Szkalnitzky Antal
Szkalnitzky Antal | |
Illusztráció a Vasárnapi Ujság 1859. évi 51. számából. | |
Született | 1836. május 6.[1][2] Geresdlak[2] |
Elhunyt | 1878. június 9. (42 évesen)[1] |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása |
|
Építészi pályafutása | |
Jelentős épületei | Egyetemi Könyvtár A Fővárosi Állat- és Növénykert egyes épületei |
A Wikimédia Commons tartalmaz Szkalnitzky Antal témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Szkalnitzky Antal (Lak, 1836. május 6. – Lipótmező, 1878. június 9.) magyar építész. A kiegyezés és a városegyesítés nyomán kialakuló Budapest arculatának meghatározó építésze.
Életpályája
[szerkesztés]A Baranya vármegyei Lakon született[3] Nevének több írásmódja ismert, így gyakran Skalnitzky, néha Szkalniczky. A róla szóló monográfia szerint ő maga a Szkalnitzky írásmódot használta. Édesapja jószágigazgató volt Albrecht főherceg birtokán. 1846-tól 1854-ig a pesti ciszterci gimnáziumban tanult. 1851–1854 között a prágai főreáltanodában, 1854–1857 között a bécsi Polytechnikumban, végül 1857–1859 között a berlini Építészeti Akadémián végezte tanulmányait. 1858 folyamán számos tanulmányutat tett; járt Münchenben, Kelet-Poroszoroszágban, Szászországban, Bécsben, Erdélyben, Dalmáciában, Horvátországban és Észak-Itáliában. 1858 decemberétől 1859-ig Friedrich August Stüler műhelyében dolgozott. 1859. július 22-én megkapta a berlini építészeti Akadémia ezüstérmét. Édesapja 1861-ben halt meg. Ebben az évben Szkalnitzkyt az újonnan alakult Országos Magyar Képzőművészeti Társulat igazgatóválasztmányának tagjává választották. 1862-ben kötött házasságot Koch Antóniával; fia, Henrik 1863-ban, lánya, Zsófia 1868-ban született. 1864-től 1870-ig a budai politechnikumban tanított. 1865. december 10-én az Akadémia levelező tagjává választották. Ezután viszontagságos évek következtek: cége ellen 1870–1874 között csődeljárás folyt. Utolsó nagy sikere 1873-ban a bécsi Világkiállításon kapott művészeti érem az Oktogonon létesült épületeiért. A Felvidéken került gyógykezelésre 1873-ban. Az agysorvadás egyre jobban elhatalmasodott szervezetén: hosszas szenvedés után a lipótmezei tébolydában érte a halál.
Ismert épületeinek listája
[szerkesztés]A művelt építész a historizmus kiemelkedő alakja; az épületkülsőkön általában olasz reneszánsz, a belsőkön gyakran francia reneszánsz elemeket alkalmazott. Sógorával, Koch Henrikkel társulva a fejlődő Budapesten számos középületét és bérházát tervezte.
- 1864: Lakóház bővítése, Budapest, Kígyó u. 7., 1052
- 1861–1865: Színházépület, ma: Csokonai Nemzeti Színház, Debrecen, Kossuth u. 10, 4024[4]
- 1862–1865: Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, Széchenyi István tér 9, 1051 – a kivitelezést vezette Ybl Miklóssal együtt[5]
- 1865–1866: Fővárosi Állat- és Növénykert épületei, Budapest, Állatkerti krt. 6-12, 1146[6] – Koch Henrikkel közösen. Ma már csak a Bagolyvár látható, de az sem eredeti helyén, és kétszeri átalakítás után[7]
- 1868–1871: Hungária Nagyszálló, Budapest, Belgrád rakpart 30-31., 1056[8]
- 1869–1871: Thonet-ház, Budapest, Váci u. 11 / A, 1052[5][9]
- 1869–1871: Károlyi-palota (I.), Budapest, Múzeum u. 11., 1088, az épület a MÁV tulajdona, itt próbál a MÁV Szimfonikus Zenekar
- 1869–1871: Károlyi-palota (II.), Budapest, Károlyi utca 16, 1053, ma: Petőfi Irodalmi Múzeum[5]
- 1860-as évek vége: Jankovich-kastély, ma: Jankovich kastély, Általános Iskola és Diákotthon, Öreglak, Park u. 15, 8697[10]
- 1870–1872: Református templom, Hajdúhadház, Béke útja 2, 4242[11][12]
- 1870–1873: Főposta épülete, Budapest, Petőfi Sándor utca 13-15., 1052[5][13]
- 1871: Zichy-palota, Budapest, Múzeum u. 15., 1088
- 1872: Szegedi főreáliskola, ma: Szegedi Tudományegyetem központi épülete, Szeged, Dugonics tér 13. 6720[14][15]
- 1872–1874: Színházépület, ma: Vörösmarty Színház, Székesfehérvár, Fő utca 8. 8000[16]
- 1872–1874: Színházépület, ma: Ioan Slavici Színház, Bulevardul Revoluției 103, Arad, Románia[17]
- 1872–1874: Az Oktogon négy épülete, Budapest, Oktogon, 1061:[5][18]
- Sugárútépítő Vállalat bérháza (I.), Oktogon 1.
- Sugárútépítő Vállalat bérháza (II.), Oktogon 2.
- Sugárútépítő Vállalat bérháza (III.), Oktogon 3.
- Sugárútépítő Vállalat bérháza (IV.), Oktogon 4.
- 1873–1875: A budapesti tudományegyetem Szerb utcai épülete és az egyetem könyvtára, ma: Egyetemi Könyvtár, Budapest, Ferenciek tere 6, 1053[5][19]
- 1873–1876: orvosi klinikák központi épülete[5]
- 1873: Fechtig báró háza, Budapest, Bródy Sándor u. 2., 1088
- 1875: Pesti Magyar Színház, később Nemzeti Színház átépítése, sarokbérházzal kiegészítése, Budapest, Rákóczi út 1., 1088[20][14]
- 1870-es évek: Élettani Intézet, ma: Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar „E” épület, Budapest, Puskin u. 9, 1088[21][22]
- 1870-es évek: új Református kistemplom, Debrecen, Révész tér 2, 4025 – a román stílusú épület terve anyagi okok miatt nem valósult meg[23]
- Lakóépületek, Budapest, Akadémia utca 10, 14 lakóépületek[14]
- Körmöcbányai főreáliskola[14]
- Iglói tanítóképző[14]
Képtár
[szerkesztés]-
Egyetemi könyvtár, Budapest
-
Színház, Arad
-
Főreáliskola, most egyetemi főépület, Szeged
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b BnF-források (francia nyelven)
- ↑ a b c http://arch-pavouk.cz/index.php/architekti/1170-szkalnitzky-antal, 2023. május 7.
- ↑ A Pécs közelében található település neve később Herceglak, majd Püspöklak lett, jelenleg – szomszéd településekkel való összevonás után – Geresdlak a neve.
- ↑ https://www.theatre-architecture.eu/hu/db/?theatreId=176
- ↑ a b c d e f g Nemzeti Örökség Intézete
- ↑ https://zoobudapest.com/jubileum/talalkozas-a-regmulttal/patinas-epuletek
- ↑ https://epiteszforum.hu/a-fovarosi-allat-es-novenykert-epuleteinek-bemutatkozasa-londonban
- ↑ http://urbface.com/budapest/a-volt-grand-hotel-hungaria
- ↑ http://budapest100.hu/wp-content/uploads/2017/01/Vigado-ter-3_SzalaiTerez.pdf
- ↑ http://real-d.mtak.hu/83/3/Sisa_kastélyépítészet_historzimus.pdf
- ↑ http://www.hajduhadhaz.hu/doku/Értéktár/Hajdúhadház város helyi értékei.pdf
- ↑ http://www.muemlekem.hu/muemlek/show/5315
- ↑ Archivált másolat. [2021. július 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. augusztus 19.)
- ↑ a b c d e https://epiteszforum.hu/geniusza-es-magasroptu-szelleme-kello-munkatert-nyert1
- ↑ https://eduline.hu/felsooktatas/20190813_SZTE_tortenet
- ↑ https://www.theatre-architecture.eu/hu/db/?theatreId=180
- ↑ https://mek.oszk.hu/02000/02065/html/2kotet/52.html#59
- ↑ Archivált másolat. [2022. március 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. augusztus 19.)
- ↑ https://www.alumni.elte.hu/page/a-nagyszombati-egyetemi-konyvtar-alapitasakor
- ↑ Székely György, Kerényi Ferenc, Gajdó Tamás: Magyar színháztörténet 1790–1873, I. fejezet; 1. Az állami színházak A Nemzeti Színház, Akadémiai K., Magyar Könyvklub, Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, mek.oszk.hu - 1990-2001 ISBN 963 05 5647 2
- ↑ https://eduline.hu/campus_life/20190710_egyetemek_regen_ELTE
- ↑ https://gallery.hungaricana.hu/hu/BudapestGyujtemeny/1043838/?list=eyJxdWVyeSI6ICJDSU1LRT0oXCJ0dWRvbVx1MDBlMW55b3MgaW50XHUwMGU5em1cdTAwZTlueVwiKSJ9&img=0
- ↑ https://kistemplom.hu/index.php/magunkrol/tortenetunk/
Források
[szerkesztés]- Sisa József: Szkalnitzky Antal. Egy építész a kiegyezés kori Magyarországon, Akadémiai Kiadó, Budapest 1994. ISBN 9630567601
- Szkalnitzky Antal (magyar nyelven). Vasárnapi Ujság 1854–1860. (Hozzáférés: 2011. április 23.)
- Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967–1994. [1]
- Szkalnitzky Antal, Ybl Egyesület honlapja
- Szkalnitzky Antal, Nemzeti Örökség Intézetének honlapja
- „…géniusza és magasröptű szelleme kellő munkatért nyert”, epiteszforum.hu
További információk
[szerkesztés]- Szkalnitzky Antal IN: MTA Almanach, 1880;
- Szkalnitzky Antal építész IN: Művészet, 1912;
- Szkalnitzky Antal IN: Élet és Tudomány 1955. 27. sz.
- Szkalnitzky Antal a Köztérképen (magyar nyelven). Köztérkép. (Hozzáférés: 2019. október 15.)
- Szkalnitzky Antal (magyar nyelven). Jeles Napok. (Hozzáférés: 2011. április 23.)
- Fábián Gáspár: Magyar építészakadémikusok és Szkalniczky Antal; Stádium Ny., Bp., 1936
- Sisa József: Szkalnitzky Antal; Holnap, Bp., 2022 (Az építészet mesterei)
- Kismarty-Lechner Jenő: Építőművészetünk a XIX. század második felében, Egyetemi Nyomda, Budapest, 1945, 41-42. o.