Sedlarica
| Sedlarica | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Verőce-Drávamente |
| Község | Pitomacsa |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 33405 |
| Körzethívószám | ( 385) 33 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 284 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 160 m |
| Időzóna | CET, UTC 1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 53′ 33″, k. h. 17° 11′ 42″45.892400°N 17.194900°EKoordináták: é. sz. 45° 53′ 33″, k. h. 17° 11′ 42″45.892400°N 17.194900°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Sedlarica falu Horvátországban Verőce-Drávamente megyében. Közigazgatásilag Pitomacsához tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Verőcétől légvonalban 16, közúton 18 km-re északnyugatra, községközpontjától 7 km-re délre, Nyugat-Szlavóniában, a Drávamenti-síkság szélén, a Bilo-hegység lábánál, a régen Sedlaricának nevezett Reka-patak mentén, Velika Črešnjevica, Otrovanec és Turnašica között fekszik. Határának északi részén termékeny szántóföldek találhatók. Kiterjedt szőlőültetvényei vannak az Aršanj-Lipica, a Kladarski breg, az Otrovanski breg és a Podaršanj nevű dombokon. Déli része erdővel benőtt hegyes terület, mely a Bilo-hegység lejtőire nyúlik fel.
Története
[szerkesztés]Sedlarica területe már ősidők óta lakott, ezt igazolják az itt talált történelem előtti leletek. Északi határában helyenként még ma is láthatók a Petovioból (Ptuj) Mursára (Eszék) menő ősi római út a „via magna” nyomai. A 13. században várat építettek a faluban, melynek maradványai a temető és a kápolna felé vezető úttal átellenben, a „Šanac” nevű lelőhelyen találhatók. A várat valószínűleg a tatárjárás után királyi rendeletre építették, hogy a környező lakosság menedékéül szolgáljon. A 16. században még használatban volt, valószínűleg a század közepén a török hódítás során pusztult el. Ugyancsak a falu területén az „Aršanj” nevű lelőhelyen 14.–16. századi településre utaló maradványokat találtak. Ezt a települést említik 1425-ben „Zedlaroucz” illetve „Zedlarowcz” néven, melynek fekvését eddig még nem sikerült pontosan behatárolni.
Miután 1684-ben Verőcét felszabadították a török uralom alól a 17. század végén és a 18. század elején Kapronca, Kőrös és Szentgyörgyvár vidékéről telepítettek be ide horvát ajkú lakosságot. Sedlarica valószínűleg a 18. század első éveiben keletkezett. 1710-ben már a pitomacsai plébániához tartozó települések között szerepel. Később 1790-ben a turnašicai plébánia része lett. A mai kápolna helyén állt az 1960-as évek elejéig az a barokk fakápolna, melyet még első lakói építettek 1717-ben. Ezt lebontva építették fel 1965-ben a helyére a mai Szent Kereszt kápolnát. Berendezéséből néhány darabot a mai kápolnába vittek át, míg más részei a zágrábi népművészeti múzeumba, illetve a verőcei városi múzeumba kerültek.
1733-ban a településen 60 háztartást számláltak. 1758-ban a szentgyörgyvári határőrezred alapításakor az ezred hatodik századának székhelye Pitomacsa lett. 12 település tartozott hozzá: Velika és Mala Črešnjevica, Sesvete Podravske, Suha Katalena, Kloštar Podravski, Kozarevac, Sedlarica, Grabrovnica, Otrovanec, Dinjevac, Kladare és Pitomacsa. Minden településen katonai őrállás volt a megfelelő személyzettel ellátva. Az első katonai felmérés térképén „Dorf Szedlaricza” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Szedlaricza” néven szerepel.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Szedlaricza” néven 81 házzal és 459 katolikus és 2 ortodox vallású lakossal találjuk.[3] 1871-ben megszüntették a katonai közigazgatást és Belovár-Kőrös vármegye Szentgörgyvári járásának része lett.
A településnek 1857-ben 475, 1910-ben 1.045 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 94%-a horvát anyanyelvű volt. Az I. világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A II. világháború után a település a szocialista Jugoszláviához tartozott. Az új közigazgatási felosztásban előbb a szentgyörgyvári, majd 1955-től a verőcei járáshoz tartozott. 1958-ban bevezették az elektromos áramot. 1962-ben Szentgyörgyvár nagyközség része lett. 1971-ben aszfaltozták a falu főutcáját, majd megépítették a vízvezetéket, mely 1983-ban lépett működésbe. 1991-ben lakosságának 94%-a horvát nemzetiségű volt. 1993-tól Verőce-Drávamente megye és Pitomacsa község része. 2011-ben a településnek 363 lakosa volt.
Lakossága
[szerkesztés]| Lakosság változása[4][5] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 475 | 514 | 516 | 653 | 819 | 1.045 | 1.061 | 1.139 | 1.040 | 1.057 | 933 | 776 | 545 | 451 | 377 | 363 |
Nevezetességei
[szerkesztés]- A Szent Kereszt tiszteletére szentelt kápolnája 1964/65-ben épült. Körülötte található a falu temetője.
- A Kladarski bregen álló Szent Márton kápolnát 1930-ban építették. A Lipicán álló Gyógyító boldogasszony kápolnát 2005-ben építette a pitomacsai Dakić család.
- 2005-ben emlékművet állítottak a honvédő háború során elesett két helyi származású harcosnak Marijan Štukarnak és Ivan Rengelnek a tiszteletére.
- Farkasfölde várának maradványai a Šanac nevű magaslaton.
Kultúra
[szerkesztés]A helyi közösségi élet egyik fő szervezőjét az önkéntes tűzoltóegyletet 1937-ben alapították. Az egyesület az 1920-ban alapított helyi gazdaszövetkezetnek a falu északi részén levő székházában kapott helyet. A II. világháború után ide költöztették az iskolát is. 1998-ban megalakult a „Bilogorska” nőegylet, mely azóta számos helyi és országos fellépésével képviselte a település kultúráját és hagyományait. A településnek több mint negyven éve működő cserkészcsapata is van.
Oktatás
[szerkesztés]A falu első iskolája 1768-ban nyílt meg az egykori határőrség épületében, mely a falu közepén állt és az 1980-as években bontották le. Az iskolát II. világháború után az egykori gazdaszövetkezet székházában nyitották meg újra, ahol 2014-ig működött. 1979-ig Vlado Franjević nevét viselte, ekkor azonban a pitomacsai elemi iskolába integrálták. A mai iskola épülete 2014-ben épült fel a település központjában.
Sport
[szerkesztés]Az NK Aršanj Sedlarica labdarúgóklubot 1981-ben alapították.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum... 626. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 190. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források
[szerkesztés]- A község hivatalos honlapja (horvátul)
- A község turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (németül) (angolul)
- Az első katonai felmérés térképe (1763-1787)
További információk
[szerkesztés]- Pitomacsa egykor és ma (blog) (horvátul)
- A község rendezési terve Archiválva 2021. március 12-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
Irodalom
[szerkesztés]Branko M. Begović: Pitomača kroz prošlost. Pregled povijesti Pitomače povodom 480 godišnjice prvog pisanog spomena Pitomače (1535. - 2015.) Pitomača 2015. monográfia ISBN 978-953-56963-2-2
