Ričice (Lovinac)
| Ričice | |
 | |
| A falu bejárata | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Lika-Zengg |
| Község | Lovinac |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 53244 |
| Körzethívószám | 385 053 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 80 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 567 m |
| Időzóna | CET, UTC 1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 20′ 13″, k. h. 15° 44′ 40″44.336900°N 15.744400°EKoordináták: é. sz. 44° 20′ 13″, k. h. 15° 44′ 40″44.336900°N 15.744400°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ričice témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Ričice falu Horvátországban Lika-Zengg megyében. Közigazgatásilag Lovinachoz tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Gospićtól légvonalban 37 km-re, közúton 48 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 8 km-re, közúton 10 km-re délkeletre a Likai-mező és a Gračaci-mező közötti szorosban, az 50-es számú főút mentén, az azonos nevű patak partján fekszik.
Története
[szerkesztés]A 11–12. században a mai Ričicénél volt az ősi Hotuča megye délkeleti határa. Itt a „Gradina” nevű magaslaton állt Lukavac vára, melyet 1509-ben castrumként említenek, mint Ivan Karlović birtokában levő erősséget. A vár valószínűleg Hotuča megye székhelye is volt. Későbbi tulajdonosai a Kurjakovićok voltak. A várat Mercator térképe is ábrázolja „Lucanaz” néven. A török 1527-ben szállta meg ezt a vidéket. 1689-ben a Marko Mesić pap vezette felkelők szabadítottak fel a török uralom alól. A lakosság nagyrészt elmenekült, így a terület újra néptelen maradt. Az újratelepítés első szervezője Marko Mesić volt aki 1691 és 1712 között lényegében teljesen újratelepítette a területet. A betelepített lakosságot főként a bunyevácok képezték akik a Tengermellék és Észak-Dalmácia területéről érkeztek. 1789-ben megépült a dalmáciai főútvonal részeként Gospić-Lovinac-Gračac főút, amely a településen haladt át. Plébániáját 1790-ben alapították, melyhez 1834-ben Brničevo, Cerje, Gudara, Razbojine és Štikada falvak tartoztak. 1857-től ide tartozott Matijevići és Pršić is. Első fatemplomát 1795-ben építették. Az új egyhajós barokk templomot 1811-ben emelték. 1874-ben horvát tannyelvű iskola nyílt itt. 1878-ban a Ričica-patak kiöntése következtében nagy árvíz pusztított, amely több mint négy hónapig tartott és élelmiszerhiányt idézett elő. Az árvíz következtében eliszaposodott a gračaci Međaković-barlang víznyelője. 1880 és 1886 között a víz levezetése érdekében a Ričicát és a barlangot egy kilométer hosszú csatornával kötötték össze. 1857-ben 998, 1910-ben 740 lakosa volt. A trianoni békeszerződés előtt Lika-Korbava vármegye Gračaci járásához tartozott. Ezt követően előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1922. június 16-án átadták a falu vasútállomását az újonnan épített Gospić – Gračac vasútvonalon. 1941. július 1-jén Gračac irányából szerb szabadcsapatok támadtak a falura, a házakat felégették az ott talált horvát lakosságot megölték. 1947-ben megkezdődött a barit bányászata a településen. 1981-ben a kevés gyermek miatt bezárták a falu iskoláját. 1991-ben lakosságának 95 százaléka horvát volt. A honvédő háború során még ez év júliusában bekerítették a szerb szabadcsapatok. Szeptembertől elkezdődtek a tüzérségi támadások és novemberre lényegében az egész települést templomával együtt lerombolták. Lakossága elmenekült. A horvát hadsereg 1995. augusztus 6-án foglalta vissza. A falunak 2011-ben 76 lakosa volt.
Lakosság
[szerkesztés]| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 998 | 948 | 701 | 808 | 883 | 740 | 732 | 718 | 675 | 863 | 500 | 376 | 268 | 169 | 114 | 76 |
Nevezetességei
[szerkesztés]- Szent Mária Magdolna tiszteletére szentelt plébániatemploma[4] 1811-ben épült, 1969-ben megújították. 1991-ben a szerbek lerombolták. Az újjáépített templomot 1998. november 15-én szentelte fel dr. Ivan Šporčić a fiume-zenggi érsekség általános helynöke. Az újjáépítés költségeihez hozzájárult a horvát településfejlesztési minisztérium, a kulturális minisztérium, Lovinac község és a rottenburgi püspökség is.
- Lukavac középkori várából, amely a falu területén levő Gradina nevű magaslaton állt mára semmi sem maradt.
Források
[szerkesztés]- Lovinac község hivatalos oldala (horvátul)
- Lovinac község információs oldala (horvátul)
- A Gospić-Zenggi Püspökség honlapja (horvátul)
- Lika kronológiája (horvátul)
- A likai térség várai (magyarul)
- Gjuro Szabo: Középkori várak Horvátországban és Szlavóniában (magyarul)
- Lukavac várának története (magyarul)
- Krešimir Matijević: Naseljenje Like (horvátul)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-5826.
