Simon apostol
| Szent Simon | |
 | |
| Szent Simon. (Anthony van Dyck festménye, 1618 k.) | |
| apostol | |
| Születése | |
| 1. század Kána | |
| Halála | |
| 80 körül Pártus Birodalom | |
| Tisztelete | |
| Egyháza | Görög ortodox egyház |
| Tisztelik | Római katolikus egyház Ortodox kereszténység Ókeleti egyházak |
| Ünnepnapja | május 10. Ortodox kereszténység június 10. Kopt ortodox egyház október 28. Római katolikus egyház |
| Jelképei | hajó, hal, lándzsa, fűrész |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szent Simon témájú médiaállományokat. | |
Simon apostol vagy Szent Simon (ógörögül: Σίμων), (1. század – 80 körül[1]) a Názáreti Jézus egyik apostola volt. Életéről nem sok tudható: a Biblián kívüli hagyomány szerint Jézus mennybemenetele után Egyiptomban, majd Júdás-Taddeus apostollal együtt Perzsiában hirdette az evangéliumot. Az 1. század második felében lett vértanú, valószínűleg Perzsiában.
Élete
[szerkesztés]Személye a Bibliában
[szerkesztés]Simon Kánából származott, és a zélóta[2] (túlbuzgó, fanatikus) nevet is viselte. A Biblia keveset ír róla, annál többet tud az ókeresztény hagyomány. A Bibliában az apostolok felsorolásakor szerepel az ő neve is a következő helyeken: Mk 3,18; Mt 10,4; Lk 6,15; ApCsel 1,13. Az őskeresztény hagyomány egy része azonosnak tartja Simonnal, Kleopás fiával, más része nem.[3]
Biblián kívüli hagyomány
[szerkesztés]Az életéről egymásnak ellentmondó hagyományok vannak.
Egy hagyomány szerint Egyiptomban, Líbiában és állítólag a Brit-szigeteken[3] hirdette az evangéliumot, majd Júdás-Taddeus apostollal Perzsiába – és talán Örményországba[4] – ment (amely akkoriban a Pártus Birodalom része volt). A történet szerint abban az időben tervezett hadjáratot Baradach, a babiloni király hadvezére és hercege India ellen. Jóslatot kért isteneitől, és azt a választ kapta, hogy nagy háború következik, amelyben mindkét oldalon sokan halnak meg. A herceg ettől megrettent, és szorult helyzetében az apostolokhoz fordult. Simon és Júdás ezt mondta: ,,Nem kell félned, mert velünk a béke jött országotokba. Nem lesz háború, holnap a harmadik órában követek érkeznek Indiából, hogy a békéről tárgyaljanak veled.” A pogány papok, akik az előbbi jóslatot adták, kinevették az apostolokat, de másnap bekövetkezett, amit Simon és Júdás mondott: megérkeztek a békekövetek Indiából. A herceg a történetekért máglyára akarta vettetni a pogány papokat, mert hazudtak neki. Jézus tanítványai azonban így könyörögtek azok életéért: ,,Mi nem azért küldettünk, hogy élőket megöljünk, hanem hogy holtakat életre keltsünk!” A nemes magatartás híre eljutott a király fülébe is, aki elrendelte, hogy a két apostol szabadon működhessék országa területén.[5]
Simon és Judás-Taddeus egy ízben megvédtek egy ifjút, akit alaptalanul azzal vádoltak, hogy elcsábított egy leányt. Ezért rátámadtak az apostolokra, hogy szolgáltassák ki nekik az igazi tettest, ők azonban így válaszoltak: ,,Mi arra küldettünk, hogy megmentsük az ártatlanokat, nem pedig arra, hogy elveszejtsük a bűnösöket!”[5]
Miután bejárták már az egész országot, eljutottak egy városba, melynek népét ellenségeik feltüzelték ellenük. A két apostolt elfogták és a pogány templomba hurcolták. Akkor megjelent nekik az Úr angyala, és mindkettőjüket választásra szólította fel: vagy azonnal meghalnak mind, akik ellenük támadtak, vagy ők lesznek vértanúk. Mindketten a vértanúságot választották, de csodajelet kértek, hogy megtérjenek az emberek. Azt kérték, hogy csillapodjon le a tömeg dühe, és mindegyik gonosz lélek zúzza szét a saját bálványát. Mikor a bálványképek mindenki szeme láttára darabokra törtek, a pogány papok rárohantak az apostolokra, és megölték őket[5] Szuanir városában.[4] Más forrás szerint mindkettőjüket együtt kettéfűrészelték,[6] vagy Júdás és Simon visszament Jeruzsálembe, ahol Júdást bottal agyonverték, Simont pedig darabokra fűrészelték.[7] Haláluknak időpontja valószínűleg 80 körül volt.[1] Más forrás úgy tudja, hogy 47. július 1-én hunytak el, miután 13 évig működtek együtt.[4]
Tisztelete, ábrázolása
[szerkesztés]Simon és Júdás apostol ereklyéi több helyre, így Rómába is eljutottak, és ma a Szent Péter-bazilikában vannak elhelyezve.[4]
Vértanúságának eszköze folytán a favágók tekintik védőszentjüknek, és gyakorta fűrésszel ábrázolják.[6] Ezért különösen a favágók tisztelték védőszentül, de Júdás-Taddeussal együtt a kőművesek, tímárok, vésnökök védőszentje is.[6] Ünnepüket a Szent Jeromos-féle Martirologium október 28. napjára teszi. Rómában a 9. századtól ünneplik őket.[5] Az ortodox kereszténységben május 10. az ünnepük.[8]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Júdás – ezzel automatikusan Simon – apostol halálát teszi erre az időpontra a forrás: http://www.abbamoses.com/months/june.html Archiválva 2013. október 15-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ Márk evangélista és Máté evangélista kánai (kananeus) Simonnak nevezi, a Lukács evangélium és az Apostolok cselekedetei azonban zélóta (görögül ζηλωτής), buzgó vagy rajongó Simonnak. Ez a mellékneve utalhat az ismert zsidó politikai csoportosuláshoz – a zélótákhoz – tartozásra, akik erőszakos megmozdulásoktól sem riadtak vissza a Rómával szembeni szabadságvágyuk kifejezésében. (Vö.: Katolikus lexikon, i. h.)
- ↑ a b Pallas, i. h.
- ↑ a b c d Radó, i. m., 36. o.
- ↑ a b c d Diós, i. h.
- ↑ a b c Katolikus lexikon, Simon
- ↑ Katolikus lexikon, Júdás Tádé, Szent Archiválva 2010. november 20-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ Archivált másolat. [2007. február 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. december 31.)
Források
[szerkesztés]- Magyar katolikus lexikon I–XVII. Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1993–2014.
- Bokor József (szerk.). Simon (2), A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2015. december 31.
- Diós István (szerk.). Szent Simon és Szent Júdás Tádé apostolok, A szentek élete. Szent István Társulat – Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár. Hozzáférés ideje: 2015. december 31.
- Radó Polikárp (szerk.): Az egyház szentjei. Kühár Flóris és Szunyogh X. Ferenc közreműködésével. Budapest: Palladis R. T. kiadása. 1940.
Egyéb külső hivatkozások
[szerkesztés]
- Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium (részlet) - Simon-Júda, jelesnapok.oszk.hu
