Ugrás a tartalomhoz

Sajkásgyörgye

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sajkásgyörgye (Ђурђево / Đurđevo)
A főutca a görögkatolikus templommal
A főutca a görögkatolikus templommal
Közigazgatás
Ország Szerbia
TartományVajdaság
KörzetDél-bácskai
KözségZsablya
Rangfalu
Irányítószám21239
Körzethívószám 381 21
Népesség
Teljes népesség5092 fő (2011)[1] /-
Népsűrűség68 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság175 m
Terület175,5 km²
IdőzónaCET, UTC 1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 19′ 29″, k. h. 20° 03′ 53″45.324700°N 20.064700°EKoordináták: é. sz. 45° 19′ 29″, k. h. 20° 03′ 53″45.324700°N 20.064700°E
Sajkásgyörgye weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Sajkásgyörgye témájú médiaállományokat.

Sajkásgyörgye (szerbül Ђурђево / Đurđevo (ejtsd: Gyurgyevo), ruszinul Дюрдьов (ejtsd: Gyurgyov)) település Szerbiában, a Vajdaságban, a Dél-bácskai körzetben, Zsablya községben.

Fekvése

[szerkesztés]

Újvidéktől 25 km-re északkeletre, Zsablya déli szomszédjában fekszik.

Története

[szerkesztés]

A települést már 1350-ben említette oklevél, Almásszentgyörgy néven, mint a Futaki család birtokát. Később Gyürken, majd a török összeírásokkor 1570-ben Gyorgyevácz, a 19. században pedig Gyurgyevó néven írták.

1513-ban a Zsablya mellett lévő Boldogasszonyfalvával együtt Gyürken helységet említették, amiből következtethetően a Gyürken név a mai települést fedi.

1570-ben, a török idők alatt Gyorgyevácz néven, a titeli nahijében, négy adózó házzal volt említve, de valószínű, hogy már a török idők alatt elpusztult és így az 1700-as évek végéig mint puszta volt csak említve.

1799-ben gróf Széchen temerini uradalmából egy vármegyei okirat szerint 178 szerb család naszádosnak vagy sajkásnak jelentkezett határőrnek és 1800-ban telepedtek le Gyurgyevo pusztára. Az új telephez Gyurgyevón kívül Biélabara, Ujpaska, Klisza, Vecskerek puszták tartoztak, amelyeken 6923 hold földet kaptak. Az új telep neve Gyurgyevo lett, és egy 1808-as decemberi rendeletre Gyurgyevóból és Nádalyból állították fel a hatodik sajkás-századot.

A sajkás-kerület 1873-ban oszlott fel, és Bács-Bodrog vármegyéhez csatolták.

A 19. század közepétől ruszin telepesek érkeztek a faluba, akik a település életében máig fontos szerepet töltenek be.

1910-ben 4838 lakosából 236 magyar, 1476 ruszin, 3072 szerb volt. Ebből 208 római katolikus, 1481 görögkatolikus, 3057 görögkeleti ortodox volt.

A trianoni békeszerződés előtt Bács-Bodrog vármegye Zsablyai járásához tartozott.

Népesség

[szerkesztés]

Demográfiai változások

[szerkesztés]
Demográfiai változások
1948 1953 1961 1971 1981 1991 2002 2011
5008 4819 4669 4531 4668 4517 5137[2] 5092[1]

Etnikai összetétel

[szerkesztés]
Nemzetiség Szám %
Szerbek 3538 68,87
Ruszinok 1197 23,30
Cigányok 131 2,55
Jugoszlávok 61 1,18
Magyarok 46 0,89
Horvátok 26 0,50
Szlovákok 18 0,35
Románok 7 0,13
Muzulmánok 7 0,13
Montenegróiak 6 0,11
Ukránok 4 0,07
Németek 4 0,07
Szlovének 3 0,05
Oroszok 2 0,03
Macedónok 2 0,03
Bunyevácok 1 0,01
Albánok 1 0,01
Egyéb/Ismeretlen[3]

Nevezetességek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

Külső hivatkozások

[szerkesztés]