Rubídium-karbonát
rubídium-karbonát | |||
rubídiumion | |||
karbonátion | |||
Kémiai azonosítók | |||
CAS-szám | 584-09-8 | ||
PubChem | 11431 | ||
ChemSpider | 10950 | ||
RTECS szám | FG0650000 | ||
| |||
Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
Kémiai képlet | Rb2CO3 | ||
Moláris tömeg | 230,945 g·mol−1 | ||
Megjelenés | fehér por, nagyon higroszkópos | ||
Sűrűség | 3,55 g·cm−3[1] | ||
Olvadáspont | 837 °C[4] | ||
Forráspont | 900 °C (bomlik) | ||
Oldhatóság (vízben) | * nagyon jól oldódik (4500 g·l−1 oldódik 20 °C-on)[2] | ||
Veszélyek | |||
EU osztályozás | nincs listázva | ||
Főbb veszélyek | irritáló | ||
R mondatok | R36/37/38 | ||
S mondatok | S26 S37/39 | ||
Lobbanáspont | nem gyúlékony | ||
LD50 | 2630 mg·kg−1 (patkány, szájon át)[2] | ||
Rokon vegyületek | |||
Azonos kation | rubídium-oxid rubídium-hidroxid | ||
Azonos anion | lítium-karbonát nátrium-karbonát kálium-karbonát cézium-karbonát | ||
Rokon vegyületek | rubídium-hidrogén-karbonát | ||
Az infoboxban SI-mértékegységek szerepelnek. Ahol lehetséges, az adatok standardállapotra (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. Az ezektől való eltérést egyértelműen jelezzük. |
A rubídium-karbonát a szénsav rubídiumsója, képlete Rb2CO3. Stabil, nem különösebben reakcióképes, vízben nagyon jól oldódó vegyület. A rubídiumot általában rubídium-karbonátként lehet megvenni.
Előállítása
[szerkesztés]Ammónium-karbonát és rubídium-hidroxid reakciójával állítható elő:[5]
Vagy rubídium-oxalát oxidációjával:
A természetben a lepilodit ásványban fordul elő a kálium-karbonáttal és a cézium-karbonáttal keveredve. Majd a lepidolitot feldolgozva nyerik ki a rubídium-karbonátot.
Tulajdonságai
[szerkesztés]A rubídium-karbonát egy fehér színű, szagtalan, levegőre, nedvességre érzékeny higroszkópos, szilárd anyag. Három különböző kristályszerkezete van, szobahőmérsékleten csak az alfa fordul elő. Tércsoport: P21/c. (Rács paraméterei: a = 734,4 pm, b = 1011,6 pm, c = 587,26, elemi cellája négy atomot tartalmaz,) Pnma és P63/mmc. melyek megegyeznek a kálium- és cézium-karbonátéval.[6]
100 g abszolút etanolban 0,74 g rubídium-karbonát oldódik.[7]
Standard képződési energiája −1150 kJ·mol−1.[8]
900 °C felett disszociálódik:[9]
Ha rubídium-karbonát vizes oldatában szén-dioxidot oldanak akkor rubídium-hidrogén-karbonát keletkezik:[10]
Magnéziummal és hidrogénnel együtt hevítve rubídium-hidrid keletkezik belőle:[11]
Felhasználása
[szerkesztés]Használják az üveggyártásban az üveg élettartalmának növelésére, illetve a vezetőképességének csökkentésére. Használják még katalizátorként.[12]
Továbbá speciális szemüvegek gyártásánál,[13] földgázból rövid szénláncú alkánok előállításánál katalizátorként, és más rubídiumvegyületek előállításához.[14]
Rubídium és cézium analitikai elválasztásához, mert alig oldódik etanolban, ellentétben a cézium-karbonáttal.[3]
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Rubidium carbonate című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Rubidiumcarbonat című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- ↑ Jean D'Ans, Ellen Lax: Taschenbuch für Chemiker und Physiker. 3. Elemente, anorganische Verbindungen und Materialien, Minerale, Band 3. 4. Auflage, Springer, 1997, ISBN 978-3-5406-0035-0, S. 684 (korlátozott előnézet a Google Könyvekben).
- ↑ a b A 584-09-8 CAS-számhoz tartozó bejegyzés az IFA GESTIS adatbázisából. (JavaScript szükséges) (angolul)
- ↑ a b K. A. Hofmann: "Lehrbuch der anorganischen Chemie", 2. Auflage 1919. Verlag F. Vieweg & Sohn, S. 439. Volltext
- ↑ Pradyot Patnaik. Handbook of Inorganic Chemicals. McGraw-Hill, 2002, ISBN 0-07-049439-8
- ↑ 1911encyclopedia.com. [2007. november 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. augusztus 4.)
- ↑ Konformationsaufklärung anorganischer Oxoanionen des Kohlenstoffs (Dissertation Uni Stuttgart) (PDF; 20,0 MB)
- ↑ Aterton Seidell: "Solubilities Of Organic Compounds Vol - I", S. 1432; Volltext.
- ↑ Fania Moriseevna Perelman: "Rubidium and Caesium", Verlag Pergamon Press 1965. S. 46. (korlátozott előnézet a Google Könyvekben), doi:10.1002/ange.19660780727.
- ↑ Dale L. Perry, Sidney L. Phillips: Handbook of inorganic compounds. CRC Press, 1995, ISBN 978-0-8493-8671-8, S. 333 (korlátozott előnézet a Google Könyvekben).
- ↑ R. Abegg, F. Auerbach: "Handbuch der anorganischen Chemie". Verlag S. Hirzel, Bd. 2, 1908. S. 435; Volltext.
- ↑ J. W. Mellor: "A comprehensive treatise on inorganic and theoretical chemistry", Band 2, Verlag Wiley 1962, S. 2186. (korlátozott előnézet a Google Könyvekben).
- ↑ Canada Patents. [2011. július 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. augusztus 4.)
- ↑ Rubidium and Rubidium Compounds. [2013. december 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. november 22.)
- ↑ Rubidium carbonate (micronmetals)