Ugrás a tartalomhoz

Szepespatak

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szepespatak (Hnilčík)
Szepespatak zászlaja
Szepespatak zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületKassai
JárásIglói
Rangközség
Első írásos említés1280
PolgármesterVladimír Fabian
Irányítószám053 32
Körzethívószám053
Forgalmi rendszámSN
Népesség
Teljes népesség542 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség24 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság678 m
Terület22,23 km²
IdőzónaCET, UTC 1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 51′ 30″, k. h. 20° 34′ 30″48.858333°N 20.575000°EKoordináták: é. sz. 48° 51′ 30″, k. h. 20° 34′ 30″48.858333°N 20.575000°E
Szepespatak weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szepespatak témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Szepespatak (1899-ig Kis-Hnilecz, szlovákul: Hnilčík, németül: Eisenbach, lengyelül: Hnilec mały[2]) község Szlovákiában, a Kassai kerület Iglói járásában.

Fekvése

[szerkesztés]

Iglótól 15 km-re délre, a Vas-patak völgyében.

Története

[szerkesztés]

A mai település 1961-ben több kis bányásztelepülés, Iglórosztoka (Ráztoky), Bindt, Felső-Hnilec és Kis-Hnilec (Hnilčík) egyesülésével keletkezett. A településrészek közül Kishnilec és Bindt a Máriássy család márkusfalvi uradalmának területén, Iglórosztoka és Felső-Hnilec (amely a mai plébániatemplom környékét, valamint Zimná dolina, Furmanec, Cechy és Štolvek településrészeket foglalja magában) egykor Igló városához tartozó területen keletkezett.

Hnilecet a 13.–14. század fordulóján alapították a közeli rézbányák kitermelésere. 1315-ben a Máriássy családhoz tartozó Batiz comes oklevelében „Guylnitz” néven említik először. Lakói – akik bányászok és favágók voltak – a letelepedés fejében 20 évre adómentességet kaptak. A következő említés Willermus magiszter szepesi gróf 1328-ban kelt oklevelében található. A kitermelés a 15. század második felére visszaesett, a bányák nagy részét bezárták.

Újabb fellendülés a 16. század végén következett be, amikor a szepesi bányászat megújult, új bányákat nyitottak és az érc feldolgozására kohókat építettek. Ekkor épült meg Jero huta is. 1639-ben Szontágh Gáspár a Gajnár, Knole, Grétli és királyhegyi részeken rendelkezett bányákkal. További bányatulajdonosok még Reiser Zsigmond és Walsdorf Lajos a Knole, Mum Gáspár a Bindt nevű részeken. A Rosenbergeknek Rosztoka, a Weisz családnak a Vaspatak völgyében voltak bányáik, míg a Münnich család új bányát nyitott a Glazen nevű részen. Ez az időszak a 17. század végéig tartott, amikor a kuruc háborúk miatt a vidék a hadak fosztogatásának volt kitéve és sok település elnéptelenedett.

Az élet csak a 18. század második felében tért vissza a régi kerékvágásba, amikor a kihalt településeket nagyrészt újratelepítették. 1772-ben már 16 bánya működött a területén. A Glanzen rézbánya birtokosai a Jóny, Szulyowszky, Grünblatt, Pongrácz, Glatzinger, Újházy, Berzeviczy családok. A Rinnergang rézbánya a Grünblatt, Glatzinger, Újházy, Meerwaldt, Zittkowszky családok tulajdonában állt. A Grétla rézbánya a Schneider, Jóny, Elstermann, Grünblatt, Szulyowszky, Meerwaldt, Zittkovich, Szontagh, Pongrácz, Berzeviczy és Izdenczy családoké. A Stohlweg rézbánya a Grünblatt és Korabinszky családok, míg a rosztokai Borovniak bánya a Schneider, Jóny, Elstermann, Grünblatt, Szulyowszky, Meerwaldt, Zittkovich, Szontagh, Pongrácz, Berzeviczy és Izdenczy családok tulajdonában voltak. 1779-ben a Csáky, Grünblatt, Greisinger, Szontágh, Gál, Eötvös, Jóny, Máriássy, Szentmiklóssy és Demján családok voltak a főbb bányabirtokosok.

Az 1780-ban a szepesi püspökség által elrendelt összeírás szerint a plébánia területén összesen 777 lakos élt, közülük 710 katolikus és 67 egyéb. 1787-ben Kishlinec 51 házában 306 lakos élt. A település első fatemplomát 1793-ban, első iskoláját 1806-ban építették. 1828-ban 47 háza volt 343 lakossal. Lakói bányászok, erdei munkások voltak.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Hnilecz, tót falu, Szepes vmegyében, a Gölnicz vizénél, Gömör vmegye szélén: 187 kath., 31 evang. lak. Kath. paroch. templom. Vashámorok. Szép erdő. F. u. a kamara. Ut. p. Lőcse.”[3]

A trianoni diktátumig Szepes vármegye Iglói járásához tartozott.

Ma mindinkább üdülőtelepülés jelleget ölt.

Népessége

[szerkesztés]

1910-ben 945-en, többségében szlovákok lakták, jelentős magyar kisebbséggel.

2001-ben 487 lakosából 479 szlovák volt.

2011-ben 543 lakosából 528 szlovák.

Neves személyek

[szerkesztés]
  • Itt született 1880-ban Rozlozsnik Pál magyar geológus, paleontológus, bányamérnök, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • A Szent Kereszt tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma 1882 és 1885 között épült.
  • A temetőben álló Nepomuki Szent János kápolna 1819-ben épült.
  • A patak hídja előtt álló Nepomuki Szent János kápolna 1886-ban készült.
  • Jerohuta nevű településrészén álló Szűz Mária tiszteletére szentelt templom 1930-ban épült.
  • Bindt településrész Szent Borbála tiszteletére szentelt fatemplomát 1998-ban építették.
  • Iglórosztoka területén áll az 1912-ben készült Szent Borbála-kápolna.
  • Mráznica nevű falurészén télisport-központ található sífelvonókkal, sípályákkal, szállodákkal és éttermekkel.

További információk

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szepespatak&oldid=26252709”