Tekokota
Tekokota | |
Tekokota felül nézetből | |
Közigazgatás | |
Ország | Franciaország |
Tengerentúli terület | Francia Polinézia |
Népesség | |
Teljes népesség | ismeretlen |
Földrajzi adatok | |
Fekvése | Csendes-óceán |
Terület | 0,9 km² |
Időzóna | UTC-10 |
Elhelyezkedése | |
d. sz. 17° 19′, ny. h. 142° 37′17.316667°S 142.616667°WKoordináták: d. sz. 17° 19′, ny. h. 142° 37′17.316667°S 142.616667°W | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Tekokota témájú médiaállományokat. |
Tekokota egy apró, lakatlan atoll a Dél-Csendes-óceánon. A terület politikailag Francia Polinéziához tartozik. Tekokota a Tuamotu-szigetek egyik alcsoportjának, a Hikueru szigetcsoportnak a része. A Hikueru szigetcsoport a Tuamotu szigetcsoport központi részén található. A Hikueru szigetcsoport másik négy tagja Marokau, Ravahere, Hikueru és Reitoru. A szigetcsoport legészakibb szigete Tekokata és egyben a legkisebb. Tőle délre az első sziget Hikueru 22km-re. Hikueru délnyugati szomszédja Reitoru 42km-re, délkeletre pedig Marokau (46km) és Makatea (55km). Marokau és Ravahere egy külön álló apró szigetcsoportot képez, mely a Két csoport-szigetek nevet viseli. Tekokota Tahititől 740km-re fekszik keletre.
Az ovális alakú atoll 5 km hosszú és legnagyobb szélessége 3,5 km. Sekény lagúnájának területe 5,1 km².
Története
[szerkesztés]Tekokota atollt legelőször James Cook hajós kapitány fedezte fel a nyugat számára 1773. augusztus 11-én. Ekkor adta neki a Doubtful Island (Kétes-sziget) elnevezést.[1] Pár hónappal később José de Andía spanyol kapitány a "La del Peligro" (A veszélyes) nevet adta a szigetnek. Pár nappal később a szintén spanyol Domingo de Boenechea pillantotta meg Tekokota szigetét az Aguila fedélzetén. Ő az atollnak a "Los Mártires" nevet adta.[2]
A 19. században Hikueru francia gyarmat lett.
Az 1903-as trópusi ciklon hatalmas károkat okozott a szigeteken.[3]
Az atoll lakatlan, de időszakosan koprát gyűjtögetnek rajta.
Közigazgatás
[szerkesztés]Közigazgatásilag Tekokota atoll Hikueru települési önkormányzathoz tartozik Marokau, Ravahere, Hikueru és Reitoru szigetekkel együtt.[4]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Les Atolls des Tuamotu Jacques Bonvallot, Institut de recherche pour le développement, 1994, ISBN=9782709911757, pp.275-282.
- ↑ NZTEC - Boenechea and Gayangos
- ↑ Reitoru, Bird Island - South Seas Companion Place - nla.gov.au
- ↑ Tahiti Tourisme (franciául). [2007. október 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 17.)
További információ
[szerkesztés]- Atoll lista (franciául) Archiválva 2007. február 28-i dátummal a Wayback Machine-ben