Ugrás a tartalomhoz

Szerecsenpacsirta

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szerecsenpacsirta
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Alrend: Verébalkatúak (Passeri)
Család: Pacsirtafélék (Alaudidae)
Nem: Melanocorypha
Faj: M. yeltoniensis
Tudományos név
Melanocorypha yeltoniensis
(Forster, 1767)
Szinonimák

Alauda yeltoniensis

Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Szerecsenpacsirta témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szerecsenpacsirta témájú kategóriát.

A szerecsenpacsirta vagy tatárföldi pacsirta (Melanocorypha yeltoniensis) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a pacsirtafélék (Alaudidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

[szerkesztés]

Ázsiai sztyeppék (pusztaságok) lakója. A Volgától Közép-Ázsiáig terjedő szikes szteppék lakója. Kóborlásai során eljut Európába is.

Megjelenése

[szerkesztés]

Testhossza 20 centiméter, szárnyfesztávolsága 12,8–13,7 centiméter, farka 7–7,5 centiméter, csőre pedig 1,5 centiméter. A dolmány-, váll- és hátsó harmadrendű evező- meg farktollak végén jól látható fehéres fakó szegély van. A mell oldalain levő ugyanilyen színű szegélyezés alig látszik. Ezeknek a tollaknak a világos szegése tavaszra lekopik és akkor a madár úgyszólván tiszta fekete színű. Szeme sötétbarna, csőre szürke, lába fekete. A tojó felül fakó barna, sötét szárfoltokkal; a fakó fehér alsó testoldal feketés vonalkái a nyak oldalain nagyobb foltba tömörülnek. Hasa barnás oldalait fekete szárfoltok tarkítják. Evező- és kormánytollai feketebarnák, kívül világosabb szegéssel. Az első evező- és farktollak külső zászlaja fehér.

Életmódja

[szerkesztés]

Télen át is megmarad nyári költőhelyein; ha ideiglenesen el is hagyja azokat, nem költözik messzire, legfeljebb a hómentes helyeket keresi fel. Ennek dacára télen már Belgiumba, sőt Helgoland szigetére is eltévedt. Télen óriási csapatokban lehet észlelni. A szerecsenpacsirta nemcsak a fekete humuszos talajú vidékek lakója, hanem sokféle talajon megtelepszik, ha nem is mindegyiken. Az aránylag elég nagy fekete madár a világos talajon már jó messziről szembe ötlő. Futkározása és repülése – ha alacsonyan száll – rögtön elárulja benne a pacsirtát. De ha magasan repül, vagy sok vargabetűvel, szárnyaival sűrűn verdesve kanyarog, vagy pedig ha a földön nekiiramodik, valami különös sajátosságot mutat. Bár legjobban közeli rokonára, a kalandrapacsirtára (Melanocorypha calandra) hasonlít, ettől mégis mindig megkülönböztethető, mert igen furcsa sajátságos szitálással szokott a magasból leereszkedni. Széles szárnyának a lebegésnél igen jó hasznát veszi és így a röpképéről is könnyű ráismerni.

Szaporodása

[szerkesztés]
Melanocorypha yeltoniensis

Kezdetleges fészket a földre rakja és ügyesen elrejti a növények közé. Fészekalja többnyire 4 darab 20 milliméteres tojásból áll, melyeknek alapszíne fehéres, szürke és barnásszürke foltokkal tarkítva. A költés idején a táplálékát elsősorban rovarok alkotják. Később úgy az öregek, mint a fiatalok, a szikes talajon termő növények magvait fogyasztják.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]