Szosznogorszk
Szosznogorszk (Сосногорск) | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Oroszország | ||
Föderációs alany | Komiföld | ||
Rang | város | ||
Alapítás éve | 1939 | ||
Városi jogokat kapott | 1955 | ||
Polgármester | Natalja Kupezkowa | ||
Irányítószám | 169500–169502 | ||
Körzethívószám | 82149 | ||
Testvérvárosok | Lista | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 21 850 fő (2024) | ||
Földrajzi adatok | |||
Tengerszint feletti magasság | 90 m | ||
Terület | 46 km² | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 63° 35′, k. h. 53° 56′63.583333°N 53.933333°EKoordináták: é. sz. 63° 35′, k. h. 53° 56′63.583333°N 53.933333°E | |||
Szosznogorszk weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Szosznogorszk témájú médiaállományokat. |
Szosznogorszk (oroszul: Сосногорск) város Oroszországban, Komiföldön, az azonos nevű önkormányzati járás székhelye. Lakossága: 27 757 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[1]
Korábbi neve Izsma (1957-ig). Mai neve a területet borító fenyőfaj nevéből származik (az orosz szoszna jelentése 'erdeifenyő').
Fekvése
[szerkesztés]A Tyiman-hátság déli lejtőinél, Komiföld központi részén, Sziktivkartól 345 km-re északkeletre, az Izsma bal partján fekszik. A folyó fenyvesekkel benőtt magas partjára épült, az Uhta folyó torkolatánál. A 15 km-re fekvő Uhta „bolygóvárosa”.
Vasútállomás a Komiföldet délnyugat–északkeleti irányban átszelő Kotlasz–Vorkuta vasúti fővonalon. Környékén, a Szosznogorszki járásban találhatók Komiföld legnagyobb kőolaj- és földgázmezői.
Története
[szerkesztés]1939-ben alapították, 1944-ben munkástelepülés (rabocsij poszjolok) besorolást kapott, 1955-ben nyilvánították várossá.
1937-ben döntés született egy észak-pecsorai vasúti fővonal megépítéséről Konosa–Kotlasz–Vorkuta útvonalon. Ennek alapján kezdték el 1939-ben Izsma vasútállomás építését, mely 1942-ben a pecsorai vasúti részleg központja lett. A vasutastelep közelében 1945 végén kezdték építeni Szosznovka települést, az északi vidékek földgázfeldolgozó központját. Tíz évvel később a két település egyesítésével alapították Izsma várost, melynek nevét 1957-ben Szosznogorszkra változtatták. 1979-ben az Uhtai járás egy részéből létrehozott Szosznogorszki járás központja lett.
Népesség
[szerkesztés]Ez a szakasz nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szakaszban szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
- 1959-ben 15 799 lakosa volt.
- 1979-ben 27 021 lakosa volt.
- 1989-ben 30 439 lakosa volt.
- 2002-ben 29 587 lakosa volt.
- 2010-ben 27 757 lakosa volt, melynek 83,1%-a orosz, 7,7%-a komi, 3,9%-a ukrán és 1,1%-a fehérorosz.
Gazdasága
[szerkesztés]Gazdasági életének alapja a vasút és a földgázfeldolgozó kombinát. Itt van az Északi Vasútvonal komiföldi részének egyik központja. A földgázfeldolgozó kombinátot az 1940-es évek közepétől építették fel, eredetileg főként ipari korom előállítását szolgálta. A Gazprom-hoz tartozó kombináton jelentős korszerűsítési munkákat végeztek, illetve végeznek, hogy megfeleljen az újabb igényeknek.
Fontos része a város és Komiföld energetikai iparának a hatalmas hőrőmű. Építése 1955-ben kezdődött, első egysége 1960-ban adott áramot. 1978-ra Komiföld számos járását ez az erőmű látta el villamos energiával.[2]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ A 2010. évi népszámlálás adatai. Oroszország statisztikai hivatala. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. február 2.)
- ↑ Szosznogorszkaja TEC (orosz nyelven). So-ups.ru. (Hozzáférés: 2014. november 24.)
Források
[szerkesztés]- Goroda Rosszii. Enciklopegyija (orosz nyelven). Moszkva: Izd. Bolsaja Rosszijszkaja Enciklopegyija (1994)
- szerk.: Je. M. Poszpelov: Geograficseszkije nazvanyija mira: Toponyimicseszkij szlovar (orosz nyelven) (2001)
- szerk.: A. I. Turkin: Toponyimicseszkij szlovar Komi ASZSZR (orosz nyelven). Sziktivkar: Komi Könyvkiadó (1986)