Ugrás a tartalomhoz

Szulfanilsav

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szulfanilsav

A szulfanilsav szerkezeti képlete

A szulfanilsav pálcika-modellje
IUPAC-név p-aminobenzolszulfonsav
Más nevek szulfanilsav
Kémiai azonosítók
CAS-szám 121-57-3
PubChem 8479
SMILES
C1=CC(=CC=C1N)S(=O)(=O)O
InChI
InChI=1/C6H7NO3S/c7-5-
1-3-6(4-2-5)11(8,9)10/h1-4H,
7H2,(H,8,9,10)/f/h8H
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C6H7NO3S
Moláris tömeg 173,19
Sűrűség 1,485
Olvadáspont 288 °C
Oldhatóság (vízben) >20 g/l
Rokon vegyületek
Rokon szulfonsavak Benzolszulfonsav
p-toluolszulfonsav
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A szulfanilsav (4-aminobenzolszulfonsav) törtfehér kristályos anyag, melyet a nitrát- és nitrition mennyiségi meghatározásához használnak fel. Szilárd halmazállapotban ikerionos formában van jelen, olvadáspontja szokatlanul magas.[1]

Előállítása

[szerkesztés]

Szulfanilsavat anilin szulfonálásával lehet előállítani:[2]

Felhasználása

[szerkesztés]

Mivel könnyen képez diazovegyületeket, festékek és szulfonamid tartalmú gyógyszerek gyártásához használják fel.[1] Ugyanezen tulajdonságát használják fel a nitrát- és nitritionok mennyiségi meghatározása során, amikor is N-(1-naftil)etiléndiaminnal azokapcsolási reakcióba viszik, melynek eredményeként azoszínezék keletkezik. A nitrát vagy nitrit koncentrációját a kapott piros oldat színintenzitásának kolorimetriás méréséből állapítják meg.[3]

Szerves vegyületek elemanalízisében referenciaanyagként is alkalmazzák.

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Sulfanilic acid című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Hivatkozások

[szerkesztés]
  1. a b "Sulphanilic acid". A Dictionary of Chemistry. Oxford University Press, 2000. Oxford Reference Online. Oxford University Press.
  2. Siegfried Hauptmann: Organische Chemie, 2nd Edition, VEB Deutscher Verlag für Grundstoffindustrie, Leipzig, 1985, p. 511, ISBN 3-342-00280-8.
  3. Colorimetry and Spectrophotometry, Vogel's Textbook of Quantitative Chemical Analysis, 5th Edition. Longman, 702. o. (1989). ISBN 0-582-44693-7