Ugrás a tartalomhoz

Srinjine

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Srinjine
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSplit-Dalmácia
KözségSplit
Jogállásfalu
Irányítószám21292
Körzethívószám( 385) 21
Népesség
Teljes népesség1199 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság205 m
IdőzónaCET, UTC 1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 43° 28′ 59″, k. h. 16° 36′ 00″43.483000°N 16.600000°EKoordináták: é. sz. 43° 28′ 59″, k. h. 16° 36′ 00″43.483000°N 16.600000°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Srinjine témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Srinjine település Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Splithez tartozik.

Fekvése

[szerkesztés]

Split központjától légvonalban 13, közúton 15 km-re keletre, a Perun-hegy és a Mosor-hegység között, a Poljica területén fekszik. Két településrésze a déli Tvrčiće az északi Srinjine.

Története

[szerkesztés]

Srinjine első írásos említése még Srinjin néven Trpimir fejedelem 852. március 4-én kiadott adománylevelében történt, mely azt jelenti, hogy nem sokkal a horvátok őseinek 7. századi letelepedése után már lakott hely volt. Ezt követően többször is említik történelmi források, így a poljicai Szent Péter monostor szerzetesei által 1080-ban írt a Sumpetari cartulariumban is szerepel. Srinjine a középkorban a Poljicai Köztársaság 12 kantonjának egyikét képezte. Plébániájának alapításáról nincs írásos dokumentum, mivel legrégibb iratai nem maradtak fenn. Minden bizonnyal már a török hódítás előtt is létezett, mert Kisboldogasszony plébániatemplomát 1413. július 7-én már említik és szerepel a Garzadoni érsek 1625-ben tett egyházlátogatásakor készült dokumentumban is. 1807. június 5-én Stobreč határában zajlott az a csata, melyben a Marmont tábornok vezette francia csapatok véget vetettek a 13. század óta létező Poljicai Köztársaságnak. Ez egyúttal a Poljicai Köztársaság megszűnését jelentette. Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. Plébániája 1849-ben a sitnoi plébánia része lett, majd az 1930-as években lett újra önálló. A településnek 1857-ben 409, 1910-ben 440 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A háború után a szocialista Jugoszláviához került. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben a településnek 1201 lakosa volt.

Lakosság

[szerkesztés]
Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
409 491 314 382 458 440 767 908 789 1.040 1.100 892 951 1.232 1.354 1.201

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • A Kisboldogasszony tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma 1863-ban épült a régi temploma helyén, melyet már 1413-ban említenek. Mai formáját 1966-ban nyerte el, amikor a hajóhoz két oldalkápolnát építettek. Így a templom latin kereszt alaprajzú lett. 1997-ben a kápolnákat három méterre magasították meg. Az öt ablakot festett üvegablakokra cserélték ki. A régi oltár az apszis falánál áll, előtte helyezték el az új, szembemiséző oltárt. A templom délnyugati oldalán magasodik a harangtorony mely két emelet magas, felül kőpiramis zárja.
  • Az Umac településrészen áll a Mihály arkangyal templom. Az első kápolnát 1605-benépítették ezen a helyen, majd 1691-ben egy nagyobb templomot építettek a helyére. A templomnak saját testvérisége van, mely a gondját viseli. Régen földbirtok is tartozott hozzá.
  • Vilar településrészen áll a Szent Miklós templom, melynek építési ideje ismeretlen, a szakemberek a 12. vagy a 13. századra teszik. A II. világháború után sokáig romosan állt és majdnem összedőlt. 1989-ben teljesen újjáépítették, 1989. december 10-én szentelte fel Jurić érsek. Oltára mögött a falmélyedésben látható Szent Miklós szobra. A nyugati falba az 1835-ös évszám van bevésve, mely talán az előző újjáépítés dátuma lehet, mert előtte a templomot hosszú ideig nem említették.
  • A kis Szent Miklós kápolna 1910-ben épült faragott kövekből a falu bejáratánál, felszentelése 1912-ben volt. Félköríves bejáratát vasajtóval zárták, melyen át belátni a belső terébe. A bejárat felett kis körablak, az oromzaton kis harangtorony áll, benne egy haranggal. 1987-ben felújították. Szent Miklós az utazók védőszentje, ezért a közlekedők a kápolnát nagy becsben tartják.
  • Tvrčići településrészén áll a Mindenszentek templom mely az 1682-ben említett régi templom helyén épült 1996-ban faragott kövekből. A homlokzat feletti kis harangtornyában egy harang látható. Az épületet a 18. század óta saját testvériség gondozza.
  • Dračinén található a 19. századi Szent Rókus fogadalmi kápolna. Mai formáját 1931-ben kapta, 1989-ben megújították. A kápolnát övező kis udvart szárazon rakott kőfal keríti.
  • 2000-ben Brsnik nevű településrészén emlékkápolnát építettek boldog Alojzije Stepinac bíboros érsek tiszteletére.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]