Ugrás a tartalomhoz

Scott Dixon

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Scott Dixon
Scott Dixon 2021-ben
Scott Dixon 2021-ben
Életrajzi adatai
Született1980. július 22. (44 éves)
Brisbane, Ausztrália
NemzetiségeNZL új-zélandi
Pályafutása
KategóriaIndyCar
Aktív évei2003–
CsapataUSA Chip Ganassi Racing (2003–)
Rajtszáma9
Nagydíjak száma363
Világbajnoki címek6
Győzelmek57
Dobogós helyezések140
Első rajtkockák32
Leggyorsabb körök29
Első nagydíjUSA 2003-as Toyota Indy 300
Első győzelemUSA 2003-as Toyota Indy 300
Scott Dixon aláírása
Scott Dixon aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Scott Dixon témájú médiaállományokat.

Scott Ronald Dixon (Brisbane, Ausztrália, 1980. július 22. –) új-zélandi autóversenyző, a 6 bajnoki címével és a 50 futamgyőzelmével az IndyCar Series történetének legsikeresebb versenyzője. 2008-ban megnyerte az indianapolisi 500 mérföldes versenyt a pole-pozícióból és háromszor diadalmaskodott a Daytonai 24 órás versenyen is.

Amióta az IndyCar-ban van a Chip Ganassi Racing csapata, azóta Dixon velük érte el minden sikerét, mióta 2003-ban a sorozatba a szerződött, és még 2008-ban amikor újraegyesült a két rivális széria.

A 2008-as Kentucky futamon rekordot döntött mert egy szezonon belül Dixon szerezte a legtöbb, vagyis 6 futamgyőzelmet. Abban is rekorder, hogy egymás után 28 futamon célbaért a 2005-ös Watkins Glen-i és a 2007-es Mid-Ohio-i futam között. 90 futamból amit befejezett, abból 48-szor végzett a dobogón ezért is tartják az egyik legjobb IRL versenyzőnek.

Több elismerést is átvehetett karrierje során, a Jim Clark-díjat 1999-ben, 2001-ben és 2004-ben és a Bruce McLaren-díjat 2003-ban és 2008-ban, továbbá 2001-ben pedig a CART sorozat legjobb újoncának választották, 2015-ben pedig beválasztották a Halhatatlanok Klubjába is.

Pályafutása

[szerkesztés]

Korai évei (1987–1993)

[szerkesztés]

Dixon az Ausztráliai Brisbane-ben született Új-Zélandi szülőktől, Ron és Glenys Dixon autóversenyzőktől.[1] A család visszaköltözött Új-Zélandra, Aucklandbe még amikor Dixon kicsi volt. Hétévesen gokartozással kezdte versenyzői pályafutását. Már 13 évesen jogosítványt szeretett volna, de Új-Zélandon csak 15 évesen lehetett kapni, ezért különböző adományozásokba kezdett, hogy meg tudja szerezni.[2]

1994–1998

[szerkesztés]

1994-ben megnyerte az Új-Zélandi Formula Vee bajnokságot, 1995-ben a II. osztályú Formula-Ford-ban nyerte el a bajnoki címet úgy, hogy 13 versenyt nyert a 14-ből, a következő évben megnyerte az Új-Zélandi Formula Ford bajnokságot is.

Dixon úgy döntött, hogy 1997-től Ausztráliában versenyzik. Nem volt pénze, de hamar akadt támogatója Christopher Wingate Rotorua üzletember személyében, aki fizette a versenyzési és repülési költségeit. 1997-ben elnyerte az év újonca díjat az Ausztrál Formula Holden Szériában. Az eredmény miatt az SH Racing-nél kapott lehetőséget.[3] Ahogy a költségek kezdtek 250,000 dollár fölé nőni Wingate alapított egy vállalatot, hogy tudja finnanszírozni Dixon versenyzői pályafutását. Azt a vállalatot Scott Dixon Motorsports-nak (SDMS) nevezték el, a részvényesek által több mint 1 millió dollárt fektettek bele Dixon-ba. Ez megengedte, hogy folytassa a versenyzői karrierjét anélkül, hogy a pénz miatt aggódni kellene. 1998-ban sikerült megnyerni a Formula Holden bajnokságot. A bajnoki cím megnyerése után a V8 Supercars sorozatból keresték meg és az egyik ajánlatot el is fogadta ezután a V8 Supercars-ban versenyzett tovább,[4] de máshol akart versenyezni ezért 1999-ben benevezték az amerikai Indy Lights szériába.[5]

Indy Lights

[szerkesztés]

1999

[szerkesztés]

A Scott Dixon Motorsports befektetők támogatásával Dixon 1999-ben átköltözött Amerikába, ahol a Johansson Motorsports csapatban a Indy Lights szériában próbálta ki magát, és Chicagoban a pole-ból indulva, minden kört vezetve simán tudott nyerni. A bajnokságban az ötödik helyen zárt, az újoncok közül pedig a második legjobb volt.[6]

2000

[szerkesztés]

2000-ben maradt az Indy Lights-ban de csapatot váltott és a PacWest Lights csapatnál versenyezve megnyerte a bajnokságot úgy, hogy a 12 versenyből haton győzött. Összesen 228 kört állt az élen.[7]

CART

[szerkesztés]

2001

[szerkesztés]

2001-ben ugyancsak a PacWest csapattal debütált a CART szériában a korábbi F1 versenyző, Mauricio Gugelmin mellett, de nagyon jól sikerült a szezon mert megnyerte a Nazareth-i oválon rendezett versenyt, így az akkori legfiatalabb győztes lett 20 évesen, 9 hónaposan és 14 naposan. Hat top5-ös helyezése volt összesen és abban az évben egyedülálló módon a lehetséges 2610 körből 2521-et teljesített amiből 14-et vezetett is a Mexikói versenyen. A bajnokságban nyolcadik lett és az Év Újonca címet is megszerezte.

2002

[szerkesztés]

2002-t még a PacWest csapatnál kezdte Oriol Servià mellett, ám annak megszűnése után a Toyota elintézte, hogy a Target Chip Ganassi Racinghez kerüljön, ahol a mai napig is tekeri a kormányt. A bajnokságban a 13. helyet szerezte meg, három top5-ös helyezése volt, köztük a Denverben szerzett második hely.

IndyCar

[szerkesztés]

2003

[szerkesztés]

2003-ban már az IRL IndyCar széria versenyzője volt, miután a Ganassi csapat itt folytatta a versenyzést.[8] Három győzelmével (Homestead-Miami Speedway, Pikes Pike és Richmond) és öt pole-pozíciójával (Japán, Richmond, Kansas, Nashville, Nazareth) első évében bajnok tudott lenni.[9] Juan Pablo Montoya és Buzz Calkins után Dixon volt az első olyan versenyző az IRL-ben aki a debütáló futamát meg tudta nyerni, később csak Graham Rahal-nak sikerült ez a bravúr.[10] Viszont ő volt az első olyan versenyző az IRL-ben, aki három egymást követő versenyen tudott kört vezetni. Mindhárom versenyén, ahol nyert, dominált és a legtöbb kört ő vezette. Ez az év számára mégis tragédiával ért véget, mert leendő 2004-es csapattársa és jó barátja Tony Renna az egyik év végi tesztelésen Indianapolis-ban halálos balesetet szenvedett.[11]

2004–2006

[szerkesztés]

2004-ben a Toyota motor sikertelensége miatt Dixon nem tudta megvédeni bajnoki címét, sőt, a bajnokságot is csak a 10. helyen zárta.[12] Legjobbja is a Phoenix-ben elért második helye. Két top5-ös és 10 top10-es helyezés fűződik a nevéhez 15 versenyből. Ebben az évben két tesztre is meghívja őt a Formula–1-es Williams csapat.[13][14]

A 2005-ös esztendőben még rosszabb, csak a 13. helyen zárta a bajnokságot,[15] de legalább egy győzelmet szerzett Watkins Glenben[16] és még négy másik top10-es helye volt. A 89. Indianapolis 500-on a 13. helyről indulva a 24. helyen végzett mert baleset miatt kiesett.[17]

2006-ban a csapat a Toyota kivonulása miatt Honda motorra váltott és sikeresebbek is lettek. Újra nyerni tudott a Watkins Glen International-ön,[18] másik győzelmét a Nashville Superspeedway-en aratta.[19] A bajnokságban a negyedik helyen zárt, 15 ponttal lemaradva mindössze a bajnok, Sam Hornish Jr.-tól.[20] Az egyetlen versenyző volt abban az évben, aki mind a 14 versenyt befejezte. Kilenc versenyen állt az élen, és a lehetséges 2510 körből 2504 kört teljesített.[21]

2007–2009

[szerkesztés]
A 2007-es Indianapolis 500 szabadedzésén

Dixon a 2007-es IndyCar Series szezonban, 13 ponttal maradt alul Dario Franchitti-vel szemben a bajnoki címért folyó csatában, mert az utolsó futam utolsó körének utolsó kanyarjában kifogyott az üzemanyaga és lelassult.[22] 2007-ben sikerült harmadszorra is megnyerni a Watkins Glen-i futamot.[23] Az eső miatt megrövidített indianapolisi 500-on második lett Dario Franchitti mögött.[24] Újra nyerni tudott az eső miatt vasárnapra halasztott Nashville-i versenyen is.[25] A következő Mid-Ohio-i futamot, ahol az IRL először rendezett versenyt, azt is meg tudta nyerni, amivel beállította Dan Wheldon és Kenny Bräck rekordját azzal, hogy zsinorban 3 versenyt nyert meg Dixon.[26]

A Michigan-i futamon az elsők között volt amikor egy 6 autót érintő baleset-ben -amit Wheldon és Franchitti idézett elő- kiesett Dixon is, ezzel a 2005-ös Chicago-i futam után először nem tudott befejezni egy futamot.

2008-ban a Champ Car széria és az IndyCar Series újraegyesült, vagyis innentől kezdve már csak egy nyíltkerekes széria van újból az Egyesült Államokban.[27] Dixon ebben s szezonban másodszor is megnyerte a bajnoki címet, de első alkalommal végre megnyerte az indianapolisi 500-as futamot is.[28] Ebben a szezonban megint rekordot döntött azzal, hogy egy szezonon belül az eddigi legtöbb vagyis 6 győzelmet szerzett az alábbi helyszíneken: Homestead, indianapolisi 500, Texas, Nashville, Edmonton és Kentucky. A chicago-ban második lett Castroneves mögött, de a második bajnoki címével amit ezúttal már az újraegyesített szériában szerzett meg tényleg kijelentheti, hogy ő a legjobb 2008-ban.[29]

A 2009-es idényben katasztrofálisan kezdődött Dixon-nak. St.Pete-ben Mutoh-val ütközött, majd a falnak csapódott a verseny 80. körében.[30] Long Beach-ben is csak a 15. lett mert egy biztonsági autós szakasz alatt Ryan Briscoe kilökte a pályán és nehezen indult újra az autója.[31] Ezután nyolc dobogós helyet szerzett miközben győzött Kansas-ben, Milwaukee-ben, Richmond-ban, Mid-Ohio-ban és Motegi-ben, másodpercekkel maradt le a győzelemről, harmadik lett Texas-ban, Watkins Glen-ben és Edmonton-ban. Az Indy 500-on 73 kört vezetett a versenyben és hatodik lett. Mid-Ohio-ban 29,7 másodperces előnnyel szerezte meg huszadik IRL-es futamgyőzelmét ezzel ő szerezte eddigi legtöbb győzelmet az IndyCar Series-ben.[26]

Ebben az évben továbbra is harcban volt a bajnoki címért és ezúttal megint jóbarátjával, a NASCAR-ból éppen most visszatérő Franchitti-val kellett megvívni a bajnoki címért mint 2007-ben csak ezúttal már csapattársakként és Briscoe is harcban volt a bajnoki címért. Franchitti-nak a szezon folyamán négy győzelmet, két második és két harmadik helyet szerzett és Homestead előtt öt ponttal vezette a bajnokságot Dixon. Briscoe-nak további három pont hátránya volt az évadzáró előtt. Homestead-ben Franchitti indult az első helyről, Dixon második míg Briscoe csak harmadik helyről indulhatott. A futamon Dixon és Birscoe nagyjából ugyanolyan boksztaktikával mentek míg Franchitti teljesen más taktikát használt amivel a végére több üzemanyag maradt neki és gyorsabban mehetett a végén és megnyerte a futamot egyben a bajnoki címet is.[32][33]

2010–2015

[szerkesztés]

A 2010-es év legelején az első négy versenyen három legjobb hét helyen végzett, majd 167 kört vezetett a RoadRunner Turbo Indy 300-on, és második egymást követő évben megnyerte a versenyt Kansasben.[34] További négy TOP10-es pozíció után megnyerte a Honda Indy Edmontont,[19] miután Hélio Castronevest megbüntették. Matematikailag is elvesztette esélyét a bajnoki címre, miután hatodik lett az Indy Japan 300-on Motegiben, de a szezont a Cafés do Brasil Indy 300 győzelmével zárta, így összesítésben 547 ponttal a 3. helyen végzett.[35]

Dixon, miután megnyerte a 2011-es japán versenyt.

A 2011-es bajnokságban meghosszabbította megállapodását a Chip Ganassi csapattal.[36] A szezon első tizenegy versenye során hétszer végzett az első tízben, beleértve egy második helyet a Barber Motorsports Parkban, a texasi duplafordulóban és Torontóban. Harmadszor nyerte meg a Honda Indy 200-at Mid-Ohióban,[37] miután 50 kört vezetett a pole-pozícióból rajtolva. Japánban, Motegiben szintén az élről startolva győzelemmel búcsúztatta a sorozatot a szigetországi pályától.[38][39] Végül 518 ponttal újfent 3. lett a versenyzők közötti pontvadászatban.[40]

A 2012-es szezonban is a Chip Ganassi egyik konstrukcióját vezette és évadát számtalan technikai probléma árnyékolta be.[41] Az első öt versenyén három második helyezést ért el St. Petersburgben, Barberben és az Indianapolis 500-on is. Ezután megnyerte a Chevrolet Detroit Belle Isle nagydíjat, miután minden kört végig vezetett.[42] Hat versennyel később negyedikként kvalifikálta magát a Honda Indy 200-ra Mid-Ohióban, ahol megnyerte második futamát a szezonban.[43] Dixon egyike volt annak a négy versenyzőnek, akiknek még volt esélye a végső sikerre, miután a Baltimore-i nagydíjon negyedik helyen végzett Baltimore utcáin.[44] Az év végi elszámolásban sorozatban harmadik 3. helyét ünnepelhette 435 pontot gyűjtve és 53 ponttal lemaradva a bajnok, Will Power mögött.[45][46][47]

Dixon hároméves szerződéshosszabbítást írt alá a 2013-as kiírás megkezdése előtt, egészen a 2015-ös bajnokság végéig,[48] annak ellenére, hogy Honda motoros autója kisebb teljesítményű volt, mint a Chevrolet motoros kocsiké. A második fordulóban, a Barber Motorsports Parkban második lett Ryan Hunter-Reay mögött, amivel a futam legjobb Hondás pilótája lett.[49] Egészen a tizenegyedik fordulóig várt első futamgyőzelmére, ami az ovál Pocono Raceway-en volt.[50] Ezt követően a kanadai duplafutamokon, Torontóban mindkettőt győzelemmel zárta, ezzel a bajnokság 2. helyére lépett fel.[51][52] Az utóbbi évek leghosszabb versenynaptárát felvonultató, 19 versenyes sorozatban a szezonzárón, a fontanai MAVTV 500 IndyCar World Championships-en ötödikként intette le a kockás zászló, és ezzel megszerezte harmadik bajnoki címét 2003 és 2008 után.[53][54]

A 2014-es szezonban vezetett először Chevrolet-motoros autót, miután a CGR lecserélte a Hondát annak érdekében, hogy az IndyCar és a NASCAR csapata is ugyanazzal a motorgyártóval működjön együtt.[55] Motorjának rendszeresen teljesítmény-leadási problémája voltak, ami kissé eltúlozta a lengéscsillapító beállítási problémákat, és a tömegközéppont és a súlyeloszlás változásai vonóerő-problémákat okoztak a kanyarokban, ami miatt óvatosabban kellett gyorsulnia.[56] Iowában szerezte első pole-ját a tizenkettedik fordulóban,[57] majd megnyerte a Honda Indy 200-at Mid-Ohióban.[58] Megelőzte Mike Conwayt a sonomai GoPro Indy Grand Prix-n, majd az Auto Clubban tartott szezonzárón második lett és 604 ponttal a bronzérmes lett a végső bajnoki tabellán.[59][60]

Dixon a 2015-ös GoPro Grand Prix of Sonoma futamon.

2015-ben a harmadikként kvalifikálta magát a szezon harmadik fordulójára, a Long Beach-i utcai pályára, a Toyota Grand Prix-re és végül 44 kört vezetve megszerezte első győzelmét az eseményen.[61] A legendás Indianapolis 500-on megszerezte a pole-t[62] és 84 körrel vezetett, mielőtt a verseny végén a gyorsaságának rohamos visszaesése miatt végül negyedik lett.[63][64] Három versennyel később a hetedik helyen állt a texasi Firestone 600-on, és szezonbeli második győzelmét aratta 97 kör élen állás után.[65] Dixon egyike volt annak a hat versenyzőnek, akik a bajnoki címért versengtek a szezonzáró sonomai GoPro Grand Prix-re. Ott nyert, ezzel megszerezve a negyedik bajnoki címét.[66] Bár ő és a Penske pilótája, Juan Pablo Montoya ugyanannyi pontot szereztek (556), a döntetlent győzelmek száma törte meg, mivel Dixon három futamot nyert.[67]

2016–2020

[szerkesztés]

A 2016-os szezonban is a CGR-nél vezetett, miután 2015 közepén újabb hároméves szerződéshosszabbítást írt alá a csapattal.[68] Dixon a hetedik helyen rajtolt, és a Desert Diamond West Valley Phoenix Grand Prix utolsó 155 körében vezette a mezőnyt, egy győzelmet begyűtjve.[69] Egy Indy-autós rekordot is felállított azzal, hogy 12 egymást követő szezonban nyert versenyt.[70] Megelőzve a 11 szezonos sikerét Bobby Unsernek, Emerson Fittipaldinak és Helio Castronevesnek is. Egyben ez volt a 101. Indy-autós győzelme is a Ganassi csapatnak. A következő tizenkét versenyen nyolc alkalommal zárt az első tízben, miután megbízhatatlanság miatt három futamon nem ért célba, valamint a Honda Indy 200-on baleseteztett Castronevesszel.[71] Később nyert Watkins Glenben, miután a pole-ból indult és összesen 50 kört állt az élen.[72] A sonomai szezonzárón szerzett 17. helyezése után 477 ponttal a 6. helyen végzett a végelszámolásban,[73][74] ami azt jelentette, hogy 2005 óta először végzett az első három helyen kívül.[75]

Dixon a 2017-es Indy500-on.

A CGR három Chevrolet-szezon után a 2017-es év előtt visszatért a Honda motorokhoz.[76] Dixon az első öt versenyén a harmadik helyen végzett Szentpéterváron, Barberben és az Indianapolisi épített vonalvezetésen. A pole-ba kvalifikálta magát az Indianapolis 500-ra.[77] A verseny során nekiütközött a belső korlátnak, miután az 53. körben eltalálta Jay Howard autójának bal hátsó kerekét.[78] A baleset következtében egyikük sem sérült meg.[79] A Chevrolet Detroit Grand Prix első futamán a második helyen végzett és három versennyel később megnyerte a Kohler nagydíjat a Road America-n.[80] A következő hat futam mindegyikén befért a legjobb 10 közé, ebbe beleértve az egymást követő második helyeket a Gateway Motorsports Parkban és a Watkins Glenben. Utóbbit követően három pont hátránya volt a bajnokság éllovasától, Josef Newgardentől a szezonzáró sonomai GoPro Grand Prix-ben. Ott a negyedik helyen végzett, ezzel 621 ponttal 3. lett a bajnoki végső tabellán.[81][82]

A 2018-as ABC Supply 500-on.

2018-ban új univerzális aerodinamikai csomaggal felszerelt autót vezetett, és nem volt akkora műszaki hátránya Penskével szemben.[83] Az első öt versenyen, négyszer is a legjobb 10 között ért be, beleértve két dobogós helyezést az Indianapolis belső vonalvezetésén és az Indy 500-on. Dixon 39 kör vezetésével megnyerte a Chevrolet Detroit nagydíj első futamát, Texasban, a DXC Technology 600 utolsó 119 körét is vezette, és két versennyel később a bajnokság élére állt. Három versennyel Texas után megnyerte harmadik, egyben utolsó futamát 2018-ban, a Honda Indy Toronto-t, Kanadában.[84] Sonomában az év végén második lett, összesen 678 pontot gyűjtött és ötödik bajnoki címét szerezte meg. Bajnoki riválisának, Alexander Rossinak már az első körben nem volt esélye megszerezni a címet.[85][86]

Dixon a 2019-es Indy500 verseny élén.

Dixon többéves szerződéshosszabbítást írt alá a Chip Ganassi Racinggel a 2023-as szezon végéig,[87] miután elutasította Zak Brown, a McLaren vezérigazgatójának ajánlatát, hogy csatlakozzon a márka IndyCar csapatához.[88][89] A szezon első hét versenyén négy dobogós helyezést hozott St. Petersburgben, Barberben, Long Beach-en és az Indianapolis Road-pályán. A hatodik pozícióból rajtolva megnyerte a Chevrolet Detroit nagydíj második futamát.[90] Csapattársával, Felix Rosenqvisttel szemben a nyolcadik helyről nyerte meg a Honda Indy 200-at, ami a második és egyben utolsó győzelme volt 2019-ben, és összességében a hatodik Mid-Ohióban.[91] 578 ponttal negyedikként végzett a végső tabellán.[92][93]

A világméretű COVID-19-járvány késleltette a 14 eseményre lerövidítette a 2020-as szezont,[94][95] és az Indiana-i zárlat miatt Dixonnak otthon kellett felkészülnie a versenyzésbe való visszatérésre.[96] Az évadnyitó Genesys 300 texasi fordulón másodikként kvalifikálta magát, és 200 körből 157-et vezetett.[97] Megnyerte a GMR Grand Prix-t az Indianapolis-i pályán,[98] és a REV Group Grand Prix első futamát Road American.[99] Második lett az iowai dupla első futamában, és futamcsúcsot vezetett 111 kört az Indianapolis 500-on. IndyCar pályafutása 50. győzelmét aratta a Bommarito Automotive Group 500 első futamán Gateway-en.[100] Az utolsó öt futamon nem végzett a tizediknél alacsonyabban, és a szezonzáró szentpétervári futamon a hatodik pilótabajnoki címét aratta 16 pontos előnnyel, Josef Newgarden előtt.[101]

2021–jelenleg

[szerkesztés]
A 2021-es indianapolisi 500-on, verseny közben.

A 2021-es bajnokságot úgy kezdte, hogy a Barber Motorsports Parkban harmadik lett, és Szentpéterváron ötödik. Harmadikként rajtolt a Genesys 300 texasi első futamon, 212 körből 206-ot vezetett a 2021-es első és egyetlen győzelme során,[102] ezzel megszerezte a bajnoki vezetést, és felülmúlta AJ Foyt rekordját, amikor a 19. szezonjában is nyert futamot.[103] Két pole-pozíciót szerzett a második Genesys 300-on és az Indianapolis 500-on, de elvesztette a bajnoki vezetést csapattársától, Álex Palou-tól, miután az utóbbi versenyen csak a 17. helyen végzett.[104] További három dobogós és négy TOP10-es helyezést ért el, és 481 ponttal 4. lett az utolsó szezonban.[105]

A 2022-es szezon első öt versenyén az első tízben végzett, a legjobb eredménye pedig az ötödik hely volt Texasban.[106] Ötödször kvalifikálta magát a pole-ra a májusi Indianapolis 500-on.[107] Összesen 95 kört vezetett, de nem nyerte meg a futamot, mert a bokszutcában átlépte a megengedett sebességhatárt, amiért áthajtásos büntetést kapott.[108][109] Négy versennyel később másodikként állt rajthoz a Honda Indy Torontóban, és 40 kört vezetett, ezzel megszerezte negyedik torontói győzelmét is.[110] Négy versennyel később megnyerte a futamot Nashville belvárosának utcáin.[111] Egyike volt annak az öt pilótának, akik ekkor még matematikailag jogosultak lettek volna a bajnoki cím megszerzésére a szezonzáró, Laguna Seca forduló előtt.[112][113] A 12. helyen ért be és 521 ponttal 4. lett a bajnokságban.[114][115]

2023-ban többet javult kvalifikációs teljesítménye és megszerezte a harmadik pozíciót Szentpéterváron, és a következő négy versenyből háromban az első tíz helyen végzett. Long Bech-en kiesett mechanikai problémák miatt, amely az egyetlen kiesése volt az idényben.[116] A Gateway Motorsports Parkban a befutó pillanatában 22,2256 másodpercet vert a másodikként leintett Pato O’Wardra, amivel átadta a múltnak Juan Pablo Montoya legnagyobb különbséggel történő győzelmének huszonhárom éves rekordját.[117] Egymást követő szezonban elért győzelmi rekordsorozatát egy újabb futamgyőzelemmel 19-re növelte azzal, hogy megnyerte a Gallagher nagydíjat, ez emellett pályafutása 54. győzelmét is jelentette az új-zélandinak, amellyel AJ Foyt mögött a második helyen áll a mindenkori győzelmek listáján.[118] Ezután 82 kört vezetett a következő Bommarito Automotive Group 500-on, így nyert, és csapattársa, Palou lett az egyetlen bajnoki riválisa. Matematikailag kiesett a címért folytatott küzdelemből, miután harmadik lett a Portland-i nagydíjon, amelyet Palou megnyert.[119][120]

Eredményei

[szerkesztés]

CART

[szerkesztés]
Év Csapat 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 Helyezés Pont
2001 PacWest MEX
MTY
13 		USA
LBH
19 		USA
TXS
NH 		USA
NZR
1 		JPN
MOT
9 		USA
MIL
3 		USA
DET
Ki 		USA
POR
7 		USA
CLE
Ki 		CAN
TOR
5 		USA
MIS
10 		USA
CHI
4 		USA
MDO
12 		USA
ROA
4 		CAN
VAN
13 		GER
LAU
9 		UK
ROC
Ki 		USA
HOU
Ki 		USA
LS
4 		AUS
SRF
15 		USA
FON
Ki 		8. 98
2002 PacWest MEX
MTY
6 		USA
LBH
Ki 		JPN
MOT
9 		13. 97
Ganassi USA
MIL
6 		USA
LS
6 		USA
POR
7 		USA
CHI
6 		CAN
TOR
5 		USA
CLE
Ki 		CAN
VAN
Ki 		USA
MDO
5 		USA
ROA
Ki 		CAN
MTL
Ki 		USA
DEN
2 		UK
ROC
12 		USA
MIA
Ki 		AUS
SRF
Ki 		USA
FON
6 		MEX
MXC
7

IndyCar

[szerkesztés]
Év Csapat 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 Helyezés Pont
2003 Ganassi USA
HMS
1 		USA
PHX
Ki 		JPN
MOT
Ki 		USA
INDY
Ki 		USA
TXS
6 		USA
PPIR
1 		USA
RIR
1 		USA
KAN
6 		USA
NSH
2 		USA
MIS
5 		USA
STL
Ki 		USA
KTY
2 		USA
NZR
Ki 		USA
CHI
2 		USA
FON
2 		USA
TX2
2 		1. 507
2004 Ganassi USA
HMS
Ki 		USA
PHX
2 		JPN
MOT
5 		USA
INDY
8 		USA
TXS
Ki 		USA
RIR
8 		USA
KAN
12 		USA
NSH
8 		USA
MIL
Vi 		USA
MIS
7 		USA
KTY
13 		USA
PPIR
Ki 		USA
NZR
9 		USA
CHI
7 		USA
FON
8 		USA
TX2
6 		10. 355
2005 Ganassi USA
HMS
Ki 		USA
PHX
12 		USA
STP
6 		JPN
MOT
Ki 		USA
INDY
Ki 		USA
TXS
11 		USA
RIR
Ki 		USA
KAN
18 		USA
NSH
6 		USA
MIL
13 		USA
MIS
Ki 		USA
KTY
Ki 		USA
PPIR
16 		USA
SNM
7 		USA
CHI
Ki 		USA
WGL
1 		USA
FON
10 		13. 321
2006 Ganassi USA
HMS
5 		USA
STP
2 		Japán
MOT
9 		USA
INDY
6 		USA
WGL
1 		USA
TXS
2 		USA
RIR
11 		USA
KAN
4 		USA
NSH
1 		USA
MIL
10 		USA
MIS
16 		USA
KTY
2 		USA
SNM
4 		USA
CHI
2 		4. 460
2007 Ganassi USA
HMS
2 		USA
STP
2 		JPN
MOT
4 		USA
KAN
4 		USA
INDY
2 		USA
MIL
4 		USA
TXS
12 		USA
IOW
10 		USA
RIR
2 		USA
WGL
1 		USA
NSH
1 		USA
MDO
1 		USA
MIS
Ki 		USA
KTY
2 		USA
SNM
1 		USA
DET
Ki 		USA
CHI
2 		2. 624
2008 Ganassi USA
HMS
1 		USA
STP
Ki 		JPN
MOT[1]
3 		USA
LBH[1]
 USA
KAN
3 		USA
INDY
1 		USA
MIL
2 		USA
TXS
1 		USA
IOW
4 		USA
RIR
3 		USA
WGL
11 		USA
NSH
1 		USA
MDO
3 		CAN
EDM
1 		USA
KTY
1 		USA
SNM
12 		USA
DET
5 		USA
CHI
2 		AUS
SRF[2]
2 		1. 646
2009 Ganassi USA
STP
Ki 		USA
LBH
15 		USA
KAN
1 		USA
INDY
6 		USA
MIL
1 		USA
TXS
3 		USA
IOW
5 		USA
RIR
1 		USA
WGL
3 		CAN
TOR
4 		CAN
EDM
3 		USA
KTY
7 		USA
MDO
1 		USA
SNM
13 		USA
CHI
2 		JPN
MOT
1 		USA
HOM
3 		2. 605
2010 Ganassi BRA
SAO
6 		USA
STP
20 		USA
ALA
2 		USA
LBH
4 		USA
KAN
1 		USA
INDY
5 		USA
TXS
4 		USA
IOW
6 		USA
WGL
8 		CAN
TOR
20 		CAN
EDM
1 		USA
MDO
5 		USA
SNM
2 		USA
CHI
8 		USA
KTY
7 		JPN
MOT
6 		USA
HMS
1 		3. 349
2011 Chip Ganassi Racing USA
STP
16 		USA
ALA
2 		USA
LBH
18 		BRA
SAO
12 		USA
INDY
5 		USA
TXS1
2 		USA
TXS2
2 		USA
MIL
7 		USA
IOW
3 		CAN
TOR
2 		CAN
EDM
23 		USA
MDO
1 		USA
NHA
3 		USA
SNM
5 		USA
BAL
5 		JPN
MOT
1 		USA
KTY
3 		USA
LVS
T 		3. 518
2012 Chip Ganassi Racing USA
STP
2 		USA
ALA
2 		USA
LBH
23 		BRA
SAO
17 		USA
INDY
2 		USA
DET
1 		USA
TXS
18 		USA
MIL
11 		USA
IOW
4 		CAN
TOR
25 		CAN
EDM
10 		USA
MDO
1 		USA
SNM
13 		USA
BAL
4 		USA
FON
3 		3. 435
2013 Chip Ganassi Racing USA
STP
5 		USA
ALA
2 		USA
LBH
11 		BRA
SAO
18 		USA
INDY
14 		USA
DET
4 		USA
DET
4 		USA
TXS
23 		USA
MIL
6 		USA
IOW
16 		USA
POC
1 		CAN
TOR
1 		CAN
TOR
1 		USA
MDO
7 		USA
SNM
15 		USA
BAL
19 		USA
HOU
1 		USA
HOU
2 		USA
FON
5 		1. 577
2014 Chip Ganassi Racing USA
STP
4 		USA
LBH
12 		USA
ALA
3 		USA
IMS
15 		USA
INDY
29 		USA
DET
11 		USA
DET
4 		USA
TXS
5 		USA
HOU
19 		USA
HOU
18 		USA
POC
5 		USA
IOW
4 		CAN
TOR
5 		CAN
TOR
7 		USA
MDO
1 		USA
MIL
4 		USA
SNM
1 		USA
FON
2 		3. 604
2015 Chip Ganassi Racing USA
STP
15 		USA
NLA
11 		USA
LBH
1 		USA
ALA
3 		USA
IMS
10 		USA
INDY
4 		USA
DET
5 		USA
DET
20 		USA
TXS
1 		CAN
TOR
8 		USA
FON
6 		USA
MIL
7 		USA
IOW
18 		USA
MDO
4 		USA
POC
9 		USA
SNM
1 		1.[3] 556
2016 Chip Ganassi Racing USA
STP
7 		USA
PHX
1 		USA
LBH
2 		USA
ALA
10 		USA
IMS
7 		USA
INDY
8 		USA
DET
19 		USA
DET
5 		USA
ROA
22 		USA
IOW
3 		CAN
TOR
8 		USA
MDO
22 		USA
POC
6 		USA
TXS
19 		USA
WGL
1 		USA
SNM
17 		6. 477
2017 Chip Ganassi Racing USA
STP
3 		USA
LBH
4 		USA
ALA
2 		USA
PHX
5 		USA
IMS
2 		USA
INDY
32 		USA
DET
2 		USA
DET
6 		USA
TXS
9 		USA
ROA
1 		USA
IOW
8 		CAN
TOR
10 		USA
MDO
9 		USA
POC
6 		USA
GTW
2 		USA
WGL
2 		USA
SNM
4 		3. 621
2018 PNC Bank Chip Ganassi Racing USA
STP
6 		USA
PHX
4 		USA
LBH
11 		USA
ALA
6 		USA
IMS
2 		USA
INDY
3 		USA
DET
1 		USA
DET
4 		USA
TXS
1 		USA
ROA
3 		USA
IOW
12 		CAN
TOR
1 		USA
MDO
5 		USA
POC
3 		USA
GTW
3 		USA
POR
5 		USA
SNM
2 		1. 678
2019 PNC Bank Chip Ganassi Racing USA
STP
2 		USA
COA
13 		USA
ALA
2 		USA
LBH
3 		USA
IMS
2 		USA
INDY
17 		USA
DET
22 		USA
DET
1 		USA
TXS
17 		USA
ROA
5 		CAN
TOR
2 		USA
IOW
2 		USA
MDO
1 		USA
POC
2 		USA
GTW
20 		USA
POR
16 		USA
LAG
3 		4. 578
2020 Chip Ganassi Racing USA
TXS
1 		USA
IMS
1 		USA
ROA
1 		USA
ROA
12 		USA
IOW
2 		USA
IOW
5 		USA
INDY
2 		USA
GTW
1 		USA
GTW
5 		USA
MDO
10 		USA
MDO
10 		USA
IMS
9 		USA
IMS
8 		USA
STP
3 		1. 537
2021 Chip Ganassi Racing USA
ALA
3 		USA
STP
5 		USA
TXS
1 		USA
TXS
4 		USA
IMS
9 		USA
INDY
17 		USA
DET
8 		USA
DET
7 		USA
ROA
4 		USA
MDO
4 		USA
NSH
2 		USA
IMS
17 		USA
GTW
19 		USA
POR
3 		USA
LAG
13 		USA
LBH
3 		4. 481
2022 Chip Ganassi Racing USA
STP
8 		USA
TXS
5 		USA
LBH
6 		USA
ALA
5 		USA
IMS
10 		USA
INDY
21 		USA
DET
3 		USA
ROA
9 		USA
MDO
5 		CAN
TOR
1 		USA
IOW
5 		USA
IOW
4 		USA
IMS
8 		USA
NSH
1 		USA
GTW
8 		USA
POR
3 		USA
LAG
12 		3. 521
2023 Chip Ganassi Racing USA
STP
3 		USA
TXS
5 		USA
LBH
27 		USA
ALA
7 		USA
IMS
6 		USA
INDY
6 		USA
DET
4 		USA
ROA
4 		USA
MDO
2 		CAN
TOR
4 		USA
IOW
6 		USA
IOW
6 		USA
NSH
5 		USA
IMS
1 		USA
GTW
1 		USA
POR
3 		USA
LAG
1 		2. 578
2024 Chip Ganassi Racing USA
STP
. 		USA
TRM[2]
USA
LBH
USA
ALA
USA
IMS
 USA
INDY
USA
DET
USA
ROA
USA
LAG
USA
MDO
USA
IOW
USA
IOW
CAN
TOR
USA
GTW
USA
POR
USA
MIL
USA
MIL
USA
NSH
— 0
* A szezon jelenleg is zajlik.
↑ 1: - A Long Beach-i és a Japán versenyt ugyanazon a napon rendezték a Champ Car és az IRL pilótáknak és mindkét verseny bele számít a bajnokságba.
↑ 2: - A verseny nem számít bele a bajnokságba.
↑ 3: - Juan Pablo Montoyával ugyanannyi pontot szerzett, de több győzelmének köszönhetően Dixon nyerte a bajnokságot.

Indianapolis 500

[szerkesztés]
Év Karosszéria Motor Rajthely Eredmény Csapat
2003 G-Force Toyota 4. 17. Ganassi
2004 G-Force Toyota 13. 8. Ganassi
2005 Panoz Toyota 13. 25. Ganassi
2006 Dallara Honda 4. 6. Ganassi
2007 Dallara Honda 4. 2. Ganassi
2008 Dallara Honda 1. 1. Ganassi
2009 Dallara Honda 5. 6. Ganassi
2010 Dallara Honda 6. 5. Chip Ganassi Racing
2011 Dallara Honda 2. 5. Chip Ganassi Racing
2012 Dallara Honda 15. 2. Chip Ganassi Racing
2013 Dallara Honda 16. 14. Chip Ganassi Racing
2014 Dallara Chevrolet 11. 29. Chip Ganassi Racing
2015 Dallara Chevrolet 1. 4. Chip Ganassi Racing
2016 Dallara Chevrolet 13. 8. Chip Ganassi Racing
2017 Dallara Honda 1. 32. Chip Ganassi Racing
2018 Dallara Honda 9. 3. Chip Ganassi Racing
2019 Dallara Honda 18. 17. Chip Ganassi Racing
2020 Dallara Honda 2. 2. Chip Ganassi Racing
2021 Dallara Honda 1. 17. Chip Ganassi Racing
2022 Dallara Honda 1. 21. Chip Ganassi Racing
2023 Dallara Honda 6. 6. Chip Ganassi Racing
2024 Dallara Honda 21. 3. Chip Ganassi Racing

Daytonai 24 órás autóverseny

[szerkesztés]
Év Csapat Csapattárs Autó Kategória Kör Összetett
Helyezés 		Kategória
Helyezés
2004 USA CGR Grand Am ITA Max Papis
USA Scott Pruett
MEX Jimmy Morales 		Riley Mk XI-Lexus DP 502 10. 6.
2005 USA Target Chip Ganassi with Felix Sabates GBR Darren Manning
USA Casey Mears 		Riley Mk. XI-Lexus DP 694 6. 6.
2006 USA Target Chip Ganassi with Felix Sabates GBR Dan Wheldon
USA Casey Mears 		Riley Mk. XI-Lexus DP 734 1. 1.
2007 USA Target Chip Ganassi with Felix Sabates GBR Dan Wheldon
MEX Memo Rojas 		Riley Mk. XI-Lexus DP 538 Kiesett Kiesett
2008 USA Chip Ganassi with Felix Sabates GBR Dan Wheldon
MEX Salvador Durán
GBR Alex Lloyd 		Riley Mk. XI-Lexus DP 515 Kiesett Kiesett
2009 USA Chip Ganassi Racing with Felix Sabates GBR Dario Franchitti
GBR Alex Lloyd 		Riley Mk. XI-Lexus DP 731 5. 5.
2010 USA Chip Ganassi Racing with Felix Sabates GBR Dario Franchitti
COL Juan Pablo Montoya
USA Jamie McMurray 		Riley Mk. XX-BMW DP 249 Kiesett Kiesett
2011 USA Chip Ganassi Racing with Felix Sabates GBR Dario Franchitti
COL Juan Pablo Montoya
USA Jamie McMurray 		Riley Mk. XX-BMW DP 721 2. 2.
2012 USA Chip Ganassi Racing with Felix Sabates GBR Dario Franchitti
COL Juan Pablo Montoya
USA Jamie McMurray 		Riley Mk. XXVI-BMW DP 760 4. 4.
2013 USA Chip Ganassi Racing with Felix Sabates GBR Dario Franchitti
USA Joey Hand
USA Jamie McMurray 		Riley Mk. XXVI-BMW DP 863 Kiesett Kiesett
2014 USA Chip Ganassi Racing with Felix Sabates BRA Tony Kanaan
USA Kyle Larson
GBR Marino Franchitti 		Riley Mk. XXVI-Ford P 667 Kiesett Kiesett
2015 USA Chip Ganassi Racing with Felix Sabates BRA Tony Kanaan
USA Kyle Larson
USA Jamie McMurray 		Riley Mk. XXVI-Ford P 740 1. 1.
2016 USA Ford Chip Ganassi Racing BRA Tony Kanaan
USA Kyle Larson
USA Jamie McMurray 		Riley Mk. XXVI-Ford P 708 13. 7.
2017 USA Ford Chip Ganassi Racing AUS Ryan Briscoe
GBR Richard Westbrook 		Ford GT GTLM 624 27. 10.
2018 USA Ford Chip Ganassi Racing AUS Ryan Briscoe
GBR Richard Westbrook 		Ford GT GTLM 783 11. 1.
2019 USA Ford Chip Ganassi Racing AUS Ryan Briscoe
GBR Richard Westbrook 		Ford GT GTLM 570 13. 4.
2020 USA Konica Minolta Cadillac AUS Ryan Briscoe
JPN Kobajasi Kamui
NED Renger van der Zande 		Cadillac DPi-V.R DPi 833 1. 1.
2021 USA Cadillac Chip Ganassi Racing DEN Kevin Magnussen
NED Renger van der Zande 		Cadillac DPi-V.R DPi 807 5. 5.
2022 USA Cadillac Racing FRA Sébastien Bourdais
ESP Álex Palou
NED Renger van der Zande 		Cadillac DPi-V.R DPi 722 14. 7.
2023 USA Cadillac Racing FRA Sébastien Bourdais
NED Renger van der Zande 		Cadillac V-LMDh GTP 783 3. 3.
2024 USA Cadillac Racing FRA Sébastien Bourdais
NED Renger van der Zande 		Cadillac V-LMDh GTP

Le Mans-i 24 órás autóverseny

[szerkesztés]
Év Csapat Csapattárs Autó Kategória Kör Összetett
Helyezés 		Kategória
Helyezés
2016 USA Ford Chip Ganassi Team USA AUS Ryan Briscoe
GBR Richard Westbrook 		Ford GT GTE
Pro 		340 20. 3.
2017 USA Ford Chip Ganassi Team USA AUS Ryan Briscoe
GBR Richard Westbrook 		Ford GT GTE
Pro 		337 23. 7.
2018 USA Ford Chip Ganassi Team USA AUS Ryan Briscoe
GBR Richard Westbrook 		Ford GT GTE
Pro 		309 39. 14.
2019 USA Ford Chip Ganassi Team USA AUS Ryan Briscoe
GBR Richard Westbrook 		Ford GT GTE
Pro 		341 24. 5.
2023 USA Cadillac Racing FRA Sébastien Bourdais
NED Renger van der Zande 		Cadillac V-Series.R Hypercar 340 4. 4.

Magánélete

[szerkesztés]

Scott Dixon és Emma Davies a 800 m-es futás Brit és Wales-i bajnoka 2008 februárjában házasodtak össze. Az első házassági évfordulójuk után bejelentették, hogy Emma gyereket vár. Néhány órával a Watkins Glen-i futam után született meg első gyerekük és Poppy Davies Dixon-nak nevezték el.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Scott Dixon. IndyCar.com. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  2. ↑ Official Website of Scott Dixon. scottdixon.com. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  3. ↑ Gale, Cameron: Scott Dixon: From Back to Front(Part One) (angol nyelven). DIVEBOMB, 2022. november 28. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  4. ↑ Noonan, Aaron: MEMORY LANE: Scott Dixon Sandown 1998 (ausztrál angol nyelven). Speedcafe.com, 2017. május 24. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  5. ↑ Scott Dixon seals PacWest Indy Lights deal. (angol nyelven). Crash, 2000. április 12. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  6. ↑ 1999 PPG/Dayton Indy Lights Championship | Motorsport Database (brit angol nyelven). Motorsport Database - Motor Sport Magazine. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  7. ↑ Indy Lights champion, Scott Dixon in 2000. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  8. ↑ 2003 Scott Dixon Race Used Target Chip Ganassi Racing First Championship IndyCar Helmet (amerikai angol nyelven). Racing Hall of Fame Collection, 2003. november 4. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  9. ↑ Archivist, G. P.: 2003 IndyCar Series (brit angol nyelven). GP Archive, 2003. január 1. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  10. ↑ IRL: Scott Dixon looking forward to 2003 (angol nyelven). us.motorsport.com, 2002. november 12. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  11. ↑ IRL: Tony Renna fatally injured at Indy (angol nyelven). us.motorsport.com, 2003. október 23. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  12. ↑ Archivist, G. P.: 2004 IndyCar Series (brit angol nyelven). GP Archive, 2004. január 1. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  13. ↑ Archive: The obstacles blocking Dixon's path to F1 (angol nyelven). www.autosport.com, 2022. február 9. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  14. ↑ Prints of Formula One Testing: IRL driver Scott Dixon Williams BMW FW26 leaves the pits during his first F1 test (angol nyelven). Motorsport Images Photo Prints. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  15. ↑ Archivist, G. P.: 2005 IndyCar Series (brit angol nyelven). GP Archive, 2005. január 1. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  16. ↑ IRL: Watkins Glen: Race report (angol nyelven). us.motorsport.com, 2005. szeptember 26. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  17. ↑ 2005 Indianapolis 500 | Motorsport Database (brit angol nyelven). Motorsport Database - Motor Sport Magazine. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  18. ↑ Dixon repeats at Watkins Glen (angol nyelven). ESPN.com, 2006. június 4. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  19. ↑ a b Scott Dixon’s 52 Indy car wins (angol nyelven). www.motorsport.com, 2022. július 20. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  20. ↑ Archivist, G. P.: 2006 IndyCar Series (brit angol nyelven). GP Archive, 2006. január 1. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  21. ↑ Watkins Glen Indy GP Race Report (angol nyelven). Honda Racing Newsroom, 2006. június 5. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  22. ↑ Classic Rewind: Franchitti wins 2007 title when Dixon comes up empty. IndyCar.com. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  23. ↑ Dixon wins 2007 Watkins Glen IndyCar race. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  24. ↑ Classic Rewind: Franchitti reigns in soggy 2007 Indy 500. IndyCar.com. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  25. ↑ Dixon wins at Nashville (angol nyelven). www.autosport.com, 2007. július 16. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  26. ↑ a b Writer, Staff: IndyCar Series | Mid-Ohio: Dixon sets win record, takes slim points lead (amerikai angol nyelven). The Columbus Dispatch. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  27. ↑ Champ Car and IRL confirm merger (angol nyelven). www.autosport.com, 2008. február 22. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  28. ↑ Horner, Scott: What to know about 2008 Indy 500 winner Scott Dixon as he competes in the 2022 race (amerikai angol nyelven). The Indianapolis Star. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  29. ↑ Archives, L. A. Times: Dixon wins IndyCar title (amerikai angol nyelven). Los Angeles Times, 2008. szeptember 8. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  30. ↑ The best St Petersburg IndyCar moments (angol nyelven). The Race, 2020. március 15. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  31. ↑ NTT IndyCar Series 2009 Toyota Grand Prix of Long Beach Classification | Motorsport Stats. motorsportstats.com. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  32. ↑ Post, Special to The Denver Post | Special to The Denver: Dixon sets record for IndyCar wins with title No. 20 (amerikai angol nyelven). The Denver Post, 2009. augusztus 9. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  33. ↑ Press, The Associated. „Dixon Sets IndyCar Career Record With 4th Win of Season”, The New York Times, 2009. augusztus 10. (Hozzáférés: 2024. január 7.) (amerikai angol nyelvű) 
  34. ↑ Dixon wins race at Kansas Speedway on cruise control (amerikai angol nyelven). The Denver Post, 2010. május 1. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  35. ↑ 2010 - IndyCar Series Indy Car Standings - ESPN. ESPN.com. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  36. ↑ Scott Dixon - Chip Ganassi Racing (CGR). (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  37. ↑ Dixon Takes First 2011 IndyCar Win At Mid-Ohio (angol nyelven). www.motorsport.com, 2011. augusztus 7. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  38. ↑ Authority, Motor: Dixon Wins Wild Motegi IndyCar Series Race (amerikai angol nyelven). Business Insider. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  39. ↑ Motegi won't return for 2012 season (angol nyelven). www.autosport.com, 2011. február 9. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  40. ↑ Championships | Driver Database. www.driverdb.com. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  41. ↑ Scott Dixon hopeful over Dallara DW12 handling issues (angol nyelven). www.autosport.com, 2011. december 1. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  42. ↑ Ryan, Dave: 2012 Detroit Grand Prix Results: Scott Dixon Pulls Off Wire-To-Wire Victory (angol nyelven). SB Nation Detroit, 2012. június 3. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  43. ↑ Honda Indy 200 at Mid-Ohio: Dixon maintains mastery. IndyCar.com. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  44. ↑ Ginsburg, David: Hunter-Reay wins Grand Prix of Baltimore (amerikai angol nyelven). San Diego Union-Tribune, 2012. szeptember 2. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  45. ↑ MOTORSPORTS: Ryan Hunter-Reay wins IndyCar series title with fourth-place finish at Fontana (amerikai angol nyelven). Daily News, 2012. szeptember 15. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  46. ↑ Marshall, Konrad: Will Power: Australian IndyCar racing champion. Sydney Morning Herald. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  47. ↑ 2012 - IndyCar Series Indy Car Standings - ESPN. ESPN.com. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  48. ↑ Scott Dixon signs contract extension through 2015 with Ganassi Racing. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  49. ↑ Site Maintenance. media.chevrolet.com. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  50. ↑ Scott Dixon wins at Pocono to give Ganassi Racing first win of IndyCar season. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  51. ↑ MattWeaver: Scott Dixon wins controversial Toronto Race No. 1 (angol nyelven). SBNation.com, 2013. július 13. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  52. ↑ Dixon loves Canada: 2 wins, big payday, big points haul. IndyCar.com. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  53. ↑ Cavin, By Curt: Scott Dixon emerges as 2013 IndyCar Series champion; Will Power wins season finale (amerikai angol nyelven). The Indianapolis Star. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  54. ↑ Tucker, Jeff Olson and Heather: Scott Dixon wins third IndyCar championship (amerikai angol nyelven). USA TODAY. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  55. ↑ Ganassi revving up with Chevrolet, Kanaan (angol nyelven). ESPN.com, 2013. október 4. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  56. ↑ Ganassi distracted during 2014 IndyCar build-up says Scott Dixon (angol nyelven). www.autosport.com, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  57. ↑ Dixon nabs pole for IndyCar race in Iowa (angol nyelven). ESPN.com, 2014. július 12. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  58. ↑ From last to first: Dixon wins again at Mid-Ohio. IndyCar.com. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  59. ↑ WILL POWER wins 2014. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  60. ↑ 2014 - IndyCar Series Indy Car Standings - ESPN. ESPN.com. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  61. ↑ Scott Dixon wins his first Long Beach Grand Prix (amerikai angol nyelven). Los Angeles Times, 2015. április 19. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  62. ↑ IMS: Dixon Wins Pole for the 99th Running of the Indianapolis 500 Mile Race. www.indianapolismotorspeedway.com. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  63. ↑ 2015 Indianapolis 500. IndyCar.com. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  64. ↑ Elton Alexander, The Plain Dealer: Indy 500 has missed drama in recent years (angol nyelven). cleveland, 2015. május 18. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  65. ↑ Dixon cruises to victory in fast-paced Firestone 600. IndyCar.com. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  66. ↑ Dixon's run to 2015 championship a case of never giving up. IndyCar.com. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  67. ↑ INDYCAR - MONTOYÁT ELHAGYTA A FORTUNA, DIXON A BAJNOK!. BRAKING NEWS MOTORSPORT. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  68. ↑ Dixon comes to grips with disappointing 2016 season. IndyCar.com. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  69. ↑ „2016 Desert Diamond West Valley Phoenix Grand Prix Highlights - IndyCar videók” (magyar nyelven). 
  70. ↑ Dixon wins at Phoenix to tie Al Unser for fourth in all-time victories. IndyCar.com. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  71. ↑ Casey, Connor: Honda Indy 200 notebook: Dixon crashes early (amerikai angol nyelven). Mansfield News Journal. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  72. ↑ IndyCar: Scott Dixon wins at Watkins Glen as Will Power’s title hopes take a blow (angol nyelven). Fox Sports, 2016. szeptember 4. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  73. ↑ 2016 - IndyCar Series Indy Car Results - ESPN. ESPN.com. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  74. ↑ 2016 - IndyCar Series Indy Car Standings - ESPN. ESPN.com. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  75. ↑ Erről beszélt az IndyCar világa 2016-ban (hu-HU nyelven). Formula.hu. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  76. ↑ Chip Ganassi Racing Teams confirms switch to Honda engines for 2017. IndyCar.com. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  77. ↑ INDYCAR - DIXON A POLE-BÓL, ALONSO AZ 5. HELYRŐL INDULHAT AZ INDY 500-ON!. BRAKING NEWS MOTORSPORT. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  78. ↑ Scott Dixon escapes horrific Indianapolis 500 crash with Jay Howard (angol nyelven). www.autosport.com, 2017. május 28. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  79. ↑ Horrorbaleset miatt szakadt félbe az Indy 500 (magyar nyelven). 24.hu, 2017. május 28. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  80. ↑ Scott Dixon Wins the KOHLER Grand Prix at Road America for 41st Career Victory (amerikai angol nyelven). The Speed Journal, 2017. szeptember 26. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  81. ↑ Josef Newgarden wins 2017 IndyCar Series title with Penske (angol nyelven). www.autosport.com, 2017. szeptember 18. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  82. ↑ 2017 - IndyCar Series Indy Car Standings - ESPN. ESPN.com. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  83. ↑ Új autók, új korszak - Indul az IndyCar 2018-as idénye (magyar nyelven). hu.motorsport.com, 2018. március 10. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  84. ↑ Dixon wins Honda Indy Toronto to extend points lead. IndyCar.com. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  85. ↑ Andrea, Tajthi: Scott Dixon az IndyCar 2018-as bajnoka (magyar nyelven). Racingline.hu, 2018. szeptember 17. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  86. ↑ IndyCar: Ötödször is bajnok Scott Dixon (hu-HU nyelven). Formula.hu. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  87. ↑ Dixon signs multi-year Ganassi contract extension (angol nyelven). Crash, 2018. augusztus 13. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  88. ↑ Dixon to McLaren? The 2019 IndyCar silly season is ramping up (amerikai angol nyelven). RACER, 2018. június 21. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  89. ↑ Delaney, Michael: Scott Dixon confirms talks with McLaren for 2019 (brit angol nyelven). F1i.com, 2018. június 25. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  90. ↑ Nelsen, Chris: Detroit Grand Prix: Scott Dixon, honored by Queen Elizabeth, then wins Sunday (amerikai angol nyelven). Detroit Free Press. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  91. ↑ Dixon wins thriller at Mid-Ohio. IndyCar.com. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  92. ↑ Másodszor az IndyCar bajnoka Josef Newgarden (angol nyelven). formula.hu. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  93. ↑ 2019 - IndyCar Series Indy Car Standings - ESPN. ESPN.com. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  94. ↑ INDYCAR Announces Updated 2020 Series Schedule. IndyCar.com. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  95. ↑ RacedayAddams: 5 verseny 15 nap alatt - Itt az IndyCar vadonatúj naptártervezete - (magyar nyelven), 2020. május 21. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  96. ↑ Scott Dixon reflects on his IndyCar future and the importance of family in his success (amerikai angol nyelven). NBC Sports, 2020. október 30. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  97. ↑ Végre: Elrajtolt az IndyCar szezonja, Dixon nyert (hu-HU nyelven). Formula.hu. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  98. ↑ Reports, Staff: Dixon wins GMR Grand Prix at Indianapolis Motor Speedway (amerikai angol nyelven). Indianapolis News | Indiana Weather | Indiana Traffic | WISH-TV |, 2020. július 4. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  99. ↑ Dixon Still Untouchable with Third Straight Win of 2020 after Exciting First Race at Road America. IndyCar.com. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  100. ↑ Rajtkáosz, eső és Dixon 50. győzelme (hu-HU nyelven). Formula.hu. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  101. ↑ Máté, Jámbor: Hiába nyert Newgarden, Dixon hatodszorra is IndyCar bajnok lett! (magyar nyelven). Racingline.hu, 2020. október 25. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  102. ↑ IndyCar: Dixon dominált Texasban, míg az újonc McLaughlin második lett (magyar nyelven). hu.motorsport.com, 2021. május 2. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  103. ↑ Scott Dixon breaks all-time IndyCar record (amerikai angol nyelven). Beyond the Flag, 2021. május 2. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  104. ↑ 46 évesen is sikerült: negyedszer nyert Indy 500-at Castroneves! (magyar nyelven). hu.motorsport.com, 2021. május 30. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  105. ↑ Bence, Boa: Alex Palou az IndyCar bajnoka 2021-ben! (magyar nyelven). Racingline.hu, 2021. szeptember 26. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  106. ↑ IndyCar 2020 Texas Results | IndyCar Race Results (angol nyelven). www.motorsport.com. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  107. ↑ Indy 500: Dixon rekordot döntve pole-ban, három ex-F1-es a top 10-ben! (magyar nyelven). hu.motorsport.com, 2022. május 23. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  108. ↑ RacedayAddams: Marcus Ericsson nyerte a drámákkal teli Indianapolis 500-at - (magyar nyelven), 2022. május 29. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  109. ↑ 'I let down so many people': Scott Dixon still wrestling with bitter loss in 106th Indy 500 (amerikai angol nyelven). NBC Sports, 2022. május 30. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  110. ↑ IndyCar: Dixon történelmi sikert aratott (hu-HU nyelven). Formula.hu. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  111. ↑ Organ, Mike: How Scott Dixon won the IndyCar Music City Grand Prix, which was chaotic again this year (amerikai angol nyelven). The Tennessean. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  112. ↑ Roos, András: Véghajrá az IndyCarban, jön a rájátszás a NASCAR-ban (magyar nyelven). 500 Miles, 2022. szeptember 2. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  113. ↑ Baski, Dávid: Így dőlt el az IndyCar 2022-es bajnoki címe (magyar nyelven). 500 Miles, 2022. szeptember 15. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  114. ↑ RacedayAddams: Power visszaült az IndyCar trónjára, Palou agyonvert mindenkit Laguna Secán - (magyar nyelven), 2022. szeptember 12. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  115. ↑ 2022 - IndyCar Series Indy Car Standings - ESPN. ESPN.com. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  116. ↑ Scott Dixon on contact with Pato O'Ward: 'I guess it's all gloves off at this point' (amerikai angol nyelven). The Indianapolis Star. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  117. ↑ RacedayAddams: Óriásit vert Montoya 23 éves rekordjára Dixon Gatewayen - (magyar nyelven), 2023. augusztus 28. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  118. ↑ Scott Dixon wins 2023 Gallagher Grand Prix (amerikai angol nyelven). The Indianapolis Star. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  119. ↑ RacedayAddams: Úgy lett kétszeres IndyCar-bajnok Palou, ahogyan utoljára 18 éve sikerült! - (magyar nyelven), 2023. szeptember 3. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  120. ↑ 2023 - IndyCar Series Indy Car Standings - ESPN. ESPN.com. (Hozzáférés: 2024. január 7.)

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Scott_Dixon&oldid=27567427”