Szászencs
Szászencs (Enciu) | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Erdély |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Beszterce-Naszód |
Község | Szentmáté |
Rang | falu |
Községközpont | Szentmáté |
Irányítószám | 427138 |
SIRUTA-kód | 33694 |
Népesség | |
Népesség | 156 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | – (2011)[1] |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 323 m |
Időzóna | EET, UTC 2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 03′ 02″, k. h. 24° 15′ 01″47.050628°N 24.250225°EKoordináták: é. sz. 47° 03′ 02″, k. h. 24° 15′ 01″47.050628°N 24.250225°E | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Szászencs témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Szászencs (románul: Enciu) falu Romániában, Erdélyben, Beszterce-Naszód megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Szamosújvártól keletre fekvő település.
Nevének eredete
[szerkesztés]Neve német eredetű, az Ents(ch), Entz, Hentz(er), Hints(ch)(er), Ints(ch)(er), Jents(ch)(er), Jentz(er), formái személy-és családnevek. Nevét egykori alapítója után kaphatta.
Története
[szerkesztés]Szászencs, Encs nevét 1334n említette először oklevél Ench néven, János fia Márton (magister Johannes dictus Henul de Bistricia) birtokaként, aki bizonyosan valami besztercei szász lehetett, mert a későbbiekben, mikor eladományozták, azzal együtt besztercei házakat is eladományoztak.
1386-ban Károly Róbert király a birtokot fele részben Bethleni János fia Gergelynek, másik felét pedig az ugyancsak e családból származó Almakereki, másként Apaffy János fiainak Péternek és Lászlónak adományozta oda.
1467-ben Almakeréki Apafi Mihály Ench felét, a malommal, zálogba adta Geréb Jánosné Zsófiának.
1576-ban birtokosai Bethlen Gergely, Torma Dániel, Bornemisza Farkas özvegye Forgách Magdolna voltak.
Nevének további változatai: 1586-ban Enchy (Kádár III. 387),1587-ben Enczy, 1733-ban Jets, 1750-ben és 1808-ban Encs, 1888-ban Szász-Encs (Tenis), 1913-ban Szászencs.
Szászencs – mint előneve is mutatja – ősi lakosai a szászok voltak, akik valószínűleg 1601 és 1603 között pusztulhattak el, a környéket dúló ellenséges hadak kegyetlenségei következtében. 1615-ben már pusztának írták. A szászság örökébe románok léptek. Kádár József monográfiája szerint a gótikus stílusú evangélikus templomot az 1700-as években lebontották és az 1800-as évek végén már senki sem tudta, hol volt a helye – ma sem tudjuk. Tatár Árpád régész 2011. X. 28-án a görögkeleti (ortodox) temetőben ráakadt a templom egy faragott és egy nem faragott kövére, amiket másodlagosan sírkőként használtak fel.
A trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Kékesi járásához tartozott.
1910-ben 528 lakosa volt, melyből 491 román, 14 magyar volt. Ebből 512 görögkatolikus, 13 izraelita volt.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Beszterce-Naszód megye. adatbank.ro
Források
[szerkesztés]- Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
- Kádár József: Szolnok-Doboka vármegye monográfiája
- Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.