Ugrás a tartalomhoz

Sziklaszoros

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sziklaszoros (Skalité)
Sziklaszoros címere
Sziklaszoros címere
Sziklaszoros zászlaja
Sziklaszoros zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületZsolnai
JárásCsacai
Rangközség
Első írásos említés1662
PolgármesterAndrea Šimurdová
Irányítószám023 14
Körzethívószám041
Forgalmi rendszámCA
Népesség
Teljes népesség5247 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség158 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság526 m
Terület33,16 km²
IdőzónaCET, UTC 1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 49° 29′ 50″, k. h. 18° 53′ 54″49.497222°N 18.898333°EKoordináták: é. sz. 49° 29′ 50″, k. h. 18° 53′ 54″49.497222°N 18.898333°E
Sziklaszoros weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Sziklaszoros témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Sziklaszoros (1899-ig Szkalite, szlovákul Skalité) község Szlovákiában, a Zsolnai kerületben, a Csacai járásban.

Fekvése

[szerkesztés]

Csacától 16 km-re északkeletre, a lengyel határ mellett fekszik.

Története

[szerkesztés]

A település a 17. században keletkezett a vlach jog alapján, román és ruszin eredetű pásztornépek betelepítésével. A korabeli kiszucai feljegyzésekből kiderül, hogy valójában 1648-ban keletkezett, de csak 1662-ben a sztrecsényi uradalom urbáriumában említik először. Az urbárium szerint a faluban ekkor 151 lakos élt. A sztrecsényi uradalomhoz tartozott, akkor a neve Podszkalitye volt. 1712-ben „Szkalite” néven említik. 1720-ban 4 malma és 40 adózója volt. Plébániáját 1749-ben alapították, addig Csaca filiája volt. 1764 és 1774 között újra Csaca filiája lett. 1784-ben 241 házában 1740 lakos élt. 1794-ig a községnek fatemploma volt, mely a mai temető helyén állt. Ekkor épült a mai katolikus templom gróf Eszterházy Antal adományából.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „SZKALIK. Tót falu Trentsén Várm. földes Ura Hg. Eszterházy Uraság, lakosai többfélék, fekszik Újhelyhez 2 mértföldnyire; határja sovány.[2]

A község első iskoláját 1812-ben alapították. 1828-ban 287 háza és 2169 lakosa volt. Lakói erdei munkákkal, állattartással foglalkoztak.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Szkalite, népes tót falu, Trencsén vmegyében, a Magyar, Szilézia és Galliczia határok összejövetelénél 2199 kath., 6 zsidó lak. Kath. paroch. templommal, harminczad hivatallal. Erdeje roppant. F. u. h. Eszterházy. Ut. p. Zsolna.[3]

1857-ben az iskola új épületet kapott. A település életében nagy jelentősége volt a vasútvonal 1885-ben történt megépülésének. A faluban nem volt szlovák iskola, csak magyar. A trianoni békéig Trencsén vármegye Csacai járásához tartozott.

1938-ban a település egy része Lengyelországhoz került.

Népessége

[szerkesztés]

1910-ben 2390, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

2001-ben 5063 lakosából 4972 szlovák volt.

2011-ben 5241 lakosából 5086 szlovák volt.

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1787 és 1794 között épült. 1957-ben bővítették.
  • A plébánia épülete 1796-ból származik, késő barokk stílusú.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Külső hivatkozások

[szerkesztés]