Saint-Chély-d’Apcher
Saint-Chély-d’Apcher | |||
Saint-Chély-d’Apcher - Harangtorony | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Franciaország | ||
Régió | Languedoc-Roussillon | ||
Megye | Lozère | ||
Kerület | Mende | ||
Kanton | Saint-Chély-d’Apcher (kanton) | ||
Településtársulás | nincs | ||
Polgármester | Pierre Lafont (2014–2020) | ||
INSEE-kód | 48140 | ||
Irányítószám | 48200 | ||
Testvérvárosok | Lista Tadcaster | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 4096 fő (2021. jan. 1.)[1] | ||
Népsűrűség | 151 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 993 m | ||
Terület | 28,26 km² | ||
Időzóna | CET, UTC 1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 44° 48′ 11″, k. h. 3° 16′ 33″44.803056°N 3.275833°EKoordináták: é. sz. 44° 48′ 11″, k. h. 3° 16′ 33″44.803056°N 3.275833°E | |||
Saint-Chély-d’Apcher weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Saint-Chély-d’Apcher témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Saint-Chély-d’Apcher (okcitán nyelven Sant-Chély-d’Apcher) egy város Franciaország déli részén, Languedoc-Roussillon régióban, Lozère megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Saint-Chély-d’Apcher Felső-Gévaudan szívében fekszik, a Margeride-hegység lábánál. a Chapouillet-patak völgyében. Mende-tól 48 km-re északnyugatra, Marvejolstól 34 km-re északra, 993 m magasan fekszik. Közigazgatásilag hozzátartozik Chandaison, les Clauzes, Espouzolles, Fosses és Moulin de la Griffette. Közelében halad el az A75-ös (Párizst Montpellier-vel összekötő) autópálya. Vasútállomás a Saint-Flour-Béziers vonalon. A község területének 18%-át (505 hektár) borítja erdő[2]
Közigazgatásilag határos délről Les Bessons és Rimeize, délnyugatról La Fage-Saint-Julien, északnyugatról Les Monts-Verts, északról Albaret-Sainte-Marie és Blavignac, keletről Saint-Pierre-le-Vieux és Prunières községekkel határos.
Történelem
[szerkesztés]Saint-Chély a kora középkorban, a meroving időkben keletkezett, amikor Mende-i Szent Hilár, Gévaudan püspöke templomot építtetett itt. A település neve is a szent nevének eltorzításával keletkezett. Az Apcher utótag arra a középkori báróságra utal, melyhez tartozott (székhelye a közeli Tour Apcher-ben volt). A templom maradványai ma is láthatóak a városi temetőben. A százéves háború folyamán, 1363-ban a várost lakói sikeresen védték az ostromló angoloktól. Ekkor keletkezett a város lakóinak neve (barabans) a "szuronyt szegezz" (barres an avant) felkiáltásból. A francia forradalom alatt nevét megváltoztatták Roche-Libre-re, de később visszakapta eredeti nevét.[3]
A mai község 1851-ben jött létre a város (Saint-Chély-Ville) és a szomszédos Saint-Chély-Forain községek egyesítésével. Napjainkban Saint-Chély Lozère nehézipari központja vas- és acélkohászata révén. A kohóüzemet az első világháború alatt létesítették, 1964-ben 933, 1994-ben pedig 210 dolgozója volt.[4]
Demográfia
[szerkesztés]
|
|
|
Látnivalók
[szerkesztés]- Harangtorony (Donjon) - sokáig várbörtönként funkcionált, a 13-14. század fordulóján építették. 1819-ben alakították át harangtoronnyá.
- Notre-Dame-templom - 1523-1547 között épült. Érdekessége, hogy nincs harangtornya.
- Vaskohászati múzeum (1990 óta működik, a város kohászati hagyományait mutatja be).
- Aniers-kút (a legrégebbi kút a városban).
- La croix des Anglais - az ősi kőkereszt a százéves háború emlékét őrzi.
- Bonnet-ház - a legrégebbi fennmaradt lakóház a városban. Ma történeti kiállításnak ad otthont.
- Notre Dame Protectrice-kápolna - 1850-ben épült.
- Lepkemúzeum
Képtár
[szerkesztés]-
Place du Foirail
-
Place du Foirail
-
Place du Foirail
-
A Notre-Dame-templom előtti tér
-
Notre-Dame-templom
-
Saint-Chély-d’Apcher látképe
-
Városháza
Híres emberek
[szerkesztés]- Théophile Roussel (1816-1903) - orvos és politikus, Lozère nemzetgyűlési képviselője és az antialkoholista mozgalom vezetője a 19. század második felében a városban született.
Testvérváros
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Populations légales 2021
- ↑ http://tresordesregions.mgm.fr/Mdir.php?p=cant.php®ion=91&ct=4820
- ↑ http://www.francegenweb.org/~communes/liste_alphachg.php?dept=48
- ↑ Archivált másolat. [2010. március 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. szeptember 17.)