Ugrás a tartalomhoz

Pilisense flórajárás

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Pilisense a Dunántúli-középhegységet felölelő Bakonyicum flóravidék északi részének egyik flórajárása. Északi, természetes határa a Duna és egyúttal a közép-dunai flóraválasztó vonal, északkeleten pedig a Visegrádi-hegységgel határos. Ez utóbbi határt az teszi különösen markánssá, hogy a Pilisense flórajárás valamennyi tájegységét karbonátos kőzetek építik fel, a Visegrádi-hegység viszont (miocén korú) andezit rétegvulkáni összlet. A Visegradense flórajárásPilisense flórajárás vonalát tovább délnyugatnak a Vesprimense flórajárás folytatja, és a Balatonicum flórajárás zárja le. A Pilisense flórajárástól nyugatra az Eupannonicum flóravidék Arrabonicum flórajárását, délkeletre ugyanezen flóravidék Colocense flórajárását találjuk.

A flórajárás négy tájegysége a Budai-hegység, a névadó Pilis, a Gerecse és a Tétényi-fennsík. A Pilisense a Visegradense flórajáráshoz hasonlóan átmeneti terület, annyi különbséggel, hogy ez uralkodóan karbonátos kőzetekből (a mészkő és dolomit különböző típusaiból) áll. A terület egy részét fiatal törmelékes üledékes kőzetek (hárshegyi homokkő, kiscelli agyag) borítják.

Itt vonható meg több lágyszárú faj összefüggő elterjedésének északi határa. Ezek a fajok, mint például:

az Északi-középhegységben már csak szigetszerű foltokban nőnek.

Ritkább fajok

[szerkesztés]

A kőzettani változatosságnak, valamint a dolomit- és a homoki flóra találkozásának köszönhetően a terület növényzete rendkívül gazdag annak ellenére, hogy maguk a hegyek alacsonyak.

Növénytársulások

[szerkesztés]

Zonális erdőtársulások

[szerkesztés]

Meleg déli lejtők növénytársulásai

[szerkesztés]

Főként a dolomiton igen nagy területet foglalnak el:

Hűvös északi lejtők növénytársulásai

[szerkesztés]

Ezek a növénytársulások mozaikosan jelennek meg, és számos ritka faj élőhelyei. Ilyen például a szürke bogáncs (Carduus glaucinus).

További, jellemző társulás a mészkedvelő tölgyes, viszont a Budai-hegységben, a Nagy-Hárs-hegy tetejét borító homokkövön mészkerülő tölgyes nő.

Gerecse

[szerkesztés]

Egyes, a Keszthelyi-fennsíktól a Vértes nyugati részéig elterjedt és jellemző fajok:

megtalálhatók még a Gerecsében is, ám kelet felé csökkenő gyakorisággal. Ezek a növények előfordulnak a Visegrádi-hegységben, a Pilisben, a Budai-hegységben, sőt, az Északi-középhegység egyes részein is, ám ezeken a tájegységeken állományaik már szórványosak, szigetszerűek: összefüggő elterjedési területük a Gerecsében végződik.

Némelyik ilyen faj, mint a medvehagyma (Allium ursinum) már a Budai-hegységben sem található meg biztosan, a bókoló keltike (Corydalis intermedia) elterjedési területe pedig a Pilisben végződik; már a Visegrádi-hegységbe sem lép át.

A Dunántúli-középhegység keleti felén szokásos fajok közül a déli Gerecse dolomitlejtőin még szép számmal előfordul a sulyoktáska (Aethionema saxatile), de se a Budai, se a Visegrádi-hegységbe nem lép át.

Más fajok:

összefüggő elterjedési területének a Nyugat-Gerecse a déli határvidéke (ezek már a hegység keleti felén sem nőnek).

Források

[szerkesztés]