Ugrás a tartalomhoz

Teresa Teng

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 Ebben a szócikkben a mandarin, illetve kantoni nyelvű szavak nemzetközi, illetve magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani.
Ebben a szócikkben a japán nevek magyaros átírásban és keleti névsorrendben szerepelnek.
Teresa Teng
1979-ben, Los Angelesben
1979-ben, Los Angelesben
Született鄧麗筠
1953. január 29.[1][2][3][4]
Paocsung
Elhunyt1995. május 8. (42 évesen)[1][2][3][4]
Csiangmaj
Álneve
  • テレサ・テン
  • 小鄧
  • アジアの歌姫
Állampolgárságatajvani
ÉlettársaPaul Quilery (1989–1995)
Foglalkozása
Kitüntetései
  • 16. Japan Record Awards (1974)[5]
  • Golden Bell Awards (1980)[6]
  • Japan Cable Awards (1984, 1985, 1986)[5]
  • 28. Japan Record Awards (1986)[5]
Halál okaasztma
SírhelyeJünjüan
Zenei pályafutása
Műfajokmandopop
Hangszerénekhang
Hangalt
A Wikimédia Commons tartalmaz Teresa Teng témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Teng Li-csün (鄧麗君, Dèng Lìjūn, egyszerűsített: 邓丽君), ismert művésznevén Teresa Teng (Paocsung, 1953. január 29. – Csiangmaj, 1995. május 8.) tajvani énekesnő, színésznő, filantróp. Beceneve „Ázsia örök popkirálynője”; kulturális ikonná vált a mandopop műfajához való hozzájárulásával. Úgy szól a mondás, „ahol kínaiak vannak, ott Teresa Teng zenéje is jelen van”. Minden idők egyik legsikeresebb ázsiai művészének tartják.[7][8][9][10]

Csaknem harmincéves pályafutása alatt Teng befolyásos és domináns énekessé vált Ázsia-szerte,[11] főképp Kelet-Ázsiában, Délkelet-Ázsiában, és valamennyire Dél-Ázsiában is.[12] Gyakran nevezik Ázsia első pop szupersztárjának.[13][14] A kínai popzene egyik úttörője, nagy szerepet játszott a kínai zeneipar fejlődésében azzal, hogy a nyugati és keleti zenei stílusokat ötvözte.[15][16][17] Dalai felváltották az akkoriban elterjedt forradalmi dalokat a szárazföldi Kínában, lefektetve a modern populáris kínai zene alapjait.[18] Emellett Teng jelentős szerepet játszott a kínai nyelvű nemzetek közötti kulturális szakadék áthidalásában is, és ő volt az első művész, aki japán popdalok éneklésével összekötötte Japánt Kelet- és Délkelet-Ázsia nagy részével.[19] Tajvanon híres volt arról, hogy katonákat szórakoztatott és nemzeti érzelmű dalokat énekelt. Hazájában a beceneve „a patrióta művésznő”, illetve „a katonák kedvese” volt.[20]

Pályafutása során több mint 1700 dalt vett fel, 14 éves korától, és nem csak mandarinul, de hokkien nyelven, kantoniul, sanghaji dialektusban, japánul, indonézül, angolul és olaszul is énekelt.[21] Dalait több száz művész dolgozta fel világszerte.[22]

Az IFPI adatai szerint Teng lemezeiből 2010-ig több mint 48 millió példány fogyott (szárazföldi kínai adatok nem állnak rendelkezésre).[23] 1986-ban a Time a világ hét legnagyobb énekesnője egyikének nevezte meg.[24] 2007-ben bekerült a japán Koga Maszao(wd) Zenei Múzeum Popzenei Hírességek Csarnokába.[25] 2009-ben egy kínai kormányzati portál által szervezett szavazáson 8,5 millióan választották meg „Kína legbefolyásosabb kulturális személyiségének 1949 óta”.[26][27] 2010-ben, a nemzetközi nőnap alkalmából kínai sajtóorgánumok „a modern Kína legbefolyásosabb nőjének” választották meg.[26][28]

Gyermek- és fiatalkora

[szerkesztés]

Teng vajsengzsen(wd) szülők gyermekeként született a Jülin megyei Paocsungban. Édesapja Hopejből származó katona volt, édesanyja santungi; azután szöktek Tajvanra, hogy a kommunisták átvették a hatalmat Kínában 1949-ben.[29]

Szegénységben nőtt fel, öt gyermek közül az egyetlen lány volt. Apja 1957-ben szerelt le, süteményárusításból próbálta eltartani a családját ezután. Teng az általános iskolai tanulmányait Tajpej megye Lucsou körzetében végezte.[30][31]

Szülei nagy zenerajongók voltak, édesapja a pekingi operát kedvelte, édesanyja a huangmej operát(wd). Hatéves korábban kezdett énekleckéket venni apja egy katonazenekart vezető ismerősétől, aki gyakran felléptette katonák előtt. Későbbi pályafutása során is gyakran énekelt katonáknak.[32]

Első komoly díját 1964-ben nyerte, amikor a Kínai Rádió és Televíziótársaság[* 1] egy rendezvényén a Shaw Brothers huangmejopera-filmjéből énekelt el egy dalt.[33] 1965-ben beíratták a Kinling Lányiskolába, de a fellépései miatt inkább nem folytatta a középiskolai tanulmányait és a hivatásos énekesi karriert választotta. Elmondása szerint a középiskola nagyon konzervatívan viszonyult hozzá, és nem engedték meg neki, hogy tanulmányai mellett hivatásos énekes legyen. Hamarosan már ő tartotta el a családját.[34][35][36]

Pályafutása

[szerkesztés]

Kezdetek

[szerkesztés]

Teng professzionális karrierje 1967-ben kezdőtött, amikor a One Star a Day (Mej zsi ji hszing, 每日一星) című televíziós műsort kezdte vezetni. A műsor keddtől vasárnapig 20 percben futott. Ezt követően televíziós sorozatokban és filmekben szerepelt, 1969-ben a Thank You, My Dear Manager (謝謝總經理, Hsziehszie cung csingli) című film főszerepét játszotta.[37][38] 14 évesen otthagyta a középiskolát, hogy a zenei karrierjére koncentrálhasson. A helyi Yeu Jow Records kiadóhoz igazolt, akiknél táncdal típusú lemezeket és népszerű nyugati popdalok, valamint ázsiai népdalok feldolgozásait adta ki.[39] Mivel azonban nem volt bevétele a jogdíjakból, így éjszakai klubokban lépett fel országszerte, mellékes keresetként.[40] A tajpeji Paris Night klubban is fellépett, ahol rekordot döntött: 70 egymást követő nap lépett fel, minden alkalommal 90 perces előadással.[34] Lemezei jól fogytak, nemsokára pedig lehetőséget kapott, hogy Tajvan első saját gyártású televízió sorozatához, a Csingcsinghez vegyen fel betétdalt. Turnéra is indult, ami felkeltette a média érdeklődését. Első nagyobb sikerét 1968-ban aratta, amikor a The Gathering of Stars című zenei televíziós műsorban való fellépését követően lemezszerződést ajánlottak neki. A hongkongi Life Recordsnál több albuma jelent meg ezt követően.[40] Ezekben az években több nagy sikerű dalt is kiadott, úgy mint a Remembering Mama (Mama tö ko, 媽媽的歌) vagy a The Moment I See You, I Smile (Vo jicsien ni csiu hsziao, 我一見你就笑). Nagy tömegek előtt koncertezett Délkelet-Ázsiában.[41] Bevételei már lehetővé tették, hogy családjának kényelmes életet biztosíthatott, házat vettek Tajpejben.[30]

Az 1970-es években egyre nagyobb népszerűségre tett szert Ázsiában, miután több nyelven számos albumot jelentetett meg.[42] 1979 áprilisában a kanadai Vancouverben adott koncertet.[43] Majd az Egyesült Államokban, többek között Los Angelesben és San Franciscóban turnézott. 1980-ban meghívták fellépni a Lincoln Centerbe New Yorkban és a Los Angeles Music Centerbe, ahol az első kínai származású húzónév volt.[44] 1981-ben délkelet-ázsiai turnéra indult, Malajziában 35 000 főt vonzott koncertjeivel.[41] Szinte minden évben nagyszabású koncerteket adott Hongkongban és Délkelet-Ázsiában.[45]

1983-ban a Las Vegas-i Colosseumban lépett fel több alkalommal, nagy sikerrel.[43] Pályafutása során több ingyenes koncertet adott, illetve jótékonysági fellépésekre járt.[46]

Kínai sikerek

[szerkesztés]

Kína mintegy három évtizeden át gazdaságilag és kulturálisan is elszigetelt volt. Teng dalai 1974 körül kezdtek beszivárogni a szárazföldi Kínába, a rádiók segítségével. 1977-ben a Jüeliang tajpiao vo tö hszin (ismert angol címén The Moon Represents My Heart) című dala az első külföldi dalok között volt, amelyeknek sikerült bejutni Kínába.[47] 1978-ban a gazdasági reform és a határok megnyitása magával hozta az illegális magnókazetták kereskedelmét, Teng dalai a kikötővárosokból a belső tartományokba is eljutottak. Rendkívül népszerű énekes lett Kínában is.[39] Tajvanon Teng dalai a Kuomintang propagandaeszközévé váltak a Kína ellen vívott pszichológiai hadjáratban. Dalait a Csinmen-szigeteken elhelyezett, Kína felé fordított hangszórókból sugározták nagy hangerővel. Még az 1980-as években is folyt ez a fajta propaganda.[48] Az 1980-as évek elején más tajvani és hongkongi énekesekkel együtt Teng lemezeit is betiltották Kínában, a hatóságok szerint túl „burzsoá” és „romlott” volt. Ennek ellenére dalait továbbra is játszották mindenhol. Beceneve „kis Teng” lett, mert vezetékneve megegyezett Teng Hsziao-pingével. Úgy tartották, nappal mindenki az „öreg Tenget” hallgatta, mert muszáj volt, este viszont a „kis Tenget”, mert így akarták.[49] A sanghaji Ven huj pao napilap egyenesen attól tartott, az énekesnő dalai tönkretehetik a kínai kommunista szellemiséget.[41] Népszerűsége azonban akkora erőt jelentett, hogy a hatóságok kénytelenek voltak visszavonni a zenéjére vonatkozó tiltásokat az 1980-as évek közepétől.[50]

Tantan jucsing; politikai nézetei

[szerkesztés]
Teng egy amerikaifutball-mérkőzésen

1983-ban Teng átszerződött a Taurus Recordshoz és Japánban is sikereket ért el. Ugyanebben az évben jelent meg kritikai szempontból legsikeresebb lemeze, a Tantan jucsing (angolul gyakran Light Exquisite Feeling), melyen 12, Tang- és Szung-dinasztia-korabeli verset tartalmaz megzenésítve, modern és hagyományos stílusok keveredésével. Ez volt az első olyan albuma, amelyen kizárólag új dalok szerepeltek, és nem voltak rajta feldolgozások. A lemez legnépszerűbb dala a Sujtiao kotou címet viselte (ismert angol címén: Wishing We Last Forever).[45] Tenget feltehetően vonzották szárazföldi kínai gyökerei, belemerült a Tang- és Szung-dinasztia klasszikusaiba.[51] Egy televíziós különkiadásban, hagyományos öltözéket viselve arról beszélt, mennyire szeretne hozzájárulni a „kínai” kultúra átadásához:

Egy apró kívánságom van. Remélem, hogy mindenkinek tetszeni fognak ezek a dalok, hogy a Kína 10 millió négyzetkilométeres területén virágzó begóniák és ennek az 5000 éves kultúrának a kincsei nemzedékről nemzedékre átadhatóak legyenek dalokon keresztül. És ezáltal remélem, hogy az utókor soha nem fogja elfelejteni a „kínai” ember boldogságát, szomorúságát és dicsőségét.[52]

Az albumot a közönség és a kritikusok egyaránt pozitívan fogadták, méltatták az ősi versek kiváló tolmácsolását, valamint a klasszikus kínai irodalom kortárs könnyűzenei stílusba való sikeres átültetését. A lemezt jól fogadták Délkelet-Ázsiában, Hongkongban pedig már megjelenésének első napján aranylemez lett.[53] Jang Jen-hszing, a Tiencsini Konzervatórium professzora dicsérte az albumot, és „a kínai zeneszakma legkitűnőbb művének” nevezte.[26] Pu Hszi-csien, a China News Service munkatársa 2012 márciusában „a költészet és a zene tökéletes kombinációjának” nevezte az albumot.[54] Teng elkezdett dolgozni az album folytatásának befejezésén, öt évig munkálkodott a dalszövegeken. A zenei környezet változásai, valamint romló egészségi állapota és egyéb okok miatt azonban nem sikerült megvalósítania vágyát.[55]

1987-ben megjelent Vo cse cajhu ni (我只在乎你, I Only Care About You). Ezt követően romló egészségi állapota miatt alig vett részt nyilvános eseményeken.[56]

1989-ben fellépett Párizsban a tienanmen téri tüntetések idején, hogy kifejezze támogatását a diákok felé. 1989. május 27-én mintegy 300 000 ember vett részt a Hongkongban rendezett, Concert for Democracy in China című koncerten, ahol Teng előadta a Csia caj san na pien (家在山那邊, My Home Is on the Other Side of the Mountain) című dalt.[57]

Teng soha nem lépett fel a szárazföldi Kínában. Egy 1980-as televíziós koncertjén megkérdezték a lehetőségről, mire azt válaszolta, az akkor fog megtörténni, ha Kínában bevezetik a három népi elvet[* 2], azaz vagy demokráciává válik Kína, vagy Tajvan égisze alatt egyesül a két ország.[59]

Hongkongi pályafutása

[szerkesztés]

Teresa Teng 1975-ben a hongkongi Polygram Records kiadásában megjelentette Taokuo cse csingko: Cajcsien, vo tö ajzsen (島國之情歌: 再見, 我的愛人, Island Love Songs: Goodbye My Love) című albumát, mellyel elnyerte a Ten-Star-díjat és egy musicalfilm forgatásának lehetőségét. A lemez platina lett Hongkongban. 1976-ban adta első koncertjét a városban, a következő öt évben többször is fellépett itt. 1978-ban a Greatest Hits válogatáslemeze, és az Island Love Songs 3 lemeze is elnyerte a Golden Album-díjat. Első kantoni nyelvű lemeze, a Szaj pat lőng lap (勢不兩立) 1980-ban jelent meg és az év egyik legtöbbet eladott lemeze volt, platina lett. A lemezről kimásolt Móng géj tá (忘記他) című kislemez a korszak egyik leghíresebb kantopopdala volt.[43] Az 1980-as évek elejére már mindenki ismerte Hongkongban, 1983-as Mán pou jan száng lou (漫步人生路) című albuma az előzőnél is nagyobb sikert aratott. Ez volt egymás után az ötödik lemeze, mely platina lett, ezzel rekordot döntött Hongkongban.[43] Népszerűsége csúcsán járt ekkor a városállamban, hat teltházas koncertet adott a Coliseumban, összesen mintegy százezer ember előtt.[50] 1983. december 29. és 1984. január 3-a között tartotta az A Billion Applause Concert című koncertsorozatát, pályafutása 15. évfordulójának alkalmából. Egy évvel később a hongkongi PolyGram emlékmedált ajándékozott neki ötmillió eladott lemeze után.[45][60]

Japán pályafutása

[szerkesztés]
Teng az Egyesült Államokban, nem sokkal azután, hogy kiutasították Japánból

Teng 1973-ban jelent meg először a japán piacon, első japán nyelvű kislemeze Konja kasira akasira (今夜かしら明かしら; Hepburn: Kon'ya kashira akashi-ra?) címmel 1974. március 1-jén jelent meg, de csak 75. lett az Oricon listáján, mintegy 30 000 eladott példánnyal. A kiadója már azon volt, hogy felhagy a lemezei kiadásával.[43] Ázsiai hírnevét tekintve azonban végül mégis úgy döntöttek, két-három kislemezzel még megpróbálkoznak a helyi piacon. Július 1-jén jelent meg Kúkó (空港; Hepburn: Kūkō?) című kislemeze, amelyből viszont 700 000 példány fogyott. Több sikeres dala is megjelent ezt követően. 1979-ben rajtakapták, hogy hamis indonéz útlevéllel próbált Japánba utazni, kiutasították és egy évre megtiltották számára a belépést.[43]

1984. január 24-én jelent csak meg újabb kislemeze Japánban, Cugunai (つぐない; Hepburn: Tsugunai?) címmel. Eleinte nem nagyon fogyott, egy hónap után azonban elkezdték elkapkodni, és hét hónappal később már 8. volt az Oricon slágerlistáján, a Japan Cable Broadcasting slágerlistáján pedig első helyet ért el. Év végére a 700 000-et is meghaladta az eladás, majd tovább emelkedett egymillió példányig. A Japan Cable Awards díjkiosztón az év énekese lett, a kislemez pedig a legnépszerűbb dal díját vitte el.[43] 1985 elején Aidzsin (愛人; Hepburn: Aijin?) című dala első volt az Oriconon, és tizennégy hétig vezette a slágerlistákat, több mint 1,5 millió eladott példánnyal. Újra elnyerte az év énekese díjat, majd meghívták a Kóhaku uta gasszen műsorba, ami nagy elismerést jelentett akkoriban az előadók számára. 1986 februárjában újabb kislemeze látott napvilágot, Toki no nagare ni mi o makasze (時の流れに身をまかせ; Hepburn: Toki no Nagare ni Mi o Makase?) címmel.[43] Ez a dal is slágerlistaelső lett, összeladása meghaladta a 2,5 milliót Ázsiában, Teng pedig ismét elnyerte a Japan Cable Awardot, ezzel az első és egyetlen külföldi előadó lett, akit három egymást követő évben díjaztak. Újra fellépett a Kóhakuban is.[43]

Az énekesnő az utolsó japán szólókoncertjét 1985-ben adta az NHK Hallban.[61]

A hadsereg énekesnője

[szerkesztés]

Teresa Tenget Tajvan egyik legnagyobb kulturális exportjaként tartották számon,[62][63] így amikor hamis indonéz útlevele miatt 1979-ben kiutasították Japánból, azt Tajvanon sem nézték jó szemmel.[40] Egy évvel később hazatérhetett Tajvanra, azzal a feltétellel, hogy együttműködik a kormánnyal. Teng apja katona volt, az énekesnő egész karrierje során fellépett katonák előtt, most újra ezt tette, a bevételeit pedig jótékonysági célokra ajánlotta fel. 1981 augusztusában egy hónapig szórakoztatta a hazai katonákat, országos turnén. Koncerteket adott tábornokoknak és magas rangú tiszteknek is. Ezen fellépéseit a nemzeti televízió is közvetítette, „Teresa Teng a frontvonalon” címmel. A kormány „patrióta művész” medállal tüntette ki. Beceneve „a katonák kedvese” lett. 1988-ban Csiang Csing-kuo(wd) halálával véget ért a statárium, Teng azonban az 1990-es évek elején újra visszatért a katonai szórakoztatáshoz, utoljára 1994-ben lépett fel.[40]

Zenei inspirációi

[szerkesztés]

Tengre saját elmondása szerint nagy hatással voltak a kínai népdalok, melyeket gyerekkorában hallgatott.[36]

Édesapja kedvelte a pekingi operát, édesanyja pedig a huangmej operát, ezek is nagy hatást gyakoroltak rá. Édesanyja eljárt vele az operaházba, és bátorította, hogy ebben a stílusban énekeljen, daloskönyveket vett neki. Emellett hatással volt rá a sitajcsü(wd) (kínai népdalokat dzsesszel és hollywoodi filmzenével ötvöző, az 1920-as évek Sanghajából származó stílus) is.[30]

Jótékonysági munkája

[szerkesztés]

Teng nagyon fiatalon kezdett jótékonysági fellépéseket adni. Egyik első fellépése 1968. augusztus 17-én volt, amikor a tajpeji Csungsan Hallban rendezett jótékonysági vásáron énekelt a fülöp-szigeteki földrengés károsultjainak megsegítésére. A következő évben Yusof Ishak(wd) szingapúri elnök felesége meghívta egy jótékonysági előadásra a szingapúri nemzeti operaházba. Ugyanebben az évben fellépett a szingapúri hatóságok által rendezett Ten-Star jótékonysági előadáson.[45] 1971-ben ő lett a valaha volt legfiatalabb személy, aki elnyerte a hongkongi Paj Hua Ju művészeti aukció Jótékonysági Királynője címet.[64] 1973. június 8-án Szingapúrban részt vett a Far East Top Ten Stars Charity Gala-n, négy koncertet adott, és 400 000 dollárt gyűjtött, amit rászoruló diákok ösztöndíjára fordítottak. Teng az 1970-es évek folyamán Szingapúrban, Tajvanon és Hongkongban folytatta a jótékonysági célú fellépéseket. 1980-ban több mint egymillió dollárt gyűjtött a hongkongi Jan Caj Kórház számára, és a tajvani fellépéséből származó bevételt az ország nemzeti alapjának adományozta.[41] 1982 januárjában az énekesnő koncertet adott a hongkongi Queen Elizabeth Stadionban, és az első bevételeket jótékonysági célokra fordította; augusztusban 160 000 tajvani új dollárt adományozott egy észak-thaiföldi falu víztornyának építésére, egy ivóvízrendszer kiépítéséhez. 1985-ben Teng szólókoncertet adott a tokiói NHK Hallban, Japánban, amelynek bevételét jótékonysági célokra ajánlotta fel. 1991 júliusában Hongkongba utazott, hogy részt vegyen az ATV Love for East China katasztrófasegély-programjában, mint különleges fellépővendég, adományokat gyűjteni. Teng 1994-ben adta utolsó fellépését Tajvanon, egy évvel váratlan halála előtt.[65]

Magánélete

[szerkesztés]
Teng gyerekkori otthona in a Jünlin megyei Paocsungban, Tajvanon

Anyai nagyanyjához, Mary Changhoz (Csang Sou-hszin, 張守鑫) hasonlóan[66] Teresa Tenget római katolikusnak nevelték. Gyermekként sokat játszott a lucsoui Szent József templomnál, ahol megkeresztelték.[67]

1971-ben ismerkedett meg egy maláj papírgyárossal, Lin Zhenfával. A férfi 1976-ban, szívrohamban halt meg.[68][69]

Teng 1980-ban ismerkedett meg a Hollywoodban forgató Jackie Channel. Kapcsolatuk nem tartott sokáig, személyiségük különbözősége miatt szakítottak.[70]

1981-ben egy újabb maláj üzletember lett a párja, Beau Kuok, a multimilliárdos Robert Kuok(wd) fia. 1982-ben el is jegyezték egymást, de Teng szakított a férfival, mert a házassági szerződés szerint abba kellett volna hagynia az énekesnői karrierjét.[71]

Teng 1990-ben, Franciaországban ismerkedett meg a nála 15 évvel fiatalabb fényképésszel, Paullal. Öt évig, az énekesnő haláláig éltek együtt.[72]

Halála és temetése

[szerkesztés]
Teresa Teng sírja

Teresa Teng 1995. május 8-án hunyt el, a hivatalos közlemény szerint asztmában, bár thai orvosok szerint valószínűleg szívinfarktus okozta a halálát, miközben Thaiföldön nyaralt. Mivel a családja és az élettársa sem kívánt boncolást végeztetni, ezt a feltételezést nem lehetett alátámasztani. Az énekesnő az év eleje óta légzési nehézségekre panaszkodott.[73]

A Billboard nekrológja szerint halálát egész Ázsia veszteségként élte meg.[74] Állami temetést kapott, Csang Kaj-seké után a legnagyobbat. Koporsóját a nemzeti zászlóval takarták le. Több mint 200 000 ember érkezett a búcsúztatására.[26] Temetését több ázsiai országban közvetítették a televíziók, a tajvani, hongkongi és kínai rádiók pedig két napig a dalait játszották.[74] Egynapos nemzeti gyászt rendeltek el, a temetésen Li Teng-huj(wd) miniszterelnök is részt vett.[75] Posztumusz kitüntették a honvédelmi minisztérium civileknek adható legmagasabb kitüntetésével, a tengerentúli kínai kapcsolatok minisztériumának kitüntetésével, valamint elnöki dicséretben részesült.[76] A tajpej megyei (ma Hszinpej) Csinpaosan magántemetőben helyezték nyugalomra, domboldali sírban.[77]

A család a Jünjüan nevet adta a sírnak, mivel Teng nevében az egyik írásjegynek ez a másik olvasata.[78] A sírhelynél áll Teng aranyszínű szobra, valamint egy földbe süllyesztett elektronikus zongorabillentyűzet, melyet rálépéssel lehet megszólaltatni. A sír mellett egy kősztélé áll, melyre a következő mondatot vésték: „Itt nyugszik egy szupersztár, aki egész életét az éneklésnek szentelte.”[26]

Értékelése és hatása

[szerkesztés]
Teng Los Angeles-i otthonában, 1980-ban

Teresa Tenget az egyik legsikeresebb és legnagyobb hatású ázsiai zenei és popkulturális ikonként tartják számon.[27][79][80][81] Nem csak a zenére volt befolyással, de a politikai és a kulturális szférára is. Mivel több nyelven is énekelt, Ázsia minden területére elért a zenéje, regionális sztárrá vált.[11][82]

Tenget az 1970-es és 1980-as évekbeli fénykorában a világ egyik legnagyobb énekesnőjeként tartották számon, többnyelvű dalok széles repertoárjával bírt.[83] Egyesek felvilágosítóként és a kínai énekes-előadóművészet és a modern könnyűzene úttörőjeként tartják számon.[15][16][17] A 20. század második felében és azt követően az ázsiai könnyűzenére és a kínai kulturális szférára gyakorolt erőteljes hatása[51][74] miatt Ázsia első popszupersztárjaként tartják számon.[13]

Tenget a Time magazin 1986-ban a világ hét legnagyszerűbb énekesnője közé választotta,[24] 1997-ben az NHK által készített felmérésen Toki no nagare ni mi o makasze című dalát a 100 legnagyobb japán sláger listáján a 16. helyre sorolták.[84] A Jüeliang tajpiao vo tö hszin című dala egy 1999-es rádiós felmérésen minden idők legjobb kínai dala lett Hongkongban.[85] 2009-ben egy kínai kormányzati portál által szervezett szavazáson 8,5 millióan választották meg „Kína legbefolyásosabb kulturális személyiségének 1949 óta”.[26][27] 2010-ben, a nemzetközi nőnap alkalmából kínai sajtóorgánumok „a modern Kína legbefolyásosabb nőjének” választották meg.[26][28] Ugyanebben az évben a CNN az elmúlt 50 év 20 legnagyobb hatású zenészeként nevezte meg.[42]

Számos művész nyilatkozott úgy, hogy hatással volt rájuk Teng művészete, többek között Faye Wong, Jay Chou, Jane Zhang(wd), Cuj Csien(wd), Nisikiori Kazukijo a Sónentai(wd) együttesből, Murakami Tecuja a Gospellersből(wd), Akimoto Dzsunko(wd), Nacukava Rimi(wd),[86][87][88][89][90][91] Liu Hsziao-po író és kritikus, Pei Xu(wd) író, költő; Hirokane Kensi(wd) mangaka, Csia Csang-ko(wd) filmrendező, vagy éppen Jian Guo(wd) festő, szobrász.[92][93][94][95][96][97]

Hatása Kínában

[szerkesztés]

Az 1980-as évek előtt csaknem három évtizeden keresztül a külföldi zene és művészet tiltott volt a szárazföldi Kínában, a szerelmes dalok gyakorlatilag ismeretlenek voltak, jobbára politikai tartalmú és vörös érzelmű dalok uralták az ország kultúráját. Ezek általában forradalmi mintaoperák voltak, amelyeket a párt és a katonaság felvidítására adtak elő. Csin Csao-csün, neves kínai zenekritikus szerint az időszak zenei stílusa „túlságosan férfias volt, és hiányzott belőle a nőiesség”. Az emberektől megtagadták az alapvető emberi érzelmek és kifejezési módok egész sorát. Teng különböző zenei stílusokkal dolgozott, a kínai elemeket nyugati stílusú poppal és dzsesszes kompozíciókkal integrálta, megnyitva az utat a későbbi generációk zenei alkotásai előtt.[47]

A zenészek elkezdték tanulmányozni a külföldi kazetták és magnók segítségével a kontinensre érkező új zenei formákat, például a hangszerelést és az énekstílust. Teng lett a zeneszerzők egyik korai útmutatója arra vonatkozóan, hogyan kell népszerű dalokhoz zenét hangszerelni, és számos zenész kezdte Teng stílusát utánozni. Teng hatásának másik aspektusa az úgynevezett csiseng csangfa (气声唱法, „levegős éneklés”) énekstílus megalapozása volt. Ezt megelőzően az autentikus népdaléneklés mellett a kínaiaknak volt egyfajta „nemzeti” énekstílusa is, a bel canto és a népdaléneklés között. Teng által meghonosított énekstílust később „populáris éneklésnek” nevezték el.[98] Teng dalai a témák széles skáláját dolgozták fel, leginkább a szerelemre és az emberi kapcsolatokra koncentráltak − az akkoriban a szárazföldi kínai kultúrából leginkább hiányzó elemekre.[47] 1970-es évek elejére, ahogy a rádiótulajdonosok aránya kezdett növekedni, különösen az olcsó és hordozható tranzisztoros modelleké, Teng zenéje is előtérbe került. A Cseng író egyfajta izgalomként és szélsőséges függőségként emlékezett vissza arra, hogy 1975-ben hallotta először az énekesnő zenéjét, és barátaival odanyomta a fülét a rövidhullámú rádió fakeretéhez, hogy hallhassa a hangját.[39] 1977-ben a Jüeliang tajpiao vo tö hszin (ismert angol címén The Moon Represents My Heart) című dala az első külföldi dalok között volt, amelyeknek sikerült bejutni Kínába.[47] Az elkövetkező évtizedben Teng dalai forradalmasították a kínai populáris kultúrát, és vége szakadt a kínai kultúra és társadalom feletti rendkívül szoros ellenőrzésnek.[47][99]

Vuerkajhszi(wd), Tajvanon élő, ujgur származású politikai kommentátor szerint a Teng dalait hallgató fiatalokban felébredt a vágy a szabadság iránt. „A kínaiak számára Teng Li-csün nagyszerű ember volt. Ha Teng Hsziao-ping elhozta Kínának a gazdasági szabadságot, akkor [Teng Li-csün] a test felszabadítását és a szabad gondolkodást hozta el Kínának.”[100]

Liu Hsziao-po Nobel-békedíjas irodalmár szerint „Teng romantikus dalai újra felébresztették lágy központunkat, lebontva »forradalmi akaratunk« öntöttvas vázát, megolvasztva hideg, érzéketlen szívünket, és felszabadítva régóta elfojtott emberi szelídségünket és gyengédségünket.”[93] Csia Csang-ko(wd) filmrendező hasonlóan vélekedett:

„Teng dalai hatalmas változást jelentettek az akkori Kína kulturális életében. Az 1980-as évek előtt Kínának nem volt említésre méltó populáris kultúrája. A legközelebbi, amink volt, a forradalmi operák voltak, valamint az erre a mintára készült dolgok. Körülöttünk minden kollektíven volt felépítve, Teng dalai viszont teljesen újszerűek voltak abban az időben... az individualizmust idézték fel, és mindent megváltoztattak.”[101]

A kínai zeneipar fejlődéséhez való hozzájárulásáról Vang Hsziao-feng a Sanlian Life Weeklyben azt írta: „Teng nemcsak a könnyűzene fejlődésének úttörője volt, hanem az akkori audio-videó cégek gyors fejlődését is ösztönözte.” Szerinte a kazetták hallgatása az egyik fő kulturális tevékenység volt, és bár ezek luxuscikknek számítottak, ez nem akadályozta meg az átlagembereket abban, hogy megvásárolják. 1979-ben a szárazföldi Kínában csak néhány audio-videó forgalmazó cég volt. Ez a szám 1982-re 300-ra nőtt; az újságíró szerint Teng zenéje úttörő szerepet játszott ebben a változásban.[102]

Hatása a kínai nyelvű régión kívül

[szerkesztés]
Teng a New York-i Lincoln Centerben lép fel 1980-ban

Teresa Teng Japánban, Délkelet-Ázsiában és valamennyire Dél-Ázsiában is népszerű volt,[12] míg Hongongban, Tajvanon, Kínában és Japánban valóságos kultusza alakult ki.[103] A nyelvi korlátokat áttörve az egyik első olyan művész volt, akit más kultúrák is elfogadtak, ezzel megnyitva az utat más ázsiai művészek számára is a nemzetközi piacon.[82][104] Dalait több száz énekes dolgozta fel világszerte, többek között Jon Bon Jovi, Faye Wong, Leslie Cheung, Siti Nurhaliza, Shila Amzah(wd), Katherine Jenkins(wd), Im Juna(wd), David Archuleta(wd), Agnes Monica, Nána Múszhuri, Kenny G vagy éppen Carl Doy(wd).[22][105][106] Számos nemzetközi filmben is felhasználták a dalait, ilyen például a Csúcsformában 2., a Játsz/ma, a Lángoló börtön(wd), az A sárkány éve, az Az elárult sziget(wd), a Gomorra(wd), vagy a Kőgazdag ázsiaiak.[107]

Teng az 1970-es évek közepétől Japánban is nagy sikereket ért el. A Nippon és a Billboard beszámolói szerint a Teng az általa előadott kajókjoku(wd) dalok segítségével összekötötte Japánt Kelet- és Délkelet-Ázsia nagy részével; a dalok egy részét később mandarinra is lefordították.[19][74]

A japánok számára Teresa Teng több volt, mint egy népszerű énekesnő. A kajókjoku dalai segítségével összekötötte Japánt ázsiai szomszédaival. Megtanított minket a kínai kultúra mélységére, akár szülőföldjén, Tajvanon, akár ősei otthonában, Kínában, akár Hongkongban, amelyet egész életében szeretett. Mi, japán rajongói, soha nem fogjuk elfelejteni bársonyos hangját és életének rövid, gyönyörű ragyogását.
– Hirano Kumiko, Nippon[19]

2007-ben bekerült a japán Koga Maszao(wd) Zenei Múzeum Popzenei Hírességek Csarnokába, egyedüli külföldi előadóként.[25]

2015-ben Tada Akira a Nikkei Asia újságban így emlékezett meg az énekesnőről: „Ázsia az elmúlt húsz évben jelentős változásokon ment keresztül, az emberek, áruk és információk áramlása jelentősen megnőtt. Ugyanakkor új politikai súrlódások alakultak ki. Teng, akit még most is szeretnek nemzeti és etnikai határokon túl, továbbra is az Ázsiát dalokon át egyesítő hangként ragyog.”[108] A The Guardian 2018-ban úgy vélte, Teresa Teng hangja éppen olyan ikonikus keleten, mint Elvis Presleyé nyugaton.[109] Andrew N. Weintraub és Bart Barendregt úgy jellemezte az énekesnőt, mint „az interázsiai modernitás modelljét, akinek hangja átlépte a nyelvi, nemzeti és generációs határokat”,[104] míg John F. Copper szerint Teng a maga idejében „a világ valaha volt leghallgatottabb énekesnője” volt.[110]

Emlékezete

[szerkesztés]
1996 os tuvai bélyeg Teng arcképével

Még halálának évében megjelent egy tribute album, A Tribute to Teresa Teng címmel, melyen kínai rockegyüttesek dolgozták fel a dalait.[111]

1996-ban Peter Chan(wd) Tien mi mi című filmjében számos Teng-dal szerepelt, a címét is az énekesnő egyik daláról kapta.[112] A film számos díjat nyert a Hongkongi Nemzetközi Filmfesztiválon, a Seattle-i Filmfesztiválon pedig közönségdíjat kapott.[113]

2002 májusában viaszszobrot állítottak Tengnek a hongkongi Madame Tussaud panoptikumban.[114] Ugyanebben az évben szobrot kapott a sanghaji Fusou Kert parkban.[115][116]

Hongkongi háza a Carmel úton népszerű látványosság lett, 2004-ben a házat eladták, mintegy 32 millió hongkongi dollárért azzal a céllal, hogy később Sanghajban múzeumot nyissanak a pénzből.[117] Utoljára 2004. január 29-én, Teng születésnapján nyitották meg a házat a rajongók előtt.[118]

2007-ben a japán TV Asahi Teresa Teng monogatari (テレサ・テン物語?) címmel sorozatot vetített az énekesnőről, Kimura Josino(wd) alakította Tenget.[119]

2015-ben a Hopej tartománybeli Hantanban a Taming megyei önkormányzat „Li-csün falut” (丽君小镇) hozott létre az emlékére. Ennek keretében felújították ősei otthonát; a területen pedig mindenhol Teng dalai szólnak.[120] Egy függőkert és egy művészeti központ is található itt, valamint szobrot is emeltek az énekesnőnek.[121]

2018-ban, születésének 65. évfordulóján a Google doodle is megemlékezett róla számos országban.[122][123]

Számos országban adtak ki postabélyeget az arcképével, többek között Pápua Új-Guineában, Timorban, Argentínában, Tuvában, Abháziában, Grenadán, Jakutföldön, Japánban, Bissau-Guineában,[124][125][126] Malin, Észak-Koreában, Tajvanon, Hongkongban és Kínában is.[127][128][129]

Díjai és elismerései

[szerkesztés]

Válogatott díjai és elismerései:

Japán:[130]

  • 1974: 16. Japan Record Awards: Új előadó díj: Kúkó (空港; Hepburn: Kūkō?) c. dalért
  • Japan Cable Awards: Nagydíj
    • 1984: Cugunai (つぐない; Hepburn: Tsugunai?)) c. dalért
    • 1985: Aidzsin (愛人; Hepburn: Aijin?) c. dalért
    • 1986 Toki no nagare ni mi o makasze (時の流れに身をまかせ; Hepburn: Toki no Nagare ni Mi o Makase?)
  • 1986: 28. Japan Record Awards: Arany díj: Toki no nagare ni mi o makasze c. dalért
  • 1987: Japan Cable Awards: Kiemelkedő sztár díj: Vakare no jokan (別れの予感; Hepburn: Wakare no Yokan?) c. dalért
  • 1987, 1988: The Cable Radio zenei díj a Vakare no jokan c. dalért
  • 1995: The Cable Radio különdíj (有線功労賞) három egymás után nagydíjért

Tajvan:

Hongkong

  • 1978: RTHK Top 10 Aranydal-díj: Szíú chűn cí lűn (小村之戀) c. dalért[131]
  • 1995: Aranytű-díj (Golden Needle Award) (posztumusz)[132]

Megjegyzések

[szerkesztés]
  1. ↑ Nevével ellentétben tajvani vállalatról van szó.
  2. ↑ Szun Jat-szen három alapelve: a Csing-dinasztia megdöntése (nacionalizmus), köztársaság létrehozása (demokrácia), földhöz való egyenlő jog (népjólét).[58]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ a b Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b BnF-források (francia nyelven)
  5. ↑ a b c テレサ・テン　データべース. (Hozzáférés: 2023. január 8.)
  6. ↑ Teresa Teng: Asian Star. Taiwan Today. (Hozzáférés: 2023. január 8.)
  7. ↑ Hernández, Javier C.. „In the Heart of Beijing, a Taiwanese Pop Idol Makes Fans Swoon”, The New York Times, 2019. január 21. (Hozzáférés: 2022. június 2.) (amerikai angol nyelvű) „a shrine to the woman he considers a goddess: the Taiwanese pop singer Teresa Teng, one of Asia’s most celebrated artists.” 
  8. ↑ Singing in Mandarin: A Guide to Chinese Lyric Diction and Vocal Repertoire (angol nyelven). Rowman & Littlefield, 251. o. (2020. november 30.). ISBN 978-1-5381-3143-5 „Teresa Teng is regarded as one of the greatest singers of all times in Asian popular music. She sang in Mandarin, Taiwanese...” 
  9. ↑ „Taiwanese Pop Star Teresa Teng Makes a Virtual Comeback”, The Wall Street Journal, 2013. szeptember 9. (Hozzáférés: 2022. június 2.) (amerikai angol nyelvű) „Taiwanese pop diva Teresa Teng, one of Asia's most-loved performers, made a surprise return” 
  10. ↑ Remembering 5 of Teresa Teng's songs, 25 years after her death (angol nyelven). South China Morning Post , 2020. május 6. (Hozzáférés: 2021. október 4.) „‘Wherever there are Chinese people, Teresa Teng’s songs can be heard’; the Taiwanese cultural icon is considered one of the greatest singers in Asian recording history”
  11. ↑ a b Teresa Teng's 65th Birthday (angol nyelven). (Hozzáférés: 2021. szeptember 20.)
  12. ↑ a b Copper, John Franklin. Taiwan: Nation-State or Province? (angol nyelven). Routledge (2019. november 13.). ISBN 978-0-429-80831-9 
  13. ↑ a b Pieke, Frank N.. Global East Asia: Into the Twenty-First Century (angol nyelven). University of California Press, 36. o. (2021. augusztus 3.). ISBN 978-0-520-97142-4 
  14. ↑ Ngày này năm xưa: Bí ẩn vụ "đệ nhất danh ca châu Á" đột tử (vietnami nyelven). VietNamNet . (Hozzáférés: 2022. január 6.)
  15. ↑ a b The Pioneer of the Enlightenment of Modern Pop Music in Greater China–Teng Lijun's Vocal Art Features and Its Influence (angol nyelven). Journal of Hubei University of Science and Technology . [2021. augusztus 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. szeptember 20.)
  16. ↑ a b The Enlightenment and Pioneer of Chinese Vocal Music Performance Art—An Analysis of the Success of Teresa Teng's Vocal Music Performance Art (angol nyelven). Jiangsu Ocean University . [2022. december 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. augusztus 7.)
  17. ↑ a b Levin, Mike (1995. május 20.). „Death Of Teresa Teng Saddens All Of Asia” (angol nyelven). Billboard, 3. o. „Born in Taiwan to mainland Chinese parents, Teng is considered the archetype of modern Chinese pop music” 
  18. ↑ Google Doodle Celebrates Singing Sensation Teresa Teng (angol nyelven) 
  19. ↑ a b c Teresa Teng: An Asian Idol Loved in Japan (angol nyelven). Nippon , 2016. február 19. (Hozzáférés: 2020. május 8.)
  20. ↑ Teresa Teng's songs still resonate 20 years on (angol nyelven). Nikkei Asia . (Hozzáférés: 2022. június 10.)
  21. ↑ China (Taiwan), Ministry of Foreign Affairs, Republic of: Icon for the Ages (angol nyelven). Taiwan Today , 2015. szeptember 1. (Hozzáférés: 2022. augusztus 30.)
  22. ↑ a b Chew Hui Min: Bon Jovi covers Teresa Teng classic – in Mandarin (angol nyelven). The Straits Times , 2015. augusztus 20. [2019. december 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. december 25.)
  23. ↑ 任时光匆匆流去，我只在乎邓丽君 (hagyományos kínai nyelven). BBC News 中文 , 2010. április 29. (Hozzáférés: 2022. június 19.) „According to recorded statistics, Teresa Teng's total album sales have exceeded 48 million (according to IFPI statistics, excluding sales data in mainland China).”
  24. ↑ a b „Hologram brings diva back to life”, The Daily Telegraph, 2013. szeptember 7. (Hozzáférés: 2021. október 4.) (angol nyelvű) 
  25. ↑ a b 平成19年 大衆音楽の殿堂（顕彰者一覧） | 古賀政男音楽博物館 (japán nyelven). www.koga.or.jp . (Hozzáférés: 2021. szeptember 20.)
  26. ↑ a b c d e f g 邓丽君逝世15周年祭：多名歌手翻唱其歌曲走红 (kínai nyelven). Sina Corp. (Hozzáférés: 2021. október 10.)
  27. ↑ a b c Remembering 5 of Teresa Teng's songs, 25 years after her death (angol nyelven). South China Morning Post , 2020. május 6. (Hozzáférés: 2021. október 4.)
  28. ↑ a b Đặng Lệ Quân và nghi án gián điệp (vietnámi nyelven). Dan Tri Newspaper . (Hozzáférés: 2022. augusztus 8.)
  29. ↑ Brown, Kerry. Berkshire Dictionary of Chinese Biography Volume 4 (angol nyelven). Berkshire Publishing Group (2015. május 1.). ISBN 978-1-61472-900-6 
  30. ↑ a b c Guy, Nancy. Resounding Taiwan: Musical Reverberations Across a Vibrant Island (angol nyelven). Routledge (2021. augusztus 25.). ISBN 978-1-000-43121-6 
  31. ↑ Path_The Native Land (angol nyelven). library.taiwanschoolnet.org . (Hozzáférés: 2022. június 15.)
  32. ↑ Prodigy of Taiwan, Diva of Asia: Teresa Teng (amerikai angol nyelven). Association for Asian Studies . (Hozzáférés: 2022. szeptember 17.)
  33. ↑ Icon for the Ages (angol nyelven). Taiwan Today. Taiwan Ministry of Foreign Affairs, 2015. szeptember 1. (Hozzáférés: 2021. július 23.)
  34. ↑ a b Hongliang, Wang: Teresa Teng: The Glory and Loneliness of the Wanderer (angol nyelven). Sanlian Life Weekly . (Hozzáférés: 2022. június 15.)
  35. ↑ Beautiful sight (angol nyelven). library.taiwanschoolnet.org . (Hozzáférés: 2022. július 5.)
  36. ↑ a b Wren, Christopher S.. „MUSIC TO MAINLAND EARS, OFF-KEY TO PEKING CHIEFS”, The New York Times, 1984. január 30. (Hozzáférés: 2023. január 3.) (amerikai angol nyelvű) 
  37. ↑ Lee, Lily Xiao Hong. Biographical Dictionary of Chinese Women: v. 2: Twentieth Century (angol nyelven). Routledge (2016. július 8.). ISBN 978-1-315-49924-6 
  38. ↑ 謝謝總經理 (kínai nyelven). HKMDB. (Hozzáférés: 2022. december 27.)
  39. ↑ a b c Jones, Andrew F.. Circuit Listening: Chinese Popular Music in the Global 1960s (angol nyelven). University of Minnesota Press (2020. március 17.). ISBN 978-1-4529-6326-6 
  40. ↑ a b c d Made in Taiwan: Studies in Popular Music (angol nyelven). Routledge (2019. november 14.). ISBN 978-1-351-11912-2 
  41. ↑ a b c d e Teresa Teng: Asian Star (angol nyelven). Taiwan Today . Taiwan Ministry of Foreign Affairs, 1982. március 1. (Hozzáférés: 2021. március 24.)
  42. ↑ a b Remembering 5 of Teresa Teng's songs, 25 years after her death (angol nyelven). South China Morning Post , 2020. május 6. (Hozzáférés: 2021. október 4.)
  43. ↑ a b c d e f g h i Cheng, Chen-Ching. Negotiating Deng Lijun: Collective Memories of Popular Music in Asia During the Cold War Period (angol nyelven). University of Edinburgh, 54–56, 204–218, A39-A44. o. (2016. november 18.) 
  44. ↑ Lee, Lily Xiao Hong. Biographical Dictionary of Chinese Women: v. 2: Twentieth Century (angol nyelven). Routledge (2016. július 8.). ISBN 978-1-315-49923-9 
  45. ↑ a b c d Made in Hong Kong: Studies in Popular Music (angol nyelven). Routledge (2020. április 19.). ISBN 978-1-000-05608-2 
  46. ↑ Concerts to pay tribute to Teresa Teng (angol nyelven). The Star. (Hozzáférés: 2020. június 25.)
  47. ↑ a b c d e Baranovitch, Nimrod. China's New Voices: Popular Music, Ethnicity, Gender, and Politics, 1978-1997 (angol nyelven). University of California Press, 10–13. o. (2003. augusztus 1.). ISBN 978-0-520-93653-9 
  48. ↑ Maggie Hiufu Wong: Tanks, propaganda and tourists: Welcome to Kinmen County, 'Taiwan's DMZ' (angol nyelven). CNN . (Hozzáférés: 2022. június 10.)
  49. ↑ The Melancholy Pop Idol Who Haunts China (amerikai angol nyelven) (2015. augusztus 3.) 
  50. ↑ a b Prodigy of Taiwan, Diva of Asia: Teresa Teng (amerikai angol nyelven). Association for Asian Studies . (Hozzáférés: 2022. június 10.)
  51. ↑ a b Teresa Teng's songs still resonate 20 years on (angol nyelven). Nikkei Asia . (Hozzáférés: 2020. november 18.)
  52. ↑ Lee, Lorin Ann: Singing Sinophone : a case study of Teresa Teng, Leehom Wang, and Jay Chou (angol nyelven) (szakdolgozat). The University of Texas at Austin, 2012. (Hozzáférés: 2022. december 31.)
  53. ↑ Abert, Hans (1983. február 19.). „Album Of Chinese Poems A Hit” (angol nyelven). Billboard, 9. o. 
  54. ↑ 神曲纷纷穿上"诗经"马甲 网友很开心专家斥恶搞-中新网 (kínai nyelven). China News Service . (Hozzáférés: 2021. október 10.)
  55. ↑ "东方神韵"的化身_新闻中心_新浪网 (kínai nyelven). Sina Corp. (Hozzáférés: 2022. február 8.)
  56. ↑ Teresa Teng: An Asian Idol Loved in Japan (angol nyelven). Nippon , 2016. február 19. (Hozzáférés: 2022. február 3.)
  57. ↑ Cheng, Chen-Ching. Negotiating Deng Lijun: Collective Memories of Popular Music in Asia During the Cold War Period (angol nyelven). University of Edinburgh, 170. o. (2016. november 18.) 
  58. ↑ Megszületett Szun Jat-Szen kínai politikus. Múlt-Kor, 2004. szeptember 13. (Hozzáférés: 2022. december 31.)
  59. ↑ „PHOTO ESSAYS Teresa Teng's heavenly voice continues to echo transcendently”, Central News Agency (Taiwan), 2015. július 5.. [2020. május 29-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2020. május 29.) (angol nyelvű) 
  60. ↑ Hongliang, Wang: 邓丽君：漂泊者的荣耀与孤独 Teresa Teng: The Glory and Loneliness of the Wanderer (kínai nyelven). Sanlian Life Weekly . (Hozzáférés: 2022. július 25.)
  61. ↑ テレサ・テン、最後のライブを完全リミックスでLP化 (japán nyelven). 音楽業界総合情報サイト . (Hozzáférés: 2021. augusztus 25.)
  62. ↑ The Melancholy Pop Idol Who Haunts China (amerikai angol nyelven) (2015. augusztus 3.) 
  63. ↑ Frater, Patrick: Teresa Teng, Legendary Singer, Series in the Works at Fox Asia (amerikai angol nyelven). Variety , 2018. november 12. (Hozzáférés: 2022. július 7.)
  64. ↑ Biographical Dictionary of Chinese Women (angol nyelven). M.E. Sharpe (1998. november 18.). ISBN 978-0-7656-0798-0 
  65. ↑ Cheng, Chen-Ching. Negotiating Deng Lijun: Collective Memories of Popular Music in Asia During the Cold War Period (angol nyelven). University of Edinburgh (2016. november 18.) 
  66. ↑ Hirano, Kumiko: 鄧麗君逝世25周年紀念――悼念時代風雲歌后 (hagyományos kínai nyelven). Nippon , 2020. május 29. (Hozzáférés: 2022. július 4.)
  67. ↑ Teresa Teng's childhood religious ground (angol nyelven). library.taiwanschoolnet.org . (Hozzáférés: 2022. július 25.)
  68. ↑ 邓丽君十八岁的恋情－大马青年企业家林振发 (kínai nyelven). Sohu. (Hozzáférés: 2023. január 8.)
  69. ↑ 《歌声里》旗袍专场 揭邓丽君3段隐秘恋情 (kínai nyelven). Sina. (Hozzáférés: 2023. január 8.)
  70. ↑ 成龙自曝玩弄邓丽君的感情：她恨死我了 (kínai nyelven). QQ News. (Hozzáférés: 2023. január 8.)
  71. ↑ David B. Gordon (2012). „Prodigy of Taiwan, Diva of Asia: Teresa Teng” (angol nyelven). Education About Asia 17:1. (Hozzáférés: 2023. január 8.) 
  72. ↑ 鄧麗君死臉留巴掌印、男友阻屍檢…20年後他揭死亡真相 (kínai nyelven). SETN, 2021. május 28. (Hozzáférés: 2023. január 8.)
  73. ↑ Wudunn, Sheryl. „Teresa Teng, Singer, 40, Dies; Famed in Asia for Love Songs”, The New York Times, 1995. május 10.. [2019. szeptember 18-i dátummal az eredetiből archiválva] (angol nyelvű) 
  74. ↑ a b c d Levin, Mike (1995). „Death Of Teresa Teng Saddens All Of Asia” (angol nyelven). Billboard, 3. o. 
  75. ↑ Taiwan bids farewell to Teresa Teng (angol nyelven). United Press International. [2019. december 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. december 25.)
  76. ↑ Lee, Lily Xiao Hong. Biographical Dictionary of Chinese Women: v. 2: Twentieth Century (angol nyelven). Routledge (2016. július 8.). ISBN 978-1-315-49923-9 
  77. ↑ Google Doodle pays homage to Teresa Teng (angol nyelven). The Jakarta Post . (Hozzáférés: 2021. november 9.)
  78. ↑ Area, North Coast & Guanyinshan National Scenic: North Coast & Guanyinshan National Scenic Area (angol nyelven). North Coast & Guanyinshan National Scenic Area , 2009. február 13. (Hozzáférés: 2022. július 7.)
  79. ↑ Hernández, Javier C.. „In the Heart of Beijing, a Taiwanese Pop Idol Makes Fans Swoon”, The New York Times, 2019. január 21. (Hozzáférés: 2022. június 2.) (amerikai angol nyelvű) 
  80. ↑ Singing in Mandarin: A Guide to Chinese Lyric Diction and Vocal Repertoire (angol nyelven). Rowman & Littlefield, 251. o. (2020. november 30.). ISBN 978-1-5381-3143-5 
  81. ↑ „Taiwanese Pop Star Teresa Teng Makes a Virtual Comeback”, The Wall Street Journal, 2013. szeptember 9. (Hozzáférés: 2022. június 2.) (amerikai angol nyelvű) 
  82. ↑ a b Hsu, Hua (2015. augusztus 3.). „The Melancholy Pop Idol Who Haunts China” (angol nyelven). The New Yorker. (Hozzáférés: 2020. november 12.) 
  83. ↑ Looking and sounding like Teresa Teng (angol nyelven). AsiaOne , 2013. október 7. (Hozzáférés: 2021. szeptember 28.)
  84. ↑ 日本の歌・邦楽の名曲ランキング（20世紀の日本人を感動させた歌）～大畑亮介 (japán nyelven). u-canclub.jp . (Hozzáférés: 2021. szeptember 4.)
  85. ↑ 国图空间 (kínai nyelven). NLC TV . [2023. január 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. augusztus 8.)
  86. ↑ China (Taiwan), Ministry of Foreign Affairs, Republic of: Icon for the Ages (angol nyelven). Taiwan Today , 2015. szeptember 1. (Hozzáférés: 2022. július 1.)
  87. ↑ 张靓颖纪念邓丽君60周年冥诞:我们深深在乎你-中新网 (kínai nyelven). China News Service . (Hozzáférés: 2022. július 1.)
  88. ↑ 錦織一清、テレサ・テン記念作演出に感激「雲の上の存在で憧れの方」 (japán nyelven). ORICON NEWS . (Hozzáférés: 2022. július 1.)
  89. ↑ 夏川、BEGIN、ゴス村上がテレサ・テンと奇跡のデュエット (japán nyelven). Music Natalie . (Hozzáférés: 2022. július 8.)
  90. ↑ China (angol nyelven). Rough Guides, 1236. o. (2003. november 18.). ISBN 978-1-84353-019-0 
  91. ↑ Sciences, Singapore University of Social: Li Dun Dazzles Audience With Original Chinese Musicals 李盾与观众分享中国音乐剧的美与感动 (angol nyelven). SUSS . [2022. július 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. július 25.)
  92. ↑ „Liu Xiaobo, Chinese dissident and Nobel Peace laureate, 1955-2017”, Financial Times, 2017. július 13.. [2022. december 10-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2022. július 31.) (angol nyelvű) 
  93. ↑ a b No Enemies, No Hatred (angol nyelven). Harvard University Press, 40. o. (2012. január 16.). ISBN 978-0-674-07194-0 
  94. ↑ Pei, Xu: 邓丽君的"中国梦" | 徐沛文集 (kínai nyelven). China News Digest . (Hozzáférés: 2022. szeptember 6.)
  95. ↑ 「テレサ・テンを歌ってみたコンテスト」、ニコ動でスタート！～課題曲は「つぐない」「愛人」「時の流れに身をまかせ」6/30〆 (japán nyelven). プレスリリース・ニュースリリース配信シェアNo.1｜PR TIMES . (Hozzáférés: 2022. július 1.)
  96. ↑ „When cinema imitates life”, The Hindu, 2016. október 25. (Hozzáférés: 2022. július 1.) (angol nyelvű) 
  97. ↑ „The song on Radio Australia that changed former Chinese soldier Jian Guo's life”, ABC News, 2021. december 3. (Hozzáférés: 2022. július 1.) (angol nyelvű) 
  98. ↑ Xiaofeng, Wang: 邓丽君和我们的一个时代 Teresa Teng and one of our times (kínai nyelven). Sanlian Life Weekly. (Hozzáférés: 2022. május 28.)
  99. ↑ 王曉寒. 征服英語新聞 (kínai nyelven). 臺灣商務印書館 (2006. november 18.). ISBN 978-957-05-2098-9 
  100. ↑ Lied und populäre Kultur / Song and Popular Culture 60/61 (2015/2016): Jahrbuch des Zentrums für Populäre Kultur und Musik 60./61. Jahrgang - 2015/2016. Musik und Protest Music and Protest (német nyelven). Waxmann Verlag, 49–54. o. (2016. november 18.). ISBN 978-3-8309-8501-3 
  101. ↑ Berry, Michael. Jia Zhangke's 'Hometown Trilogy': Xiao Wu, Platform, Unknown Pleasures (angol nyelven). Bloomsbury Publishing (2019. július 25.). ISBN 978-1-83871-655-4 
  102. ↑ Xiaofeng, Wang: 邓丽君和我们的一个时代 (kínai nyelven). Sanlian Life Weekly . (Hozzáférés: 2022. július 31.)
  103. ↑ Banned by Beijing, Teresa Teng's music was loved across China (angol nyelven). South China Morning Post , 2020. május 10. (Hozzáférés: 2020. december 9.)
  104. ↑ a b Vamping the Stage: Female Voices of Asian Modernities (angol nyelven). University of Hawaii Press, 2. o. (2017. július 31.). ISBN 978-0-8248-7419-3 
  105. ↑ MEI, THAM AI: Sadness behind the smile (angol nyelven). The Star . (Hozzáférés: 2022. július 31.)
  106. ↑ Alhamzah, Tahir: #Showbiz: Kenny G's sax appeal leaves audience all awe-struck (angol nyelven). New Straits Times . (Hozzáférés: 2022. július 31.)
  107. ↑ Marchetti, Gina. Citing China: Politics, Postmodernism, and World Cinema (angol nyelven). University of Hawaii Press (2018. március 31.). ISBN 978-0-8248-6660-0 
  108. ↑ Teresa Teng's songs still resonate 20 years on (angol nyelven). Nikkei Asia . (Hozzáférés: 2022. július 5.)
  109. ↑ The Guardian view on the secret of singing: whatever it is, Aretha knew it | Editorial (angol nyelven). The Guardian , 2018. augusztus 17. (Hozzáférés: 2021. szeptember 19.)
  110. ↑ Copper, John Franklin. Taiwan: Nation-State or Province? (angol nyelven). Routledge (2019. november 13.). ISBN 978-0-429-80831-9 
  111. ↑ Ellingham, Mark. The Rough Guide to World Music (angol nyelven). Rough Guides (1999. november 18.). ISBN 978-1-85828-636-5 
  112. ↑ Comrades: Almost a Love Story (1996) (angol nyelven). China Daily. (Hozzáférés: 2023. január 1.)
  113. ↑ Eisner, Ken: Seattle fest auds laud 'Comrades' (angol nyelven). Variety , 1997. június 10. (Hozzáférés: 2022. április 9.)
  114. ↑ Teresa Teng. Madame Tussauds. (Hozzáférés: 2023. január 1.)
  115. ↑ 邓丽君逝世15周年祭：多名歌手翻唱其歌曲走红-搜狐新闻 (kínai nyelven). news.sohu.com . (Hozzáférés: 2022. február 11.)
  116. ↑ 邓丽君香逝26周年上海追思会在上海福寿园举行 (kínai nyelven). Fu Shou Yuan International Group. (Hozzáférés: 2023. január 1.)
  117. ↑ Taiwanese diva's home 'for sale' (angol nyelven). BBC News. [2018. január 29-i dátummal az eredetiből archiválva].
  118. ↑ A Retrospective Look at 2004 (angol nyelven). HKVP Radio. [2008. február 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. február 27.)
  119. ↑ テレサ・テンと木村佳乃の時空を超えたコラボ実現！！ (japán nyelven). Oricon News . (Hozzáférés: 2022. április 9.)
  120. ↑ 中国新闻网: 海内外"君迷"河北大名县"丽君小镇"悼念邓丽君 (kínai nyelven). Sina Corp, 2018. május 8. (Hozzáférés: 2021. október 11.)
  121. ↑ 失落成语之都邯郸：哪家购物中心成为商业地标的有力争夺者？ (kínai nyelven). news.winshang.com . (Hozzáférés: 2021. október 11.)
  122. ↑ Teresa Teng's 65th Birthday – Global Events (amerikai angol nyelven). events-global.net . [2022. március 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. november 19.)
  123. ↑ Karki, Tripti: Google Doodle celebrates 65th birth anniversary of Taiwanese singer Teresa Teng (angol nyelven). India TV , 2018. január 29. (Hozzáférés: 2020. november 19.)
  124. ↑ International Superstar Deng Lijun-2021Years Papua New Guinea Stamps6A Set of Foreign Stamps (angol nyelven). Shopee.sg
  125. ↑ Teresa Teng. HipStamp. (Hozzáférés: 2021. december 27.)
  126. ↑ テレサ・テン｜写真付き切手（Ｐスタンプ）コレクション (japán nyelven). yushu.or.jp . (Hozzáférés: 2021. december 27.)
  127. ↑ Deng Lijun - famous Chinese singer from Taiwan s/s MNH #ML1116 IMPERF (angol nyelven). eBay . (Hozzáférés: 2022. június 18.)
  128. ↑ Stamp: Teresa Teng (Teng Li-chun) (1953-1995), singer (Korea, North(Teng Li-Chun (Teresa Teng)) Mi:KP BL342,Sn:KP 3521,Sg:KP MS3574 (angol nyelven). Colnect . (Hozzáférés: 2022. augusztus 12.)
  129. ↑ 邮票上的邓丽君 (kínai nyelven). sohu.com . (Hozzáférés: 2022. január 8.)
  130. ↑ テレサ・テン　データべース (Teresa Teng Database) (japán nyelven). [2016. március 3-i dátummal az eredetiből archiválva].
  131. ↑ 第一屆 (1978) (kínai nyelven). RTHK. [2017. június 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. január 8.)
  132. ↑ 第十八屆 (1995) (kínai nyelven). RTHK. [2018. szeptember 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. január 8.)

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Teresa Teng című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Teresa_Teng&oldid=27417285”