Sajkásgyörgye
Sajkásgyörgye (Ђурђево / Đurđevo) | |
A főutca a görögkatolikus templommal | |
Közigazgatás | |
Ország | Szerbia |
Tartomány | Vajdaság |
Körzet | Dél-bácskai |
Község | Zsablya |
Rang | falu |
Irányítószám | 21239 |
Körzethívószám | 381 21 |
Népesség | |
Teljes népesség | 5092 fő (2011)[1] /- |
Népsűrűség | 68 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 175 m |
Terület | 175,5 km² |
Időzóna | CET, UTC 1 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 45° 19′ 29″, k. h. 20° 03′ 53″45.324700°N 20.064700°EKoordináták: é. sz. 45° 19′ 29″, k. h. 20° 03′ 53″45.324700°N 20.064700°E | |
Sajkásgyörgye weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Sajkásgyörgye témájú médiaállományokat. |
Sajkásgyörgye (szerbül Ђурђево / Đurđevo (ejtsd: Gyurgyevo), ruszinul Дюрдьов (ejtsd: Gyurgyov)) település Szerbiában, a Vajdaságban, a Dél-bácskai körzetben, Zsablya községben.
Fekvése
[szerkesztés]Újvidéktől 25 km-re északkeletre, Zsablya déli szomszédjában fekszik.
Története
[szerkesztés]A települést már 1350-ben említette oklevél, Almásszentgyörgy néven, mint a Futaki család birtokát. Később Gyürken, majd a török összeírásokkor 1570-ben Gyorgyevácz, a 19. században pedig Gyurgyevó néven írták.
1513-ban a Zsablya mellett lévő Boldogasszonyfalvával együtt Gyürken helységet említették, amiből következtethetően a Gyürken név a mai települést fedi.
1570-ben, a török idők alatt Gyorgyevácz néven, a titeli nahijében, négy adózó házzal volt említve, de valószínű, hogy már a török idők alatt elpusztult és így az 1700-as évek végéig mint puszta volt csak említve.
1799-ben gróf Széchen temerini uradalmából egy vármegyei okirat szerint 178 szerb család naszádosnak vagy sajkásnak jelentkezett határőrnek és 1800-ban telepedtek le Gyurgyevo pusztára. Az új telephez Gyurgyevón kívül Biélabara, Ujpaska, Klisza, Vecskerek puszták tartoztak, amelyeken 6923 hold földet kaptak. Az új telep neve Gyurgyevo lett, és egy 1808-as decemberi rendeletre Gyurgyevóból és Nádalyból állították fel a hatodik sajkás-századot.
A sajkás-kerület 1873-ban oszlott fel, és Bács-Bodrog vármegyéhez csatolták.
A 19. század közepétől ruszin telepesek érkeztek a faluba, akik a település életében máig fontos szerepet töltenek be.
1910-ben 4838 lakosából 236 magyar, 1476 ruszin, 3072 szerb volt. Ebből 208 római katolikus, 1481 görögkatolikus, 3057 görögkeleti ortodox volt.
A trianoni békeszerződés előtt Bács-Bodrog vármegye Zsablyai járásához tartozott.
Népesség
[szerkesztés]Demográfiai változások
[szerkesztés]1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2002 | 2011 |
---|---|---|---|---|---|---|---|
5008 | 4819 | 4669 | 4531 | 4668 | 4517 | 5137[2] | 5092[1] |
Etnikai összetétel
[szerkesztés]Nemzetiség | Szám | % |
Szerbek | 3538 | 68,87 |
Ruszinok | 1197 | 23,30 |
Cigányok | 131 | 2,55 |
Jugoszlávok | 61 | 1,18 |
Magyarok | 46 | 0,89 |
Horvátok | 26 | 0,50 |
Szlovákok | 18 | 0,35 |
Románok | 7 | 0,13 |
Muzulmánok | 7 | 0,13 |
Montenegróiak | 6 | 0,11 |
Ukránok | 4 | 0,07 |
Németek | 4 | 0,07 |
Szlovének | 3 | 0,05 |
Oroszok | 2 | 0,03 |
Macedónok | 2 | 0,03 |
Bunyevácok | 1 | 0,01 |
Albánok | 1 | 0,01 |
Egyéb/Ismeretlen[3] |
Nevezetességek
[szerkesztés]- Görögkeleti temploma - 1805-ben épült
- Görögkatolikus temploma - 1880-ban épült Mihály arkangyal tiszteletére
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b 2011 Census of Population, Households and Dwellings in The Republic of Serbia: Ethnicity – Data by municipalities and cities. Belgrád: A Szerb Köztársaság Statisztikai Hivatala. 2012. ISBN 978-86-6161-023-3 Hozzáférés: 2017. október 9. (szerbül és angolul)
- ↑ Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima. (szerbül) Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 86-84433-14-9 Knjiga 9
- ↑ Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima 1. kötet. (szerbül) Belgrád: Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 86-84433-00-9
Források
[szerkesztés]- Borovszky Samu: Bács-Bodrog vármegye
Külső hivatkozások
[szerkesztés]- Sajkásgyörgye hivatalos honlapja Archiválva 2018. március 31-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Sajkásgyörgye története Archiválva 2021. április 12-i dátummal a Wayback Machine-ben