Sulfolobus acidocaldarius
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Sulfolobus acidocaldarius Thomas D. Brock et al. 1972 | ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Sulfolobus acidocaldarius témájú rendszertani információt. |
A S. acidocaldarius a Sulfolobus nem egy termoacidofil faja. Az archeák – ősbaktériumok – egysejtű, sejtmag nélküli prokarióta szervezetek. Az első leírt Sulfolobus faj, 1972-ben írták le. 75 és 80 °C között nő optimálisan, optimális pH 2-3.[1]
Izoláció
[szerkesztés]Először termikus talajokból és melegforrásokból izolálták alacsony pH-val az Egyesült Államokban (kimondottan a Yellowstone Nemzeti Parkban), El Salvadorban, Dominikában és Olaszországban. A források ahol ezt a fajt izolálták a pH-juk kevesebb mint 3 és a hőmérséklet 65-90 °C.[1]
Morfológiai leírása
[szerkesztés]Az S. acidocaldarius mint az összes Archaea egysejtű. Sejtjei gömbölyűek, bár szabálytalanak, és általában rendelkeznek lebenyekkel. Átmérőjük 0.8-1 μm, kevés méret variációval.[1]
Sejt replikáció
[szerkesztés]Rendelkezik a replikáció egy mechanizmusával ami homológ az eukarióta ESCRT-el.[2][3]
Anyagcsere
[szerkesztés]Fakultatív autotróf. Amikor autotrófan nő ként szulfáttá oxidál, míg szenet köt meg szén-dioxidból. A megkettőződési ideje az olyan tenyészeteinek amik kénen nőnek 36.8-55.3h. Képes nőni komplex szerves szubsztrátokon. Amikor 0,1% élesztőkivonaton nő a növekedés gyorsabb, és a megkettőződési idő 6.5 és 8h. között van.[1][4]
Genom
[szerkesztés]A Sulfolobus acidocaldarius DSM639 törzs teljes genomját 2005-ben tették közzé.[5] Egy kör alakú, 2,225,959-bp-os kromoszómája van, G C tartalom 36,7%. A szerzők 2292 fehérje kódoló gént jósolnak. A genomja nagyon stabil, kevés átrendeződés van a mobil elemek következtében ha van bármilyen.
A szerzők találtak purinok és pirimidinek szintéziséhez szükséges géneket, valamint minden aminosavhoz kivéve a szeleno-ciszteint. A gének a glükóz anyagcseréhez két alternatív út létezésére utalnak. Ez a Sulfolobus faj a szén források egy viszonylagosan korlátozottabb tartományában nő mint más Sulfolobus fajok, és lehet hogy ennek köszönhető a megfelelő transzporterek hiánya.
Az ups operon
[szerkesztés]Az UV-sugárzás növeli a gyakoriságát a rekombinációnak a genetikai csere következtében az S. acidocaldariusban.[6] A Sulfolobus fajok ups operonja nagyon indukált az UV-sugárzás által. Ez az operon kódolja a pilust amit alkalmazva van a sejt egyesülés előmozdításában, ami szükséges az azutáni sejtek közti DNS cseréhez eredményezve homológ rekombinációt. A Sulfolobales acidocaldarius ups operonjának egy tanulmánya kimutatta hogy egy az operon gének közül saci-1497 egy endonukleáz III kódol ami az UV károsodott DNS-be vág be, és másik gén az operonból saci-1500 egy RecQ-szerű helikázt kódol ami képes szétcsavarni a homológ rekombináció intermediereket például a Holliday csomópontokat.[7] Javasolták hogy a Saci-1497 és Saci-1500 egy homológ rekombináció alapú DNS-javító mechanizmusban működnek ami átvitt DNS-t használ templátként. Így úgy gondolják hogy az ups rendszer kombinációban a homológ rekombinációval egy DNS károsodás reakciót ad ami megmenti a Sulfolobalest a DNS-károsító fenyegetésektől.
Jelentősége
[szerkesztés]A SuaI termostabil restrikciós enzimet ebből a szervezetből nyerik ki.[8]
Források
[szerkesztés]- ↑ a b c d (1972. november 28.) „Sulfolobus: a new genus of sulfur-oxidizing bacteria living at low pH and high temperature.”. Archiv für Mikrobiologie 84 (1), 54–68. o. DOI:10.1007/bf00408082. PMID 4559703.
- ↑ (2008. november 5.) „A unique cell division machinery in the Archaea”. Proceedings of the National Academy of Sciences 105 (48), 18942–18946. o. DOI:10.1073/pnas.0809467105. PMID 18987308.
- ↑ (2008. december 12.) „A Role for the ESCRT System in Cell Division in Archaea”. Science 322 (5908), 1710–1713. o. DOI:10.1126/science.1165322. PMID 19008417.
- ↑ (1973. május 1.) „Oxidation of elemental sulfur by Sulfolobus acidocaldarius.”. Journal of Bacteriology 114 (2), 706–10. o. PMID 4706192.
- ↑ (2005. július 1.) „The genome of Sulfolobus acidocaldarius, a model organism of the Crenarchaeota.”. Journal of Bacteriology 187 (14), 4992–9. o. DOI:10.1128/jb.187.14.4992-4999.2005. PMID 15995215. PMC 1169522.
- ↑ (1997) „Genetic responses of the thermophilic archaeon Sulfolobus acidocaldarius to short-wavelength UV light”. J. Bacteriol. 179 (18), 5693–8. o. PMID 9294423. PMC 179455.
- ↑ (2015) „DNA Processing Proteins Involved in the UV-Induced Stress Response of Sulfolobales”. J. Bacteriol. 197 (18), 2941–51. o. DOI:10.1128/JB.00344-15. PMID 26148716.
- ↑ (1985. november 11.) „A restriction endonuclease SuaI from the thermoacidophilic archaebacterium Sulfolobus acidocaldarius.”. FEBS Letters 192 (1), 57–60. o. DOI:10.1016/0014-5793(85)80042-9. PMID 2996942.
