Sármezey Endre

Sármezey Endre
Született	1859. április 21. Mezőkovácsháza
Elhunyt	1939. augusztus 15. (80 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	vasúti mérnök politikus
Tisztsége	magyarországi parlamenti képviselő (1939–1944)
Iskolái	Zürichi Műegyetem (–1882)
Sablon • Wikidata • Segítség

Szombatsági Sármezey Endre (Mezőkovácsháza, 1859. április 21. – Békéscsaba, 1939. augusztus 15.) vasúti mérnök, a gazdasági kisvasutak létesítésének gondolata tette híressé.

Pályafutása

Sármezey Antal és rétháti Kövér Anna fiaként született földbirtokos családban. Középiskoláit Békéscsabán, majd Szegeden végezte. Oklevelét a zürichi műegyetemen szerezte 1882-ben, ezt követően egy darabig a MÁV munkatársa volt. Később az Arad és Csanádi Egyesült Vasutaknál (ACSEV) dolgozott, itt előbb üzemmérnök, építésvezető, később kinevezték a vállalat igazgatójává, végül vezérigazgató-helyettes lett. Jelentős gondolata volt a gazdasági kisvasutak létesítése. Munkásságának köszönhetően épült meg 1898-ban az Alföldi Első Gazdasági Vasút, de ő vezette be a motoros vasúti közlekedést Magyarországon. Eleinte gőzmotorkocsikkal kísérletezett, 1904-ben pedig áttért a benzinelektromos motorkocsik alkalmazására, ez elődje volt a Diesel-elektromos vasúti vontatásnak. Vasútvonalak tervezésével és építésével is foglalkozott (mezőhegyes – kétegyházi vonal, stb.), és fontos szerepet játszott a vasbetonépítkező meghonosításában. 1912-ben a vasúti szolgálattól búcsút vett és megnyitotta magánmérnöki irodáját. Az Országos Középítési Tanács tagja volt. 1922-ben főtanácsossá nevezték ki, majd 1927 januárjában a budapesti mérnöki kamara választása folytán a felsőház póttagja lett.

Művei

• Egynéhány szó a nagyszentmiklós-makó-hódmezővásárhelyi helyi érdekű vasut szervezetéhez. Makó, 1901
• Mótoros kocsik vasuti üzemben. Budapest, 1904. (Különnyomat a Magyar Mérnök- és Építészegylet Közlönyéből.)
• Motorkocsik jelentősége vasúti üzemben. Budapest, 1907
• Motorüzem a vasutakon. Budapest, 1909
• Vicinális vasutaink fejlesztése
• Dieselmotorok alkalmazása vasúti üzemekben. Budapest, 1918
• Agrárreform és a kisvasutak. (A Magyar Mérnök és Építész Egylet közlönye, 53. évf. 1-52. sz. / 1919)

Emlékezete

• A rendszerváltás után róla nevezték el Mezőkovácsháza egyik utcáját, mely a korábbi évtizedekben Vlagyimir Iljics Lenin nevét viselte.

Források

• Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
• Életrajza a Magyar Országgyűlési Almanach 1939-1944-ben. Hungaricana, hozzáférés: 2024. február 26.
• Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.  
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XII. (Saád–Steinensis). Budapest: Hornyánszky. 1908.  
• Magyar politikai lexikon. Szerk. T. Boros László. Budapest, Európa Irodalmi és Nyomdai Rt., 1929.

További információk

• Magyar múzeumi arcképcsarnok. Főszerk. Bodó Sándor, Viga Gyula. Budapest: Pulszky Társaság; Tarsoly. 2002. ISBN 963-86222-4-5
• Encyclopaedia Hungarica. Főszerk. Bagossy László. [Calgary], Hungarian Ethnic Lexikon Foundation, 1992-1998.
• Új magyar életrajzi lexikon V. (P–S). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2004. ISBN 963-547-414-8  
• Az új városháza. A főváros főtisztviselőinek és a törvényhatósági bizottság tagjainak életrajza, a főváros hivatalainak, intézményeinek és üzemeinek ismertetése. Az 1931-37. évi törvényhatóság. Szerk. Weichert Béla. Bp., 1931.