Szertartások feljegyzései
Szertartások feljegyzései | |
A Li csi ( ) kommentált kiadása 907. előttről | |
Eredeti cím | Li csi ( ) |
Ország | ókori Kína |
Nyelv | klasszikus kínai nyelv |
Téma | a kívánatos társadalmi normák, a közigazgatás és a szertartások rendje |
Műfaj | antológia (konfuciánus szent könyv) |
A Wikimédia Commons tartalmaz Szertartások feljegyzései témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Átírási segédlet | |
Li csi | |
Kínai átírás | |
Hagyományos kínai | 禮記 |
Egyszerűsített kínai | 礼记 |
Mandarin pinjin | Lǐ jì |
Wade–Giles | Li3 chi4 |
Konfucianizmus |
---|
Kínai filozófia |
A konfuciánus kánon |
Négy könyv · Öt klasszikus |
Konfuciánus filozófusok |
Neokonfucianizmus |
Han Jü · Li Ao · Csou Tun-ji · Sao Jung · Csang Caj · Cseng Hao · Cseng Ji · Csu Hszi · Vang Jang-ming |
Kapcsolódó fogalmak |
A Szertartások feljegyzései (vagy: Szertartások könyve) a Csou ( )-kori Kínának, a konfuciánus értékek szerint kívánatosnak tartott társadalmi normáival, adminisztrációjával, szertartásaival kapcsolatos írások antológiája. A mű összeállítását a hagyomány magának Konfuciusznak tulajdonítja, ám a modern szövegkritikai vizsgálatok alapján biztosan állítható, hogy a különböző korból származó szövegek zöme nem származhat az i. e. 5. századból. Mindezzel együtt a konfucianizmus legfontosabb alapműveit tartalmazó, az úgynevezett Öt klasszikus sorába emelték.
Története
[szerkesztés]A Szertartások feljegyzései tartalmazta szövegeknek a szerzősége és a keletkezési kora egyaránt bizonytalan. Különböző művekből és korokból származó írások egybegyűjtésével állíthatták elő valamikor a Han-kor elején. Ugyanis ez a mű volt az egyike azoknak, amelyek a leginkább megsínylették az i. e. 213-ban Csin Si Huang-ti ( ) által elrendelt könyvégetést, melynek célja az volt, hogy a Csou ( )-kori konfuciánus hagyományokra hivatkozó arisztokrácia előjogait az első császár eltörölje. A Csin ( )-dinasztia bukását követően, a Han-dinasztia első uralkodói minden tőlük telhetőt elkövettek, hogy rekonstruálják a megsemmisült műveket, és ennek a kései kompilációnak a nyomai fedezhetők fel a Szertartások feljegyzéseinek szövegein. Az első rekonstrukciót követően is számos alkalommal átdolgozták a művet. A Szuj ( )-dinasztia hivatalos történeti művében, a Szuj su ( )ban (《隋書》) leírtak szerint Taj Tö ( ) (戴德) az i. e. 1. században átdolgozta a szöveget, és az akkori 214 könyvet (ti. fejezetet) 85-re csökkentette. Ezt követően az öccse, Taj Seng ( ) (戴聖) tovább „karcsúsította”, amely így már csak 46 könyvet tartalmazott. Ma Zsung ( ) (馬融; 79–166) ehhez a változathoz csatolt még további három könyvet (6., 14., 19.), és öntötte ezzel abba a végleges, 49 könyvből (ti. fejezetből) álló formába, amilyennek a Szertartások feljegyzései ma ismert.[1]
A Szertartások feljegyzéseinek két darabja, a 31. és a 42. külön figyelmet érdemel. A közép mozdulatlansága (Csung jung ( ) 《中庸》) és A nagy tanítás (Ta hszüe ( ) 《大學》) című rövid írásokat, a Szung ( )-kori konfuciánus filozófus és filológus, Csu Hszi ( ) (朱熹; 1130–1200) kiemelte a műből, kommentárokkal ellátva a konfuciánus kánonnak az úgynevezett „négy könyv” (sze su ( ) 《四書》) csoportjába helyezte a Beszélgetések és mondások, valamint Menciusz műve mellé.[m 1][2]
Hivatkozások
[szerkesztés]Megjegyzések
[szerkesztés]- ↑ Magyar fordítása is csupán ennek a két fejezetnek létezik Tőkei Ferenc tolmácsolásában. (Lásd: Tőkei 1986. 180–213. o.)
Források
[szerkesztés]- ↑ Riegel 1993. 293. o.
- ↑ Tőkei 1986. 177. o.
Irodalom
[szerkesztés]- ↑ Riegel 1993: Riegel, Jeffrey K. Li chi 禮記. In Michael Loewe (szerk.). Early Chinese Texts: A Bibliographical Guide. The Society for the Study of Early China and the Institute of East Asian Studies, University of California. pp. 293–297. ISBN 1-55729-043-1
- ↑ Kínai filozófia 1986: Kínai filozófia, Ókor I. kötet. Válogatta, fordította, a bevezetést és a jegyzeteket írta: Tőkei Ferenc. Akadémiai Kiadó, Budapest. ISBN 963 05 4294 3
Külső hivatkozás
[szerkesztés]- The Book of Rites (kínaiul és angolul)
- Confucian Documents (angolul)
- Liji 禮記 "The Book of Rites", Ulrich Theobald, Chinese Literature, 24 July 2010.