Pseudophryne corroboree
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Súlyosan veszélyeztetett      
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Pseudophryne corroboree Moore, 1953 | ||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Pseudophryne corroboree témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Pseudophryne corroboree témájú kategóriát. |
A Pseudophryne corroboree a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe, a Myobatrachidae családba, azon belül a Pseudophryne nembe tartozó faj.
Előfordulása
[szerkesztés]Ausztrália endemikus faja. Új-Dél-Wales államban, az ausztráliai Alpokban, az Ausztráliai fővárosi terület (ACT) határának közelében a Kosciusko Nemzeti Parkban és a Brindabella-hegységben honos 1300–1760 m-es tengerszint feletti magasságban.[1][2] Élőhelye a magasan fekvő alpesi vidékre és annak tőzegmoha mocsaraira terjed ki, jellemzően Poa caespitosa lágyszárú perjeféléket, erdőket (általában eukaliptusz) és nedves, tőzegmohával borított pusztát vagy mocsarat foglal magában.[3] Az erdőhatár alatt a békák kövek vagy kidőlt fatörzsek alatt vagy a növényzetben, az erdőhatár felett a füves mocsárréteken élnek. A szaporodási időszakban a hímek a téli esők idején elárasztott tőzegmohalápokban található odúkban húzódnak meg, a szaporodási időszakon kívüli élőhelyet pedig elsősorban erdők és puszták alkotják.
Megjelenése
[szerkesztés]Kis termetű békafaj, hossza elérheti a 3 cm testhosszúságot.[4] A hátán feltűnő, nagyon jellegzetes, élénksárga és fekete csíkozású, a végtagokra is kiterjedő mintázatot visel. A hasa fekete, fehér vagy sárga márványozással. Pupillája és az írisz fekete. Ujjai között nincs úszóhártya, ujjai végén nincsenek korongok.[4]
Nevének eredete
[szerkesztés]A faj nevét az ausztrál őslakosok által a Corroboree (az őslakók ünnepe, fesztiválja) alkalmával viselt öltözékre emlékeztető háti mintázata miatt kapta.[5]
Életmódja
[szerkesztés]Életciklusa meglehetősen szokatlan. Csak nyáron szaporodik, hogy elkerülje a magas hegység szélsőséges éghajlati viszonyait. Az egész nyáron át tartó költési időszakban a hímek kamrafészket építenek a költőhelyükön található fűben és mohában. A hímek ezután énekléssel versengenek a nőstényekért. Amíg a nőstény a hím fészkében mintegy 26 petét rak le, a hím megragadja a nőstényt, és közvetlenül a petékre helyezi spermáját.[2] A fészket a többi Pseudophryne fajhoz hasonlóan a hím őrzi. Az ebihalak hossza elérheti a 3 cm hosszúságot, színük fekete, apró ezüstös foltokkal.[4] Az ebihalak kifejlődésük után akár 7 hónapig is a peték védőburkában maradnak, amíg az őszi esőzések vagy a tavaszi olvadás el nem árasztja őket. A fiatal egyedek ezután kikelnek, és átalakulnak kifejlett békává, majd néhány hónapig a nedves növényzetben maradnak.[4]
Táplálékukat főként apró gerinctelenek, például hangyák alkotják. Nemrégiben fedezték fel, hogy képesek mérgező alkaloidokat termelni, amelyeket aztán a bőrükből választanak ki a ragadozók elleni védekezésként.
Természetvédelmi helyzete
[szerkesztés]
A vörös lista a súlyosan veszélyeztetett fajok között tartja nyilván. Populációja erősen csökken, elterjedési területe kis méretű.[1] Populációjának csökkenését számos okra vezetik vissza, ilyen például élőhelyének pusztulása a szabadidős terepjáró-használat miatt; a síközpontok fejlesztése; az elvadult állatok okozta fenyegetés; a békák élőhelyének romlása; a Délkelet-Ausztrália nagy részét sújtó hosszan tartó aszályos időszak; és az ózonréteg csökkenése miatt megnövekedett UV-sugárzás. Az aszály úgy hat a fajra, hogy kiszárítja a szaporodóhelyeiket, így a szaporodási ciklus, amelyet az évszakok váltakozásai indítanak el, és amelyhez a mocsarak őszi és tavaszi nedvesítésére lehet szükség, hogy a párzási ciklus beinduljon, késik. Ez azt jelentheti, hogy az ebihalak nyár végére, amikor a mocsarak kiszáradnak, még nem alakultak át, és így elpusztulnak. Maguk a mocsarak is nyilvánvalóan szárazabbak a szokásosnál. A 2003 januárjában Victoria állam és Új-Dél-Wales magashegységben pusztító súlyos bozóttüzek elpusztították a békák megmaradt élőhelyeinek nagy részét, különösen a szaporodóhelyeket és a telelő felnőtteket szigetelő levélaljzatot. A tűz szinte a faj összes élőhelyét érintette, bár a közelmúltban végzett felmérések azt mutatták, hogy a tűz a vártnál kisebb mértékű állománycsökkenést eredményezett.
Az Amphibian Research Centre már belekezdett egy mentési programba, amelynek keretében petéket gyűjtöttek be, és azokat késői ebihal stádiumig nevelték, majd visszajuttatták a lehető legközelebb a gyűjtési helyükhöz. Jelenleg kutatások folynak a fogságban történő szaporításról, valamint arról, hogy melyik életciklus-szakasz – a pete, az ebihal vagy a kifejlett egyed – ígéri a legjobb túlélési esélyeket a vadonba való visszatérés után. Az Ausztráliai fővárosi terület, Új-Dél-Wales és Victoria nemzeti parkjainak hatóságai védelmi fajmegőrzési programokat dolgoztak ki, beleértve a fogságban történő tenyésztési programot Tidbinbillában, a sydney-i Taronga Állatkerben, valamint a Melbourne-i Állatkert healesville-i menedékhelyén.[4]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b AmphibiaWeb
- ↑ a b Atlas of Living Australia
- ↑ Pengilley, R. (1973). Breeding biology of some species of Pseudophryne (Anura: Leptodactylidae) of the Southern Highlands, New South Wales. Australian Zoologist, 18(1), 15-30.
- ↑ a b c d e FrogID, Australian Museum
- ↑ Moore, 1953 : A new species of Pseudophryne from Victoria. Proceedings of the Linnean Society of New South Wales, vol. 78, p. 179-180 (eredeti publikáció).
Források
[szerkesztés]- A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. február 6.) (angolul)
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2022. február 6.)
- Moore, 1953 : A new species of Pseudophryne from Victoria. Proceedings of the Linnean Society of New South Wales, vol. 78, p. 179-180 (eredeti publikáció).
- Amphibian Species of the World 6.0
- A Pseudophryne corroboree az AmphibiaWeb oldalon
