Ugrás a tartalomhoz

Tavi szaibling

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tavi szaibling
Kifogott példány
Kifogott példány
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Rend: Lazacalakúak (Salmoniformes)
Család: Lazacfélék (Salmonidae)
Alcsalád: Lazacformák (Salmoninae)
Nem: Salvelinus
Faj: S. alpinus
Tudományos név
Salvelinus alpinus alpinus
(Linnaeus, 1758)
Szinonimák
Szinonimák
  • Salmo alpinostagnalis Smitt, 1886
  • Salmo alpinus Linnaeus, 1758
  • Salmo ascanii Valenciennes, 1848
  • Salmo carbonarius Strøm, 1784
  • Salmo hybridus Smitt, 1886
  • Salmo laevis Walbaum, 1792
  • Salmo lepechini (non Gmelin, 1789)
  • Salmo levis Mohr, 1786
  • Salmo nivalis Faber, 1829
  • Salmo oquassa Girard, 1854
  • Salmo palja Walbaum, 1792
  • Salmo punctatus Cuvier, 1829
  • Salmo rutilus Nilsson, 1832
  • Salmo salvelinostagnalis Smitt, 1886
  • Salmo salvelinus (non Linnaeus, 1758)
  • Salmo trutta laevis Walbaum, 1792
  • Salmo ventricosus Nilsson, 1832
  • Salvelinus alpinus salvelinus (non Linnaeus, 1758)
  • Salvelinus aureolus Bean, 1887
  • Salvelinus lepechini melanostomus Berg, 1932
  • Salvelinus lepechini profundicola Berg, 1932
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Tavi szaibling témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Tavi szaibling témájú kategóriát.

A tavi szaibling (Salvelinus alpinus alpinus) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a lazacalakúak (Salmoniformes) rendjébe, ezen belül és a lazacfélék (Salmonidae) családjába tartozó sarkvidéki szemling (Salvelinus alpinus) egyik alfaja.

Előfordulása

[szerkesztés]

A tavi szaibling előfordulási területe Európában az Alpok előhegyei és az alpesi tavak (a központi vonulattól északra, 2300 méterig). A tavi szaibling egyike az északi Jeges-tenger parti vizeiben és folyótorkolataiban élő sarkvidéki szemling számos alfajának. Izlandon, Grönlandon és Észak-Amerika északi felében is vannak állományai.

Megjelenése

[szerkesztés]

A hal teste erősen megnyúlt, az idősebb példányok háta valamivel magasabb, faroknyelük karcsú. Pikkelyei igen kicsinyek, 190-240 az oldalvonal mentén, 36-37 pikkelysor a zsírúszó és az oldalvonal között. Az ekecsont fogazottsága: a lemez hátulsó felén 3-7 fog, a nyél 1-15, több csökkenő sorban elhelyezkedő foggal. Az első kopoltyúíven 18-30 kopoltyútüske van. Háta szürkészöld, kékeszöld vagy barna; oldalai világosabbak, kerekded, világos pöttyökkel; a hasoldal a fehérestől a sárgásig változik, ívás idején vörös vagy narancsszínű. A páros úszók és a farok alatti úszó elülső szegélye világítóan fehér szegéllyel. A fiatalok sötét keresztsávokkal. E hal testhossza 15-25 centiméter (törpe alakok), illetve 25-75 centiméter.

Életmódja

[szerkesztés]

A tavi szaibling a hideg vízű, oxigéndús tavak állandó hala. Rendkívül alakgazdag hal, nemcsak nagyságát, hanem táplálékát, növekedését, ívóhelyeit és az ívási idejét illetően is. Tápláléka alakcsoportok szerint plankton, talajlakó állatok és halak.

Szaporodása

[szerkesztés]

A fő ívási idő rendszerint szeptember és január közé esik. Ikráit 20-80 centiméteres mélységben, kavicsos talajon rakja le.

Források

[szerkesztés]