatú izsópfű Anyarozs Apró szulák Kanadai aranyvessző Közönséges aranyvessző Magas aranyvessző Articsóka Ázsiai gázló Bazsalikom Benedekfű Bíbor kasvirág Borágó Borsikafű Búzavirág Bürökgémorr Citromfű Citromillatú kakukkfű Csarab Cseresznye Cserszömörce Csicsóka Csikófark Csikorgófű Csillagánizs Csipkebogyó Csombormenta Csukóka Diófa Dúsvirágú ökörfarkkóró Édeskömény Egynyári tisztesfű Eperfa Erdei szamóca Eukaliptusz Európai homoktövis Európai mogyoró Fahéjfa Fehér akác Fehér árvacsalán Fehér fagyöngy Fehér fűz Fehér here Fehér mustár Fehér üröm Fekete áfonya Fekete bangita Fekete bodza Fekete mustár Fekete nadálytő Fekete nyár Fekete peszterce Fekete ribiszke Fekete üröm Fodormenta Fokhagyma Foltos árvacsalán Fűszerkömény Füzike Galagonya Ginzeng Gombernyő Görögdinnye Görögszéna Gyapjas gyöngyajakfű Gyapjas gyűszűvirág Háromszínű árvácska Hársfa Hasznos földitömjén Hegyi árnika Hegyi kakukkfű Homoki szalmagyopár Igazi édesgyökér Illatos ibolya Illatos macskamenta Varjúhájfű Tengeri hínár Izlandi zuzmó Kakaó Kakukkfű Kanadai aranygyökér Kankalin Kapor Kávé Kék golgotavirág Kék indiángyökér Kék iringó Kenderkefű Kerek repkény Kerti izsóp Kerti mák Kerti ruta Kései margitvirág Keserű pacsirtafű Keskenylevelű ezüstfa Keskenylevelű kakukkfű Kígyószisz Kínai kúszómagnólia Kis ezerjófű Kis meténg Kis vérfű Kóladió Komló Koriander Korpafű Kökény Körömvirág Kövér porcsin Közönséges aranyvessző Közönséges falgyom Közönséges gyömbér Közönséges gyújtoványfű Közönséges levendula Közönséges medvetalp Közönséges mirtusz Közönséges orbáncfű Közönséges párlófű Közönséges vasfű Kukorica Lándzsás útifű Lenmag Libapimpó Lopótök Lómenta Lucerna Madárberkenye Madársóska Majoránna Málna Martilapu Maté Mecsekifű Medvehagyma Menta Mezei cickafark Mezei iringó Mezei katáng Mezei menta Mezei szil Mezei zsurló Mirha Molyhos ökörfarkkóró Nagy csalán Nagyezerjófű Napraforgó Narancs Nehézszagú gólyaorr Nemes babér Nemes májvirág Nyírfa Nyúlszapuka Orvosi angyalgyökér Orvosi füstike Orvosi kálmos Orvosi kecskeruta Orvosi lestyán Orvosi macskagyökér Orvosi medveszőlő Orvosi pemetefű Somkóró Szappanfű Orvosi székfű Orvosi szemvidító Orvosi tisztesfű Orvosi tüdőfű Orvosi veronika Orvosi zilíz Orvosi zsálya Ökörfarkkóró Örökzöld törpetölgy Örménygyökér Őszi margitvirág Őszi vérfű Pacsirtafű Páfrányfenyő Palástfű Papaja Paprika Pasztinák Petrezselyem Pipacs Porcikafű Porcsin keserűfű Rebarbara Réti legyezőfű Réti ördögharaptafű Réti palástfű Ribiszke Sáfrány Sáfrányos szeklice Sarlós gamandor Sármányvirág Sédkender Sóskaborbolya Szagos müge Szappanfű Szárcsagyökér Szarkaláb Százszorszép Szeder Szegfűbors Szegfűszeg Szelídgesztenye Szenna Szurokfű Tarackbúza Tárkony Tárkonyüröm Tavaszi kankalin Tea Tejoltó galaj Tölgy Tövises iglice Tőzegáfonya Turbolya Tyúkhúr Útifű Vadcseresznye Vadrózsa Vadsóska Varjútövis Vérehulló fecskefű Vérfű Vidrafű Virágos kőris Vízi menta Vörös acsalapu Vörös áfonya Vörös lóhere Vörös ribiszke Vöröshagyma Zamatos turbolya Zeller Zsálya