Sík Sándor
Sík Sándor | |
Született | 1889. január 20.[1][2] Budapest[3] |
Elhunyt | 1963. szeptember 28. (74 évesen)[1][2] Budapest[3] |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása |
|
Tisztsége | a Piarista Rend Magyar Tartománya provinciálisa |
Kitüntetései |
|
Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert |
Írói pályafutása | |
Első műve | Szembe a Nappal (1910) |
Irodalmi díjai | Petőfi Társaság Vigyázó-díja (1910) |
Piarista Rend | |
Vallása | római katolikus egyház |
Szerzetesrend | piaristák |
Hivatal | magyarországi tartományfőnök (praepositus provincialis) |
Hivatali idő | 1947–1963 |
Elődje | Tomek Vince |
Utódja | Albert István |
A Wikimédia Commons tartalmaz Sík Sándor témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Sík Sándor (Budapest, 1889. január 20. – Budapest, 1963. szeptember 28.) piarista tanár, tartományfőnök, költő, író, műfordító, irodalomtörténész, egyházi író, cserkészvezető, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1946–49), Kossuth-díjas (1948), a 20. század jelentős magyar lírikusa. Kutatási területe a barokk korszak irodalma, az újabb irodalom, az esztétika és a verstan volt.
Testvéröccse Sík Endre diplomata, külügyminiszter, történész, író, jogász, Afrika-kutató volt.[4]
Élete
[szerkesztés]1889. január 20-án született, Budapesten. Apja Sík Sándor ügyvéd, anyja Winternitz Flóra, akik a zsidó vallásból még gyermekeik születése előtt kitértek. Apja korai halála után anyja nevelte négy kisebb testvérével együtt. A család Gödöllőn lakott, ott végezte az elemi iskolákat és onnan járt be a budapesti Piarista Gimnáziumba. Itt öt osztályt végzett, majd 14 éves korában, 1903-ban a piarista rendbe lépett. A Vácott töltött novíciusév után a 7. és 8. gimnáziumi osztályokat rendi studensként Kecskeméten végezte, és ott tett érettségit. Egyetemi tanulmányait a Budapesti Tudományegyetem bölcsészkarán magyar–latin szakos tanárjelöltként végezte. 1910-ben a középiskolai tanári oklevélen kívül doktori diplomát is szerzett.
Piarista tanári működését az 1910/1911. iskolai évben Vácott kezdte meg, majd a közvetkező évtől a rend budapesti gimnáziumában kapott beosztást. Tanári, költői és irodalomtudósi munkája mellett 1912/1913-tól egyik alapítója és irányadója volt a magyar cserkészmozgalomnak, illetve első parancsnoka a budapesti piarista gimnázium cserkészcsapatának.[5]
1915-ben két hónapig tábori lelkészként szolgált Péterváradon. Budapesten 1929-ig tanított, amikor a Szegedi Egyetemen a II. sz. Magyar Irodalomtörténeti Tanszék[6] nyilvános rendes tanára lett. 1943. május 2-án ő keresztelte meg Radnóti Miklóst a budapesti Szent István-bazilikában.[7]
Budapestre újra csak 1945-ben költözött, az Országos Köznevelési Tanács ügyvezető alelnökeként. 1946-ban rendjének tartományfőnöki tanácsosa, majd 1947. október 1-jétől magyarországi tartományfőnöke lett. Utolsó éveiben sokat tartózkodott pihenés céljából Mátraszentimrén, majd Klotildligeten. 1963. szeptember 28-án halt meg Budapesten, a Mikszáth Kálmán téri piarista rendházban. Temetése október 4-én volt a Farkasréti temetőben, de ott sírját 1980-ban felszámolták, és hamvait a Kerepesi temető újabb piarista sírboltjába (511/A-512/A) helyezték.
Munkássága
[szerkesztés]Fiatalkorától fogva foglalkozott az irodalom szinte minden ágával. Már a gimnáziumban feltűnt költői tehetségével, később írt irodalomtörténeti és esztétikai értekezéseket, kritikákat és színműveket. Szerkesztett imakönyveket, tankönyveket és újságokat, működött mint lelkigyakorlat-vezető és előadó. A cserkészet mellett számos más közéleti és irodalmi társaság életében és irányításában is részt vett. Rendszeresen publikált az Élet és a Vigilia katolikus folyóiratokban (az utóbbinak 1946 után főszerkesztője is volt). 1919-ben a Szent István Akadémiának, 1923-ban pedig a Kisfaludy Társaságnak lett tagja. 1936-ban a Magyar Rádióban tartott hatrészes előadás-sorozatot a magyar szentekről. Főmunkatársa volt az 1931–1939 között kiadott Fiatal Magyarság c. lapnak, amely orgánummal a fiatalság számára akart erkölcsi és hitbeli útmutatást adni. A cserkészetet egyben egy lehetőségnek tartotta arra, hogy az ifjúságot megóvja a két világháború között terjedő szélsőséges eszméktől. Sík Sándor kritizálta korának magyar irredentizmusát és kirakatmagyarságát. „Aki Nagy-Magyarországot akar teremteni, annak nagy magyarnak kell lennie…, ellene kell mondania minden hazugságnak, minden frázisnak és minden pogányságnak.”[8]
A második világháború után reményekkel tekintett a demokratikus átalakulásra. 1946-ban tagja lett a Magyar Tudományos Akadémiának. Ám hamar világossá vált számára, hogy a demokratikus kísérlet nem járhat sikerrel. Elutasította a kiépülő diktatúra egyházellenes oktatáspolitikáját, Ortutay Gyula vallás- és közoktatási miniszternek levélben fogalmazta meg kritikáját a fakultatív hitoktatással kapcsolatban: „De nem tehetem magamévá ezt a programot, mint hívő ember és katolikus pap sem: nem nyugodhatom bele abba, hogy a jövő nemzedék széles rétegei ki legyenek téve annak a lehetőségnek, hogy politikai befolyásolásra Isten ismerete nélkül nőjenek fel.”[8] 1947-ben a piarista rend tartományfőnökének választják, így 1949-ben ő kényszerül a szerzetesrendek feloszlatásakor és a piaristák létszámának csökkentésekor eldönteni, ki folytathatja hivatását szerzetesi közösségben. Ugyanebben az évben – sokakkal együtt – kizárják az MTA-ból. Bár felkérték, hogy csatlakozzon az Állami Egyházügyi Hivatalhoz és az Opus Pacis papi békemozgalomhoz, mindkettőt elutasította.
Zsidó és magyar identitásáról
[szerkesztés]Mivel mindkét ágon zsidó származású volt, így az 1939-es második zsidótörvény hatálya alá tartozott, csak ún. „mentesítettként” élte túl a vészkorszakot. Mélyen felháborította, hogy az állam kíván illetéktelenként identitásáról dönteni. Bár származása szerint zsidónak minősült, nem volt zsidó identitása, sokkal inkább magyar azonosságtudattal rendelkezett. Naplójában elmarasztalta a kor egyházi vezetését, hogy szavát nem emelte fel a zsidótörvények ellen. Személyesen vitába bocsátkozott Schütz Antal piarista társával és barátjával nézeteit illetően. 1936-os említett előadássorozatában a következőképpen vallott a magyarságról:
Magyarnak lenni Szent István tanítása szerint erkölcsi fogalom. […] még senkit sem tesz magyarrá az, hogy magyarul beszél. Ez még nagyon kevés. Senkit sem tesz magyarrá még az sem, hogy a vére magyar, sőt még az sem, hogy magyarnak vallja magát: a magyarságot erkölcsi küzdelemmel, Isten-sürgette cselekvésével úgy kell kiküzdenie… Magyarnak lenni: erkölcsi lendület. Magyarnak lenni: hit. Hit a magyarság hivatásában. Hit abban, hogy Isten akar velünk valamit, és hogy a magyarság képes megvalósítani ezt az isteni gondolatot.
Művei
[szerkesztés]Költői művek
[szerkesztés]- Szembe a Nappal, Bp., 1910
- A belülvalók mécse, Bp., 1912
- Sík Sándor költeményei, Bp., 1916
- Maradék magyarok, Bp., 1920
- Csend, Bp., 1924
- Sarlósboldogasszony, Berlin, 1928
- Fekete kenyér, Bp., 1931
- Magányos virrasztó, Bp., 1936
- Az Isten fiatal!, Bp., 1940
- Sík Sándor összes versei 1910–1940, Bp., 1941
- Győzöd-e még?, Bp., 1945
- Tizenkétcsillagú korona. Versek a Boldogságos Szűz Máriáról, Bp., 1947
- Őszi fecske, Bp., 1959
- Áldás, Bp., 1963
- Sík Sándor összegyűjtött versei; sajtó alá rend. Jelenits István; Szt. István Társulat, Bp., 1976
- Cserkészversek; Dugonics András Piarista Gimnázium, Szeged, 2009
- Vízözön előtt. Marosfői költemények; vál., bev. Pomogáts Béla; Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2006
- Maradék magyarok; vál., szerk. Hunyadi Csaba Zsolt; Lazi, Szeged, 2017
- Ének minden emberhez. Versek minden napra; összeáll. Nagy Alexandra; Szt. Gellért–Magyar Piarista Rendtartomány, Bp., 2017
Színművek
[szerkesztés]Nyomtatásban megjelent színművei.
- Ébredés, Bp., 1916
- Salamon király gyűrűje, Győr, 1916
- Alexius, Bp., 1918
- Zrínyi, Bp., 1923
- A boldog ember inge, Bp., 1930
- István király, Bp., 1934. – Vojnits-jutalommal díjazott mű (1933).
- Advent, Szeged, 1935
Széppróza
[szerkesztés]- Hét szép história, Bp., 1921
- Hét szép história; Szt. István Társulat, Bp., 2007
Irodalomtudományi munkák
[szerkesztés]- Mindszenthy Gedeon élete és költészete, Bp., 1910
- Gárdonyi, Ady, Prohászka. Lélek és forma a századforduló irodalmában, Bp., 1929
- Pázmány, az ember és író, Bp., 1939
- Zrínyi Miklós, Bp., 1940
- Esztétika, I–III. Bp., 1943, 1946; Szeged, 1990
- Az olvasás tudománya, Szeged, 2000
Lelkiségi és pedagógiai munkák
[szerkesztés]- Imádságoskönyv (Schütz Antallal), Bp., 1913. és számos további kiadás 1949-ig
- Magyar cserkészvezetők könyve, Bp., 1922, 1925, 1934–1936
- Zsoltáros könyv, Bp., 1923, 1955, 1961
- A cserkészet, Bp., 1930; Székesfehérvár, 1999
- Szent vagy Uram! (Harmat Artúrral) Eger, 1931; Bp., 1932 és számos további kiadás
- Szent magyarság. Hat rádióbeszéd az Árpád-házi szentekről, Szt. István Társulat, Bp., 1936 (hasonmásban: 1993)
- Dicsőség! Békesség! Imádságosköny, Bp., 1940, 1944, 1946
- Himnuszok könyve, Bp., 1943, 1989, 1997
- Sík Sándor–Péteri Pál: Így szeret az Isten!; Szt. Gellért, Bp., 2005
Válogatáskötetek
[szerkesztés]- A kettős végtelen, 1-2.; szerk. Kardos Klára, Rónay György; Ecclesia, Bp., 1969
- Válogatott költemények; szerk. Rónay László; Viglia, Bp., 1989 (Vigilia)
- Kereszténység és irodalom, szerk. Rónay László, Bp., 1989
- Szegedi klasszikusok; szerk., bev. Péter László; Somogyi-könyvtár, Szeged, 1989
- A magam módján. Válogatott költemények; vál. Rónay László; Új Ember, Bp., 1996
- A szeretet pedagógiája. Válogatott írások; vál., szerk. Rónay László; Vigilia, Bp., 1996
- Szép történetek; Sík Sándor Piarista Egyetemi Szakkollégium, Szeged, 2001
- A cserkészet. 90 éves a Magyar Cserkészszövetség. Sík Sándor, Teleki Pál, Arató László és más cserkészvezetők írásai; szerk. Arató László; Márton Áron, Bp., 2002
- A kettős végtelen. Sík Sándor válogatott versei; vál. Rónay György; Ecclesia, Bp., 2003
- Isten tenyerén. Sík Sándor-versek CD-melléklettel, Sinkovits Imre előadásában; szerk. Szigeti László; Új Ember, Bp., 2011 CD
- Virrasszatok! Versek és prózai írások az ifjúsághoz; vál., szerk. Rónay László; Éghajlat, Bp., 2012
- Karácsonyi álom; vál., szerk. Hunyadi Csaba Zsolt; Lazi, Szeged, 2015
- Kézen fogva vezet a Mester. Gondolatok konferenciabeszédeiből, 1947–1957. Gondolatgyűjtemény; összeáll. Kardos Klára; Szt. Gellért, Bp., 2018
Tudományos tisztségei
[szerkesztés]- Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja 1946-tól
- Magyar Irodalomtörténeti Társaság alelnöke 1949-től
Társasági tagságai
[szerkesztés]- Szent István Akadémia tagja 1919-től
- Kisfaludy Társaság rendes tagja 1923-tól
- Dugonics Társaság elnöke 1945–1952 között
Emlékezete
[szerkesztés]Gödöllőn tiszteletére utcát neveztek el és a városban emléktáblája van. Nevét viseli a szegedi Sík Sándor Piarista Egyetemi Szakkollégium.
Róla szóló irodalom
[szerkesztés]- Takó Edit, Sík Sándor munkássága: Bibliográfia, Szeged, 1995
- Baróti Dezső, Sík Sándor, Bp., 1988
- Mészáros István: Sik Sándor magyar cserkészpedagógiája; szerzői, Bp., 1988
- Sík Sándor emlékezete születésének századik évfordulóján, szerk. Bihari József, Szentendre, 1989
- Sík Sándor tanulmányok, szerk. Bihari József-Farkas Péter-Novák László, Szentendre, 1989
- Mészáros István, Sík Sándor, a pedagógus, Bp., 1992
- Páva István: „Magyarabb magyar” – Sík Sándor pedagógiája a „Fiatal Magyarság”-ban – Janus Pannonius Tudományegyetem, BTK Pedagógia Tanszék, Pécs, 1994. – Hozzáférés: 2013. május 11.
- A százgyökerű szív: Levelek, naplók, visszaemlékezések Sík Sándor hagyatékából, szerk. Szabó János, Bp., 1993
- Rónay László, Sík Sándor, Bp., 2000 (Kortársaink)
- Tűz Tamás: Magányos virrasztó. Sík Sándor halálára. in: Angyal mondd ki csak félig, Oakville, 1974. 67-78. old.
- Várnagy Elemér: „Emberebb ember” – Sík Sándor pedagógiája a „Fiatal Magyarság”-ban – Janus Pannonius Tudományegyetem, BTK Pedagógia Tanszék, Pécs, 1994 – Hozzáférés: 2013. május 11.
- Tihanyi, Károly (1989. március 26.). „Diákszemmel – Diák szívvel”. Új Ember 45 (13), 6. o. (Hozzáférés: 2020. január 29.)
- Veres, Ildikó: Valóság és imagináció néhány hazai művészetelméletben. Magyar Művészet: A Magyar Művészeti Akadémia Elméleti Folyóirata VIII. : 1 pp. 82–87. , 6 p. (2020)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b International Music Score Library Project. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 1.)
- ↑ http://mek.niif.hu/00300/00355/html/ABC13280/13798.htm
- ↑ 2. sz. BKG, a Budapesti Kegyesrendi Gimnázium cserkészcsapata
- ↑ I. sz. Magyar Irodalomtörténeti Tanszéknek nevezték el az addigi egyetlen magyar irodalomtörténeti tanszéket, amelyet a református Dézsi Lajos vezetett.
- ↑ Obbágy László: “KÖNYÖRGÖK, HALLGASSANAK A KÖLTŐKRE!” - Barangolás “delejtű embereink” nyomában[halott link]
- ↑ a b c Sík Sándor szócikk. Kereszténydemokrácia Tudásbázis. barankovics.hu (Hozzáférés: 2015. április 1.) arch
Források
[szerkesztés]- Szegedi egyetemi almanach : 1921–1995. I. köt. (1996) Szeged, Mészáros Rezső. Sík Sándor, 192. o. ISBN 963-482-037-9
További információk
[szerkesztés]- Virtuális emlékszoba
- Összegyűjtött versei
- Szegedi Egyetemi Könyvtár arcképcsarnokában
- Sík Sándor a PORT.hu-n (magyarul)
- Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar zsidó lexikon. 1929
- Sík Sándor szócikk. Kereszténydemokrácia Tudásbázis, Barankovics István Alapítvány. barankovics.hu (Hozzáférés: 2015. április 1.) arch
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]- Magyar irodalomtörténészek
- Magyar esztéták
- Magyar költők
- Magyar piarista szerzetesek
- Piarista diákok
- Magyar teológusok
- Magyar pedagógusok
- Magyar cserkészek
- MTA-tagok
- Kossuth-díjasok
- Zsidó származású magyarok
- Magyar műfordítók
- 1889-ben született személyek
- 1963-ban elhunyt személyek
- Magyar Örökség díjas személyek
- A Szent István Tudományos Akadémia tagjai
- A Farkasréti temetőben eltemetett személyek
- A Fiumei Úti Sírkertben eltemetett személyek
- Újratemetett magyarok