Szávay Gyula
| Szávay Gyula | |
 | |
| Élete | |
| Született | 1861. augusztus 29. Zenta |
| Elhunyt | 1935. május 1. (73 évesen) Budapest |
| Sírhely | Farkasréti temető |
| Házastársa | Kovács Gabriella (h. ?–1929) |
| Gyermekei | Szávay Zoltán |
| Pályafutása | |
| Jellemző műfaj(ok) | vers |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szávay Gyula témájú médiaállományokat. | |
Szávay Gyula (Zenta, 1861. augusztus 29. – Budapest, 1935. május 2.)[1][2] költő, lapszerkesztő, a Kisfaludy Társaság (1910) és a Petőfi Társaság (1902) tagja, utóbbinak 1920–1925 között főtitkára.
Pályája
[szerkesztés]Szávay Pál és Szabadfi Etelka fia. Középiskoláit Szegeden végezte, utána Győrött jogot tanult. 1883-ban Győr városánál lett közigazgatási gyakornok, majd rendőrfogalmazó, alkapitány, községbíró, aljegyző, tiszteletbeli főjegyző. Az 1890-ben alakult győri kereskedelmi és iparkamara titkárává választotta, ekkor a városi közszolgálattól megvált. 1899 őszén a győri kereskedelmi és iparkamara küldötteként részt vett a philadelphiai nemzetközi kereskedelmi kongresszuson és kiállításon, Amerikában. 1905-ben a debreceni kereskedelmi és iparkamara titkára lett, 1920-tól a budapesti kereskedelmi és iparkamara titkára volt. Huszonöt éven át a Vidéki Hírlapírók Szövetségének elnöki tisztségét is viselte. Tiszteletbeli tagja volt a soproni irodalmi és művészeti körnek, rendes tagja a szegedi Dugonics Társaságnak.
Több verseskötete és verses drámája, valamint néhány tanulmánya jelent meg. Szerkesztette a Grabonciás Diákot (1883–1887), a Győri Híradót (1884), megalapította és szerkesztette a Győri Hírlapot, később szerkesztette a Debreceni Nagyújságot.
Költői munkássága
[szerkesztés]Gyorsan, könnyen írt, a hagyományos verselés híve volt. Kerülte a mélyebb gondolatiságot, a szimbolista kifejezésmódot. Témáinak egy részét aktuális események sugallták. Írásaiból derűs életérzés sugárzik, költeményeit humor, könnyed hang jellemzi. Lírai munkásságát 1924-ben a Petőfi Társaság Petőfi nagydíjával tüntették ki.
Drámai munkáit több helyen játszották. Dózsa Györgyről szóló, továbbá a Martinovicsok című tragédiája akadémiai pályadíjat nyert: az előbbit Verő Györggyel, az utóbbit Géczy Istvánnal együtt írta.
Munkáiból
[szerkesztés]
- Költemények Első kötet. Győr, 1884
- Költemények Budapest, 1892
- Ujabb verses könyve Győr, 1897
- A győri első takarékpénztár ötvenéves története 1844–1894; Győr, 1894
- Győr Monográfia a város jelenkorából, a történelmi idők érintésével. Győr, 1896.
- Az első lépés Verses színjáték egy felvonásban. A Magyar Színház megnyitására. (1897. október 16). Kézirat, Győr, év n.
- Dramolettek I. A munka Drámai költemény. II. Parnasszus pusztulása Komédia. Győr, év n.
- Amerikáról A philadelphiai nemzetközi kereskedelmi kongresszus és kiállítás alkalmából. Győr, 1900
- Túl a tengeren Tanulmányok, karcolatok Amerikáról. Budapest, 1900
- Ujabb versek. Jucikától a lobogóig Győr, 1902
- Ünnepi versek, apró színjátékok Győr, 1902
- Vitézi énekek és más újabb versek Debrecen, 1905
- A Boszporusz Színmű 1 felvonásban
- Csokonai köszöntése és 12 más beszéd Debrecen, 1905
- A regéci kis harang. (Jön a fejedelem!) Ünnepi színjáték két képben. Debrecen, 1906
- Szép Ilonka Daljáték 3 felvonásban. Vörösmarty költeménye nyomán írta Sz. Gy., zenéje Vágó Gézától. Debrecen, 1906. (Bemutatója a budapesti Király Színházban 1906. október 10-én.)
- Az ezüst pohár és más újabb versek Budapest, 1908
- Világosság Mesejáték. Debrecen, 1908 (Géczy Istvánnal)
- A két leander Versek. Debrecen, 1910
- Dózsa György Tragédia. Budapest, 1914
- Petőfi Ünnepi színjáték. Budapest, 1923 (Géczy Istvánnal)
- Lavotta Színmű. Fővárosi Nyári Színház: 1923 (Géczy Istvánnal).
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Halotti bejegyzése a Budapest III. kerületi polgári halotti akv. 219/1935. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. január 19.)
- ↑ Gyászjelentése (1935). (Hozzáférés: 2021. január 19.)
Források
[szerkesztés]- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XIII. (Steiner–Télfy). Budapest: Hornyánszky. 1909.
- Pintér Jenő A magyar irodalom története: tudományos rendszerezés Budapest, 1930–1941; 8. kötet: A költészet / Hagyományőrző költők c. fejezet (Arcanum Kiadó)
- Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.