Pietro Badoglio

Pietro Badoglio
1937-ben
Született	1871. szeptember 28. Grazzano Badoglio
Elhunyt	1956. november 1. (85 évesen) Grazzano Badoglio
Állampolgársága	olasz (1946. június 18. – 1956. november 1.) olasz (1871. szeptember 28. – 1946. június 18.)
Gyermekei	négy gyermek: Mario Badoglio
Szülei	Antoinetta Pittarelli Mario Badoglio
Foglalkozása	politikus diplomata katona
Tisztsége	nagykövet Olasz Királyság szenátora Prime Minister of the Kingdom of Italy (1943. július 25. – 1944. június 17.) minister of Foreign Affairs of the Kingdom of Italy (1944. február 11. – 1944. június 17.) minister of Italian Africa of the Kingdom of Italy (1944. február 24. – 1944. június 18.)
Kitüntetései	Knight of the Order of the Most Holy Annunciation Knight Grand Cross of the Military Order of Italy Knight Grand Cross of the Order of Saints Maurice and Lazarus Knight grand cross of the order of the crown of Italy Knight Grand Cross of the Colonial Order of the Star of Italy Silver Medal of Military Valour Szent Sír Lovagrend Medaglia Mauriziana Victory Medal Bronze Medal of Military Valour Silver Medal for Civil Valor War Merit Cross (Italy) gold medal to award long periods of command in the Italian military Commemorative Medal for the Italo-Turkish War 1911-1912 Commemorative Medal for the Italo-Austrian War 1915-1918 Commemorative Medal of the Unity of Italy commemorative medal of the military operation in East Africa Medal of merit for the Avezzano earthquake of 1915
Pietro Badoglio aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Pietro Badoglio témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Pietro Badoglio  hallgat (Grazzano Monferato, Piemont, 1871. szeptember 28. – Grazzano Badoglio, 1956. november 1.) olasz katona és politikus, a Fasiszta Államtanács tagja. Az abesszíniai háborúban ő volt az olasz hadsereg főparancsnoka, az itt aratott győzelme folytán Benito Mussolini Addisz-Abeba hercegévé nevezte ki. A második világháború idején, 1943. július 24-én részt vett Mussolini megbuktatásában, majd III. Viktor Emánuel király miniszterelnökké nevezte ki. Badoglio fegyverszünetet kötött a szövetségesekkel, ennek nyilvánosságra kerülte után azonban a németek kiszabadították Mussolinit, és megszállták az országot. Badoglio a királlyal és kormányával együtt a szövetséges megszállás alatt álló Brindisibe menekült, majd 1944. június 18-án lemondott tisztségéről.

Élete a második világháborúig

1921-ben

Az észak-olaszországi Grazzano Monferratóban (Piemont tartományban) született. Torinóban elvégezte a katonai akadémiát, majd 1892-től az olasz tüzérségnél szolgált hadnagyi rangban. 1896-ban részt vett az első olasz–etióp háborúban, majd 1912-ben a líbiai hadjáratban.

Az első világháború kezdetén már alezredesi rangban szolgált. A fronton részt vett az olasz hadsereg számára katasztrofálisan végződő caporettói csatában, az elszenvedett vereségért őt is súlyos felelősség terheli.

A háború után szenátor lett, valamint katonai attasé Romániában és az Egyesült Államokban. Mivel 1922-ben ellenezte Mussolini hatalomra jutását, a fasiszta hatalomátvétel után Olaszország brazíliai nagykövetévé nevezték ki. Nemsokára azonban kibékült Mussolinivel, így visszatérhetett hazájába, majd 1924-ben az Olasz Királyi Hadsereg vezérkari főnökévé nevezték ki. 1926-ban marsalli rangot kapott. 1929–1933 között Líbia kormányzója volt, az ő nevéhez fűződik a líbiai ellenállási mozgalom leverése, amely még 1912-ben, Líbia olasz megszállásakor alakult meg.

Az abesszíniai háború idején az olasz csapatokat eredetileg Emilio de Bono tábornok vezette, azonban Mussolini elégedetlen volt vele, így leváltotta és helyére Badoglio tábornokot állította. Badoglio 1936 májusára legyőzte az etióp hadsereget és megszállta az országot. Ezt követően Mussolini Etiópiát az Olasz Birodalom részévé nyilvánította, és Badogliót kinevezte Addisz-Abeba hercegévé.

A II. világháborúban

Badoglio nem támogatta a német-olasz Acélpaktum megkötését, és ellenezte a háborúba való belépést is, de nem szállt szembe Mussolini akaratával. 1940-ben azonban a görög–olasz háború megindításának kudarca miatt a Duce azonnali hatállyal leváltotta tisztségéből, és nyugállományba helyezte.

1943. július 25-én a szicíliai inváziót követően Mussolinit a király megfosztotta miniszterelnöki rangjától, majd pedig fogságba vetették. Az új miniszterelnök Badoglio lett, aki kinyilvánította feltétlen hűségét Németország irányában, de elkezdte a háborúból való kiugrás előkészületeit. Szeptember 3-án az olasz megbízott, Giuseppe Castellano titokban aláírta a fegyverszüneti egyezményt a szövetségesekkel, akik azonban öt nappal később ezt nyilvánosságra hozták, még mielőtt Badoglio ezt tudatta volna az olasz hadsereg parancsnokaival. A király és a Badoglio-kormány tagjai már másnap a szövetséges fennhatóság alatt levő Brindisibe menekültek, míg a németek megszállták Olaszországot. Otto Skorzeny kommandós egysége kiszabadította Mussolinit, aki kikiáltotta a Salói Köztársaság nevű német bábállamot.

Badoglio október 13-án kormánya nevében hadat üzent Németországnak, majd Róma felszabadítása után nemsokára, 1944. június 18-án lemondott tisztségéről. A háború után visszavonult a politikai élettől, 1956-ban halt meg szülőfalujában, amely ma tiszteletére az ő nevét viseli.

Magyarul

• Az etiópiai háború. Az abesszin háború; előszó a Duce [Benito Mussolini]; Gergely, Bp., 1937

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Pietro Badoglio című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

• Pietro Badoglio: Italy in the Second World War, memories and documents. (Transl.: Muriel Currey).
• Pietro Badoglio: The war in Abyssinia. (Foreword: Benito Mussolini). London, Methuen Publishers, 1937.