Ugrás a tartalomhoz

Thomas Keneally

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.
Thomas Keneally
Keneally a „Brave” című film premierjén a Sydney-i Filmfesztiválon, 2012. június 11.
Keneally a „Brave” című film premierjén a Sydney-i Filmfesztiválon, 2012. június 11.
Született1935. október 7. (89 éves)
Sydney, Új-Dél-Wales, Ausztrália
Állampolgárságaausztrál[1][2]
Nemzetiségeausztrál
Foglalkozása
IskoláiSt Patrick's College, Strathfield
Kitüntetései
  • Australian National Living Treasure
  • Fellow of the Royal Society of Literature
  • Miles Franklin-díj (1967)
  • Miles Franklin-díj (1968)
  • Heinemann Award (1973)
  • FAW Barbara Ramsden Award (1975)
  • Man Booker-díj (1982)[3]
  • Officer of the Order of Australia (1983. június 13.)[4]
  • Helmerich Award (2007)
  • Colin Roderick Award (2012)
A Wikimédia Commons tartalmaz Thomas Keneally témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Thomas Michael Keneally, AO (Sydney, 1935. október 7. –) ausztrál regényíró, drámaíró, esszéíró és színész. Legismertebb regénye a Schindler bárkája (1982) (wd), melyből Steven Spielberg készített Oscar-díjas filmet Schindler listája (1993) címmel.

Élete

[szerkesztés]

Keneally mindkét szülője (Edmund Thomas Keneally és Elsie Margaret Coyle) ír apáktól született az új-dél-walesi Kempsey(wd) városában, és bár Sydneyben született, első éveit is Kempseyben töltötte.[5] Apja, Edmund Thomas Keneally a második világháborúban az Ausztrál Királyi Légierőnél repült, majd visszatért egy kisvállalkozáshoz Sydneyben. 1942-re a család a Homebush-beli(wd) (Sydney külvárosa) Loftus Crescent 7-be költözött, amely Sydney bel-nyugati részén található. Keneally beiratkozott a Christian Brothers St Patrick's Főiskolára,[6] Strathfieldbe(wd). Nem sokkal ezután megszületett bátyja, John. Keneally 1952-ben végzett diplomájához Nemzetközösségi ösztöndíjat nyert.[7]

Keneally ezután belépett a Szent Patrik Szemináriumba, Manly-ben(wd), hogy katolikus papnak tanuljon. Bár a szemináriumban szentelték diakónussá, hat év elteltével levert állapotban távozott anélkül, hogy pappá szentelték volna. Sydney-i iskolai tanárként dolgozott, és a New England Egyetem[8] oktatója volt (1968–1970), mielőtt regényíróként sikert aratott.[7]

Keneallyt 1964-ig "Mick" néven ismerték, de amikor publikálni kezdett – kiadója tanácsára – az igazi kerestnevét kezdte használni.[5]

Pályafutása

[szerkesztés]

Keneally első története a The Bulletin magazinban[9] jelent meg 1962-ben Bernard Coyle álnéven. 2014 februárjáig több mint 50 könyvet írt, köztük 30 regényt. Különösen híres a Schindler-bárkájáról (1982) (később Schindler listája címmel), az első ausztrál regénye, amely elnyerte a Booker-díjat, és ez az alapja a Schindler listája (1993) című filmnek. Ezt megelőzően már háromszor felkerült a Booker rövidlistájára: 1972-ben a The Chant of Jimmie Blacksmith, 1975-ben a Gossip from the Forest, és 1979-ben a Confederates.[10]

Számos regénye történelmi anyag átdolgozása, bár pszichológiáját és stílusát tekintve modern.

Timberlake Wertenbakernek(wd)[11] a londoni Royal Court Theatre-ben(wd)[12] bemutatott, Our Country's Good (Hazánk üdve) című darabja Keneally The Playmaker című könyvén alapul. Ebben a Nagy-Britanniából a Birodalom ausztráliai büntetés-végrehajtási telepére kitoloncolt elítéltek adják elő George Farquhar(wd)[13] A toborzótiszt (The Recruiting Officer) című vígjátékát, amely az angol Shrewsbury városában játszódik. Max Stafford-Clark(wd)[14] művészeti vezető Levelek George-nak (Letters to George) című könyvében írt a repertoáron szereplő darabok színpadra állításával kapcsolatos tapasztalatairól.

Keneally néhány filmben is szerepelt. Kis szerepet játszott Fred Schepisi The Chant of Jimmie Blacksmith (1978) című filmjében[15] (saját regénye alapján), és Marshall atyát alakította a szintén Schepisi által rendezett, The Devil's Playground (Az ördög játszótere) című díjnyertes filmben (1976).[16]

1983-ban az Ausztrál Rend tisztjévé (AO) nevezték ki. Ő egy ausztrál élő kincs.[17]

1985 és 1988 között tagja volt az Ausztrál Művészeti Tanács (Australia Council for the Arts) Irodalmi Testületének, 1985 és 1989 között pedig a Nemzeti Könyvtanács elnöke.

Vendégprofesszor volt a Kaliforniai Egyetemen, Irvine-ben (UCI), ahol 1985-ben egy negyedéven át tanította a diplomás szépirodalmi műhelyt. 1991-től 1995-ig vendégprofesszor volt az UCI írói programjában.[18]

2006-ban Peter Pierce, a James Cook Egyetem ausztrál irodalom professzora ezt írta: „Keneally néha a legközelebbinek tűnik irodalmunk Balzacjához; a maga gazdag és egyedi módján egy ausztrál „emberi vígjáték” szerzője.”

Thomas Keneally emléktábla a Sydney Writers Walk-ban

A Tom Keneally Centre[19] 2011 augusztusában nyílt meg a Sydney Mechanics' School of Arts-ban,[20] ahol Keneally könyvei és emléktárgyai találhatók. Az oldalt könyvbemutatókra, felolvasásokra és írásórákra használják.[21]

Keneally a Menedékkérői Információs Központ[22] nagykövete, ami egy nonprofit szervezet, amely személyes és gyakorlati támogatást nyújt az Ausztráliában menedéket kérőknek.[23]

Schindler bárkája

[szerkesztés]

Keneally 1982-ben írta a Booker-díjas regényt, melyet Poldek Pfefferberg(wd)[24], a holokauszt túlélő élete ihletett.[25] Keneally 1980-ban találkozott Pfefferberggel az utóbbi üzletében, és Pfefferberg megmutatta meg neki az Oskar Schindlerről szóló aktákat, beleértve magát az eredeti listát is. Keneallyt érdekelte a sztori, és Pfefferberg a készülő könyv tanácsadója lett, elkísérte Keneallyt Lengyelországba, ahol ellátogattak Krakkóba és a Schindler-történethez kapcsolódó helyszínekre. Keneally a Schindler bárkáját Pfefferbergnek ajánlotta: „aki buzgalmával és kitartásával késztette ennek a könyvnek a megírását”. Egy 2007-es interjúban mondta, hogy: „Oskar Schindlerhez az vonzotta, hogy "Az a tény, hogy nem lehetett megmondani, hol ért véget az opportunizmus és hol kezdődött az altruizmus, és szeretem azt a felforgató tényt, hogy a szellem ott lélegzik, ahol akar, vagyis a legvalószínűtlenebb helyekről is előkerül a jó.”

A könyvből később film is készült Schindler listája (1993) címmel Steven Spielberg rendezésében, amiért a rendező átvehette első Oscar-díját. Keneally találkozását Pfefferberggel és kutatási körútjaikat a Searching for Schindler: A Memoir (2007) részletezi. A Keneallyt inspiráló Pfefferberg-dokumentumok némelyike jelenleg a sydney-i Új-Dél-Wales Állami Könyvtárában található.[26] 1996-ban az Állami Könyvtár megvásárolta ezt az anyagot egy magángyűjtőtől.

Magánélete

[szerkesztés]

Keneally 1965-ben feleségül vette Judy Martint, aki akkor ápolónő volt, két lányuk született, Margaret és Jane.[27]

Keneally az Australian Republic Movement alapító elnöke volt (1991–1993), és 1993-ban könyvet adott ki a mi köztársaságunk témában. Számos republikánus esszéje megjelenik a mozgalom honlapján. Szívesen támogatja a rögbi labdajátékot is, különösen az NRL Manly-Warringah Sea Eagles klubját. 2004-ben hatodik alkalommal tartott Tom Brock előadást.[28] Feltűnt a 2007-es The Final Winter[29] című rögbiligás drámafilmben.

2009 márciusában Ausztrália miniszterelnöke, Kevin Rudd állami ajándékként átadta Keneally Lincoln című életrajzának dedikált példányát Barack Obama elnöknek.[30]

Keneally unokaöccse, Ben feleségül vette az Ausztrál Munkáspárt helyettes vezetőjét, Kristina Keneally(wd)[31] szenátort, aki Új-Dél-Wales korábbi miniszterelnöke és a Sky News Australia hírközlője is volt.

Kitüntetések, elismerések

[szerkesztés]

1983-ban az Order of Australia tisztjévé nevezték ki.[32] Ő egy ausztrál élő kincs.(wd) Keneally kijelentette, hogy egyszer felajánlották neki a Brit Birodalom Rendjének parancsnoka címet, és ő ezt visszautasította. „Azt mondtam, hogy sajnálom azt a birodalmat, amelynek én vagyok a parancsnoka.”[33]

2010-ben az ausztrál posta bélyeget bocsátott ki a tiszteletére.[34]

Keneally tiszteletbeli doktori címeket kapott, köztük az Ír Nemzeti Egyetemen.[10]

Booker-díj

  • The Chant of Jimmie Blacksmith, 1972-ben jelölt
  • Gossip from the Forest, 1975-ben jelölt
  • Confederates, 1975-ben jelölt
  • Schindler's Ark, 1982, győztes

Helmerich-díj

  • Peggy V. Helmerich Kiváló szerzői díj, 2007


Miles Franklin-díj

  • Bring Larks and Heroes, győztes 1967
  • Three Cheers for the Paraclete, győztes 1968
  • An Angel in Australia, jelölt 2003
  • The Widow and Her Hero, hosszú lista 2008

Miniszterelnöki irodalmi díj

  • The Widow and Her Hero, jelölt 2008

Új-Dél-Wales Premier irodalmi díjai

  • Különdíj, nyertes 2008

Bibliográfia

[szerkesztés]

Regények

[szerkesztés]
  • The Place at Whitton (1964)
  • The Fear (1965), átírva (1989) By the Line néven
  • Bring Larks and Heroes (1967), egy azonosítatlan brit büntetés-végrehajtási intézet, vagy száműzetési hely
  • Three Cheers for the Paraclete (1968), képregény egy hitetlen papról
  • The Survivor (1969), egy túlélő visszaemlékezése egy katasztrofális antarktiszi expedícióra
  • A Dutiful Daughter (1971), Keneally személyes kedvence
  • The Chant of Jimmie Blacksmith (1972), Ballada – egy kizsákmányolt, dühös ausztrál őslakos (Aboriginal man) szemszögéből (film is készült)
  • Blood Red, Sister Rose (1974), regény Jeanne d’Arc története alapján
  • Moses the Lawgiver (1975)
  • Gossip from the Forest (1975), az I. világháborút lezáró fegyverszünet tárgyalásáról
  • Season in Purgatory (1976), szerelem Tito partizánjai között a II. világháború során
  • Ned Kelly and the City of the Bees (1978), könyv gyerekeknek
  • A Victim of the Aurora (1978), detektívtörténet egy antarktiszi expedíción
  • Passenger (1979)
  • Confederates (1979), Stonewall Jackson hadserege alapján
  • The Cut-Rate Kingdom (1980), Ausztrália háborúba lép 1942-ben
  • Schindler's Ark (1982), Booker-díj győztes, megfilmesítve Schindler listája (1993) címen
  • A Family Madness (1985)
  • The Playmaker (1987), foglyok színdarabot adnak elő Ausztráliában a 18. században
  • Act of Grace (1985), (William Coyle álnéven) Firestorm címmel jelent meg az Egyesült Államokban
  • By the Line (1989), munkásosztálybeli családok néznek szembe a második világháborúval Sydneyben
  • Towards Asmara (1989), the conflict in Eritrea
  • Flying Hero Class (1991), Palesztinok eltérítettek egy repülőgépet, amelyen egy őslakos néptánccsoport volt
  • Chief of Staff (1991), (William Coyle álnéven)
  • Woman of the Inner Sea (1993)
  • Jacko: The Great Intruder (1993) (A törtető)
  • A River Town (1995)
  • Bettany's Book (2000)
  • An Angel in Australia (2000), Office of Innocence címmel is megjelent
  • The Tyrant's Novel (2003), egy ausztrál bevándorlási fogoly története
  • The Widow and Her Hero (2007), a háború hatása a hátramaradottakra
  • The People's Train (2009), egy 1911-ben Oroszországból Ausztráliába menekült története, aki majd visszatér a forradalomba
  • The Daughters of Mars (2012), két ausztrál nővér küzd az első világháborúban szörnyen megsebesült katonák ápolásával
  • Shame and the Captives (2014), ISBN 147673464X, japán hadifoglyok szökéséről Új-Dél-Walesben a második világháború alatt
  • Napoleon's Last Island (2015)
  • Crimes of the Father (2016)
  • Two Old Men Dying (2018)
  • The Book of Science and Antiquities (2019)
  • The Dickens Boy (2020)
  • Keneally, Thomas. Corporal Hitler's pistol (2021. november 29.). ISBN 978-1-76089-322-4. OCLC 1257067130  Winner of the 2022 ARA Historical Novel Prize.[35][36]
  • Keneally, Tom. Fanatic Heart. Milsons Point, NSW: Vintage Australia (2022. november 1.). ISBN 978-0-14-377781-6. OCLC 1333614618 [37][38]

A Monsarrat sorozat, Meg Keneally vel közösen[39]

[szerkesztés]
  • The Soldier’s Curse (2016)
  • The Unmourned (2017)
  • The Power Game (2018)
  • The Ink Stain (2019)

Ismeretterjesztő

[szerkesztés]
  • Outback (1983)
  • Australia: Beyond the Dreamtime (1987)
  • The Place Where Souls are Born: A Journey to the Southwest (1992)
  • Now and in Time to Be: Ireland and the Irish (1992)
  • Memoirs from a Young Republic (1993)
  • The Utility Player: The Des Hasler Story (1993) Des Hasler(wd) rögbi-játékos
  • Our Republic (1995)
  • Homebush Boy: A Memoir (1995), önéletrajz
  • The Great Shame (1998)
  • My father's Australia Granta. 70: 331–349. Summer 2000.
  • American Scoundrel: The Life of the Notorious Civil War General Dan Sickles (2002), Daniel Sickles(wd)[40] életrajza
  • Lincoln (2003), Abraham Lincoln életrajza
  • The Commonwealth of Thieves: The Story of the Founding of Australia (2005)
  • Searching for Schindler: A Memoir (2007)
  • Australians: Origins to Eureka (2009)
  • Three Famines: Starvation and Politics (2011)
  • Australians: Eureka to the Diggers (2011)
  • Australians: Flappers to Vietnam (2014)
  • (2015. március 1.) „Gutenberg fights on : a survival story”. The National Library of Australia Magazine 7 (1), 28–30. o. [41]
  • Australians: A Short History (2016)
  • A Bloody Good Rant: My Passions, Memories and Demons (2022)

Színpadi művek

  • Halloran's Little Boat (1968)
  • Childermas (1968)
  • An Awful Rose (1972)
  • Bullie's House (1981)
  • Either Or (2007)[42]

Forgatókönyvek

  • The Survivor (1972)[43]
  • Silver City (1984)[44]
  • The Fremantle Conspiracy (1988)[45]

Dokumentumfilm

  • God or Politics: Tom Keneally in Eritrea (1990)

Magyar nyelven

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ http://www.nytimes.com/1992/05/24/movies/film-nicole-kidman-from-down-under-to-far-and-away.html
  2. ↑ http://www.nytimes.com/2014/02/20/theater/politics-history-and-exile-are-at-heart-of-transport.html
  3. ↑ https://thebookerprizes.com/fiction/backlist/1982
  4. ↑ Australian Honours Search Facility (angol nyelven)
  5. ↑ a b Tom Keneally. Talking Heads . ABC, 2007. július 30. [2011. március 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. november 27.)
  6. ↑ St.Patrick's College
  7. ↑ a b Thomas Keneally, A Celebration. Friends of the National Library of Australia, 2006 (Hozzáférés: 2017. június 10.)
  8. ↑ University of New England
  9. ↑ The Bulletin magazin
  10. ↑ a b Q&A Panellist Tom Keneally. ABC. (Hozzáférés: 2017. június 10.)
  11. ↑ Timberlake Wertenbaker brit származású drámaíró, forgatókönyvíró és fordító, aki színdarabokat írt a Royal Court(wd), a Royal Shakespeare Company és mások számára.
  12. ↑ A Royal Court Theatre, amely különböző időpontokban Court Theatre, New Chelsea Theatre és Belgravia Theatre néven ismert, egy nem kereskedelmi jellegű West End színház a Sloane Square-en(wd), a londoni Kensington és Chelsea kerületben.
  13. ↑ George Farquhar (1677 – 1707. április 29.) ír drámaíró.
  14. ↑ Maxwell Robert Guthrie Stewart "Max" Stafford-Clark (1941. március 17.) brit színházi rendező.
  15. ↑ Jimmie Blacksmith éneke
  16. ↑ Interview – Thomas Keneally. januarymagazine.com
  17. ↑ National Living Treasure
  18. ↑ McClellan, Dennis. „Keneally to Leave UCI for Home”, Los Angeles Times , 1994. szeptember 26. (Hozzáférés: 2013. április 29.) 
  19. ↑ Tom Keneally Központ
  20. ↑ Sydney Mechanics' School of Arts
  21. ↑ „A library he calls his own”, The Sydney Morning Herald (Hozzáférés: 2011. november 29.) 
  22. ↑ Asylum Seeker Resource Centre
  23. ↑ Our ambassadors. asylumseekerscentre.org.au . Asylum Seekers Centre. [2021. szeptember 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. december 13.)
  24. ↑ Leopold "Poldek" Pfefferberg
  25. ↑ Walton, James. „Thomas Keneally: I wanted to be recognised by the Poms”, The Telegraph , Telegraph Media Group Limited, 2015. október 7. (Hozzáférés: 2017. június 10.) 
  26. ↑ „Schindler's List found in Sydney”, BBC News, 2009. április 6. (Hozzáférés: 2010. március 28.) 
  27. ↑ Steggall, Stephany Evans. „Interestingly enough … The life of Tom Keneally, and his women”, The Weekend Australian , 2015. szeptember 26. (Hozzáférés: 2017. június 10.) 
  28. ↑ A Tom Brock Lecture egy éves tudományos előadás, amelyet az Ausztrál Sporttörténeti Társaság szervez Tom Brock ausztrál sporttörténész hagyatékából.
  29. ↑ Az utolsó tél
  30. ↑ Obama lauds Rudd in 'meeting of the minds'. The Age
  31. ↑ Kristina Marie Kerscher Keneally (született: 1968. december 19.) amerikai származású ausztrál politikus, aki 2018 februárjától 2022 áprilisáig Új-Dél-Wales munkáspárti szenátora volt, amikor is lemondott, hogy versenyezzen Fowler(wd) képviselőházi székéért (sikertelenül).
  32. ↑ It's an Honour – Honours – Search Australian Honours. itsanhonour.gov.au
  33. ↑ Keneally, Thomas. "Opinion: Hollow, cloying veneration greeted the Queen’s death. Now history calls on us to get an Australian head of state" The Guardian 13 September 2022
  34. ↑ „Australian writers honoured by stamps”, The Guardian , 2010. január 21. (Hozzáférés: 2023. november 22.) 
  35. ↑ „Celebrated author reveals why he is sharing $50,000 his prize money”, ABC News, 2022. október 20. (Hozzáférés: 2023. január 16.) (ausztrál angol nyelvű) 
  36. ↑ Reviews:
  37. ↑ Interview: Fanatic Heart by Tom Keneally (ausztrál angol nyelven). ABC Radio , 2022. november 25. (Hozzáférés: 2023. január 16.)
  38. ↑ Reviews:
  39. ↑ Meg Keneally
  40. ↑ Daniel Edgar Sickles (1819. október 20. – 1914. május 3.) amerikai politikus, katona és diplomata.
  41. ↑ The fifth Ray Mathew Lecture, National Library of Australia, 4 September 2014.
  42. ↑ Daunting, haunting task for an author with a story to tell. theage.com.au
  43. ↑ The Survivor. IMDB
  44. ↑ Silver City. IMDB
  45. ↑ The Fremantle Conspiracy. IMDB

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Thomas Keneally című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Thomas_Keneally&oldid=27566865”