Ugrás a tartalomhoz

Révész Géza (katona)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Révész Géza
A Magyar Népköztársaság honvédelmi minisztere
Hivatali idő
1957. május 9. – 1960. május 17.
ElődMünnich Ferenc
UtódCzinege Lajos

Született1902. augusztus 31.
Sátoraljaújhely
Elhunyt1977. január 22. (74 évesen)
Budapest
PártMSZMP

Foglalkozáshivatásos katona (vezérezredes)

DíjakVörös Zászló érdemrend (1958)

Révész Géza (Sátoraljaújhely, 1902. augusztus 31.Budapest, 1977. január 22.) mérnök-vezérezredes, honvédelmi miniszter, diplomata.

Élete

[szerkesztés]

1915-ben Budapesten ezüstkovács szakmát tanult. Részt vett a budapesti Szabadság Munkásképző Egylet szervezésében. Megalakulásától tagja volt a KMP-nek (1918. november 24.). A Tanácsköztársaság idején harcolt a Vörös Hadseregben, a Tanácsköztársaság bukása után Ausztriába, majd Csehszlovákiába emigrált. Hazatérése után a KIMSZ-ben végzett szervező munkát. 1922-ben letartóztatták, 10 évi fegyházra ítélték (1923. május 12.).

Közel egy év raboskodást követően, fogolycserével a Szovjetunióba került (1924. március 21.). Itt elvégezte a műegyetemet (1934) és I. osztályú mérnök-tiszt lett a szovjet Vörös Hadseregben. 1943-ban műszaki parancsnokhelyettes Cseljabinszkban. 1944. szeptemberben a kijevi partizániskola parancsnoka lett.

A szovjet hadsereg soraiban részt vett a magyarországi harcokban. 1945-től 1947-ig az MKP Központi Vezetősége káderosztályának vezetőhelyettese, illetve a Karhatalmi Osztály vezetője volt. 1947–48-ban rendkívüli és meghatalmazott varsói követ. 1948-ban altábornagyként Katonapolitikai főcsoportfőnöki beosztást kapott a Honvédelmi Minisztériumban. Később a néphadsereg főfelügyelője.

1950-ben, mint a katonai elhárítás vezetője – Farkas Mihály, akkori honvédelmi miniszter utasítására – információkat gyűjtött a tábornoki kar tagjairól. Később ezek a kompromittáló adatokat használták fel a tábornokok perében. Ebben a perben Révész maga is részt vett, mint ülnök.[1]

1955–57-ben az Országos Tervhivatal katonai elnökhelyettese volt. 1957. februártól májusig a kormány tagja, 1957. május 9.-től 1960. május 17-éig vezérezredes, honvédelmi miniszter, jelentős szerepet játszott a hadsereg újjászervezésében. Az MSZMP Központi Bizottságának tagja. 1958-tól Bács-Kiskun megye országgyűlési képviselője (1958–67).

1960. május 17. Az Elnöki Tanács fölmentette a honvédelmi miniszteri posztból és kinevezte moszkvai nagykövetté. Ezt a tisztséget 1963-ig töltötte be.

A Magyar–Szovjet Baráti Társaság (MSZBT) alelnöke (1967–77) és a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság tagja (1969–77) volt.

Elismerései

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Ötvös István: A katonai főperek Magyarországon (pdf) pp. 118. ELTE BTK, 2007. [2013. október 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. július 29.)
  2. Baráth-Gecsényi 246-247. o.

Források

[szerkesztés]
  • Magyar életrajzi lexikon (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2009. július 20.)
  • Az 1960. év históriája (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2009. július 20.)
  • Baráth-Gecsényi: Baráth Magdolna – Gecsényi Lajos: Főkonzulok, követek és nagykövetek 1945-1990. Budapest: Történettudományi Intézet. 2015. = Magyar történelmi emlékek, ISBN 978-963-416-007-6  
Elődje:
Münnich Ferenc
Utódja:
Czinege Lajos