Ugrás a tartalomhoz

Szikla (település)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szikla (Sihla)
Szikla zászlaja
Szikla zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületBesztercebányai
JárásBreznóbányai
Rangközség
Első írásos említés1760
PolgármesterStanislav Bitala
Irányítószám976 53
Körzethívószám048
Forgalmi rendszámBR
Népesség
Teljes népesség197 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség8 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság901 m
Terület26,83 km²
IdőzónaCET, UTC 1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 39′ 30″, k. h. 19° 38′ 50″48.658333°N 19.647222°EKoordináták: é. sz. 48° 39′ 30″, k. h. 19° 38′ 50″48.658333°N 19.647222°E
Szikla weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szikla témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Szikla (1886-ig Szihla, szlovákul: Sihla, németül: Siegel-Glasshütte) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Breznóbányai járásban.

Fekvése

[szerkesztés]

Breznóbányától 30 km-re délre fekszik, a Herencsvölgyet Breznóbányával összekötő 529-es út közelében, a Kövecses (Kamenistý)-patak forrásánál, melynek völgye a község túlnyomórészt erdővel borított 26,8330 km²-es területének nagy részét alkotja.

Délről Forgácsfalva, keletről Darabos, északról Feketebalog, nyugatról Garamolaszka, délnyugatról pedig Herencsvölgy községekkel határos. Keleti határa egyben a történelmi Gömör-Kishont és Zólyom vármegye határát is alkotja.

Története

[szerkesztés]

A 18. században a bányakamara területén keletkezett. Üvegkohóját 1744-ben alapították, 1762-ben új épületeket emeltek hozzá. Kezdetben 20 munkást foglalkoztatott. A falut 1780-ban „Sichla”, 1786-ban „Sihla” néven írják.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „SZIHLA. Tót falu Zólyom Várm. földes Ura a’ Liptsei Bányászi Kamara, lakosai külömbfélék, fekszik Hroneczhez nem meszsze, és annak filiája; határja meglehetős.”[2]

1800-ban „Sziha” alakban említik. 1828-ban 22 háza és 182 lakosa volt, akik főként favágók és üvegmunkások voltak. Üvegkohója a 19. század első felében indult fejlődésnek. A környék nagyobb vállalatait, főként Körmöcbánya és Selmecbánya üzemeit látta el üveggel.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Szihla, tót falu, Zólyom vmegyében, Gömör vmegye szélen: 182 kath. lak. Fekszik rengeteg erdőség közt. Földje csak zabot terem. Üveghutája s savanyuvizforrása van. Birja a kamara. Ut. p. Végles.”[3]

Az üvegkohó 1889-es rekonstrukciója után táblaüveget gyártott. A század végére azonban a termelés hanyatlott és az üzem 1904-ben bezárt. A trianoni diktátumig Zólyom vármegye Breznóbányai járásához tartozott.

1921-ben a Rimaszombati járáshoz csatolt községnek 358 lakosa volt, ebből 352 szlovák nemzetiségű, 351 római katolikus.[4] 1923-ban megépült a Sziklát Kisgarammal összekötő erdei vasút. A faluban gőzhajtású fűrésztelep működött.

Népessége

[szerkesztés]

1910-ben 425, túlnyomórészt szlovák anyanyelvű lakosa volt.

2001-ben 219 lakosából 217 szlovák volt.

2011-ben 203 lakosából 187 szlovák volt.

Híres személyek

[szerkesztés]
  • Itt született 1803-ban Zahn János György magyar üveggyáros, a művészi üvegárugyártás hazai úttörője.

Külső hivatkozások

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  3. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  4. ↑ Az 1921-es csehszlovák népszámlálás adatai
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szikla_(település)&oldid=27156234”