Roskovec
Roskovec | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Albánia | ||
Megye | Fier | ||
Község | Roskovec | ||
Alközség | Roskovec | ||
Polgármester | Majlinda Bufi (PS) | ||
Irányítószám | 9306 | ||
Körzethívószám | 0382 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 6657 fő (2012. jún. 2.)[1] | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 18 m | ||
Időzóna | |||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 40° 44′ 15″, k. h. 19° 42′ 08″40.737500°N 19.702220°EKoordináták: é. sz. 40° 44′ 15″, k. h. 19° 42′ 08″40.737500°N 19.702220°E | |||
Roskovec weboldala | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Roskovec város Albánia délnyugati részén, Fier városától légvonalban 12, közúton 16 kilométerre kelet–északkeletre, a Myzeqeja síkság délkeleti peremén. Fier megyén belül Roskovec község székhelye, Roskovec alközség központja.[2] A 2011-es népszámlálás alapján az alközség népessége 4975 fő.[3] Látnivalókban szűkölködő agrártelepülés.
Fekvése
[szerkesztés]Roskovec Alacsony-Albánia déli részén, a Myzeqeja síkjának délkeleti peremén fekszik, délkeleti előterében már a Mallakastrai-dombság vonulatai húzódnak. Az egyébként csaknem tökéletes síkságon fekvő város keleti határában válik hullámossá a felszín, itt a legmagasabb pont a 46 méteres Roskoveci-domb (Kodra e Roskovecit), amelyen túl a kb. 2,6 km²-es Kurjani-víztározó (Rezervuari i Kurjanit) terül el.[4] A települést átszeli a Fiert Poshnjával összekötő SH73-as jelű főút.[5]
Története és nevezetességei
[szerkesztés]Az i. e. 2. században a rómaiak által épített Via Egnatia út déli, Apollóniából kiinduló ága a mai Roskovec helyén haladt el. A közelben, a ma Stefani-hágó (Qafa e Stefanit) néven ismert helyen Stephanaphana néven állomáshelyet (mansio) létesítettek.[6]
Roskovec a 20. század közepéig jelentéktelen, elzárt falu volt egy mocsárvidék közepén. Ezt a második világháború után csapolták le, aminek helyén szántóművelésre alkalmas területeket hoztak létre. A fiatal városban létesített szocialista mintagazdaságban elsősorban dohánytermesztéssel foglalkoztak az ország minden részéből betelepülő munkások.[7] Az egykori mocsárvidék reliktumterülete a Roskoveci-láp (Këneta e Roskovecit), ahol a vízi rucaöröm (Salvinia natans) fontos állományalkotó faj.[8]
Roskovec napjainkban fejletlen közigazgatási funkciókkal rendelkező agrártelepülés.[9]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ GeoNames (angol nyelven), 2005
- ↑ Ligj Nr. 115/2014 për ndarjen administrativo-territoriale të njësive të qeverisjes vendore në Republiken e Shqipërisë. Fletorja Zyrtare, 137. sz. (2014) 6365–6390. o. arch
- ↑ Censusi i popullsisë dhe banesave / Population and housing census: Fier 2011. Tiranë: Instituti i Statistikës. 2013. 84. o.
- ↑ Pasha 2006 :27–28.; Sheme & Mara 2017 :110.; Soviet military 1:50,000 scale topographic maps. Москва: Военно-топографическое управление Генерального щаба. 1977–1983. ; Shqipëria e Mesme / Central Albania: Hartë rrugore & turistike / Road & tourist map. Tiranë: Vektor. 2013. térkép (1:200 000)
- ↑ Shqipëria e Mesme / Central Albania: Hartë rrugore & turistike / Road & tourist map. Tiranë: Vektor. 2013. térkép (1:200 000)
- ↑ Ceka 2013 :259.
- ↑ Mitrushi 1976 :135. (3. sz. jegyzet); Pollo & Puto 1981 :275.; Nagel 1989 :111.; Sheme & Mara 2017 :114.
- ↑ Radford 2011 :66.
- ↑ Sheme & Mara 2017 :91.
Források
[szerkesztés]- ↑ Ceka 2013: Neritan Ceka: The Illyrians to the Albanians. Tirana: Migjeni. 2013. ISBN 9789928407467
- ↑ Mitrushi 1976: Llambrini Mitrushi: Finançailles et mariage chez les Lales de la Myzeqe. Ethnographia Albanaise, (1976) 133–170. o.
- ↑ Nagel 1989: Albánia. [Pécs]: Baranya Megyei Könyvtár. 1989. = Nagel Útienciklopédiák, ISBN 9637272194
- ↑ Pasha 2006: Myslim Pasha: Gjeografia ushtarake. Tiranë: Instituti Gjeografik Ushtarak i Shqipërisë. 2006. arch Hozzáférés: 2019. május 26.
- ↑ Pollo & Puto 1981: Stefanaq Pollo – Arben Puto: The history of Albania from its origins to the present day. Ass. by Kristo Frasheri, Skënder Anamali; transl. by Carol Wiseman, Ginni Hole. London: Routledge & Kegan. 1981. ISBN 071000365X
- ↑ Radford 2011: Important plant areas of the south and east Mediterranean regions: Priority sites for conversation. Ed. by E. A. Radford, G. Catullo and B. de Montmollin. Gland; Málaga: International Union for Conservation of Nature and Natural Resources. 2011. ISBN 978-2-8317-1337-3
- ↑ Sheme & Mara 2017: Selman Sheme – Valbona Mara: Gjeografia 11. Tiranë: Albas. 2017. ISBN 9789928028631