Ugrás a tartalomhoz

Sarlay János

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sarlay János
SzületettSchlaifer János[1]
1823. február 22.
Szepesremete
Elhunyt1898. február 24. (75 évesen)
Sárbogárd
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar magyar
Foglalkozásatanár
SablonWikidataSegítség

Sarlay János (született Schlaifer János) (Szepesremete, 1823. február 22.Sárbogárd, 1898. február 24.) tanár, honvéd, tüzér, állami főreáliskolai tanár. Petőfi Sándor barátja volt.[2]

Élete

[szerkesztés]

1823. február 22-én született a ma Szlovákiához tartozó Szepesremetén. Rozsnyón végezte a gimnáziumot, jogot és bölcsészetet Eperjesen, teológiát Pozsonyban tanult. Egy évig járt külföldön és visszatérve az 1848–1849-es szabadságharcban honvédtüzérként harcolt. A nagysallói csatában megsebesült és főhadnagy lett, egyesek szerint innen ered a neve.[1] Mint bujdosó Fegyverneken tartózkodott, tanítva Petrovay Gábort. 1851 és 1876 között szarvasi evangélikus főgimnázium tanára volt. Időközben 1854-ben a szabadságharcban való részvétele miatt elfogták és tíz hónapig tartották fogva Pesten, az Újépületben; azután két hónapig Budapestre internálták.

Amikor elbocsátották, újra elfoglalta Szarvason tanári állását. Szarvasi tanárkodása mellett nevelője volt Bolza Anna grófnőnek (gróf Csáky Albinnénak), később gyermekeit is tanította. A vegytannal és talajismerettel foglalkozott. A Tiszántúl lakóit ő ismertette meg a trágyázással. Reáterelte a lakosság figyelmét a Kőröspartra, hogy az a vidék alkalmas cementgyártásra és ő volt hazánkban az első, aki a festő csülleng nagy fontosságát felismerve, elsőként gyártotta magyar földön az indigót, melyet az orvosok és természettudósok 1867. évi vándorgyűlésén is bemutatott. 1874-ben a földművelésügyi minisztériumba hívták, hogy az indigógyártásról értekezzék, és 1876-ban nagyobb szabású kísérletezéssel tanári fizetés mellett bízták meg, mely fényesen sikerült. Ebben a munkában Katona Mihály Dénes piarista tanár volt a segítője.[1]

A szegedi, bécsi és az 1878. évi párizsi közkiállításokon oklevelekkel és érmekkel tüntették ki, Sarlay kezdeményezése és vállalata mégsem volt életrevaló. 1883-tól a homonnai polgári iskolának, 1889-től 1898-as nyugdíjazásáig a győri magyar királyi főreáliskolának volt tanára, ahol a matézist és a természetrajzot tanította.[3] 1898. február 24-én hunyt el Sárbogárdon.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b c Hősök fala (magyar nyelven) (HTML). phoenix.szarvas.hu. [2016. augusztus 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. augusztus 18.)
  2. Sarlay János (magyar nyelven) (HTML). Magyar Elektronikus Könyvtár. (Hozzáférés: 2012. augusztus 18.)
  3. Sarlay János (magyar nyelven) (HTML). szhh.uw.hu. (Hozzáférés: 2012. augusztus 18.)[halott link]

Források

[szerkesztés]

Ajánlott irodalom

[szerkesztés]