Parvoviridae
 | ||||||
|---|---|---|---|---|---|---|
 A parvovírus B19 elektronmikroszkópos képe
| ||||||
| Vírusbesorolás | ||||||
| ||||||
| Nemzetségek | ||||||
|
Densovirinae alcsalád Parvovirinae alcsalád | ||||||
| Hivatkozások | ||||||
 A Wikifajok tartalmaz Parvoviridae témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Parvoviridae témájú kategóriát. |
A Parvoviridae az egyszálú DNS-genommal rendelkező vírusok egyik családja; az ide tartozó fajok a parvovírusok.[1] A csoportban jelenleg 2 alcsalád, 13 nemzetség és 56 faj található.[2] A két alcsalád tagjai a gerinceseket (Parvovirinae), illetve a gerincteleneket (Densovirinae) fertőzik meg.
Az első ismert, emberi betegséget okozó faj a parvovírus B19 volt, amely a lepkehimlő betegségért (erythema infectiosum) felelős.
Szerkezete
[szerkesztés]A parvovírusok egy 20-30 nm átmérőjű, meglehetősen ellenálló, lipidburok nélküli fehérjekapsziddal rendelkeznek, amely kb. 5 ezer bázisból álló, egyszálú DNS-genomjukat védelmezi. A genom vége hajtűszerűen visszahajlik és telomerként védi a molekula végeit.[3][4][5] Ez a hajtű-struktúra a parvovírusok sajátsága és a másodlagos struktúra miatt megnehezíti a vírusok PCR-rel való detektálását.[6] A parvovírusok meglehetősen ellenállóak, a környezetbe kerülve akár hónapokig vagy évekig is fertőzőképesek maradnak.[7][8]
A család tagjainak T=1 szimmetriájú, ikozaéder formájú kapszidjuk van, amely 60 db, egyfajta fehérjéből (VP) álló alegységből tevődik össze. A család tagjainak egyedi tulajdonsága, hogy a kapszidfehérjének foszfolipáz-aktivitása van, vagyis képes lebontani a sejthártyát. A kísérletek szerint ezt a vírus akkor használja, miután endocitózissal bejutott a sejtbe: szétbontja vele az endoszóma membránját és bekerül a citoplazmába.[9][10]
Genom
[szerkesztés]A vírusgenom 4-6 ezer bázisból áll és a két végén 120-500 nukleotidnyi palindrom szekvenciák vannak, amelyek egymáshoz kapcsolódva stabilizálják a jellegzetes hajtűszerkezetet. Ezek a szekvenciák lehetnek azonosak vagy különbözőek a DNS-szál két végén. Az előbbi esetben a kapszidban lehet ( ) és (-) szenzitású egyszálú DNS (a kettős spirál bármelyik szála); míg az utóbbi típusok döntően (-) szenzitású genomot csomagolnak be.
Minden parvovírusnak két nagy génje (nyílt leolvasási kerete) van: a nem-strukturális (vagy rep), amelyik a DNS-másolást elindító proteint kódolja; és a kapszidproteint kódoló VP vagy cap gén. Utóbbiról 2-6-féle, különböző hosszúságú fehérje készül. A Parvovirinae alcsalád tagjai 1-4 kis segédproteint is előállítanak, amelyek alig hasonlítanak egymásra és a különböző fajokban más-más a feladatuk. A legtöbb parvovírus ugyanabban az irányban és ugyanarról a szálról olvassa a génjeit. Kivétel a gerincteleneket fertőző Ambidensovirus, amely ambiszenz, vagyis a két gén más szálról kerül árírásra és irányultságuk is egymással szembemenő.[11]
A replikációs fehérje (NS1) szekvenciaspecifikus endonukleáz és helikáz aktivitással rendelkezik.[12] Az NS1 indítja el és viszi tovább a kulcspontjain a DNS-másolás sajátos, a parvovírusokra jellemző "guruló hajtű" módszerét (a baktériumoknál és plazmidoknál szokásos "guruló kör" analógiájára)[13]
Életciklus
[szerkesztés]A virionak először oda kell tapadnia a gazdasejt felületéhez. A B19 vírus esetén a célsejt a vörösvérsejtek prekurzora, a receptor pedig a P-vércsoportrendszer felszíni antigénje. Ezután a virion endocitózissal bejut a sejt belsejébe, szétvágja az endószomát és a sejt belső transzportrendszerével eljut a sejtmag egy pórusához. A 18-26 nm-es vírus elég kicsi ahhoz, hogy teljes egészében átférjen a póruson, bár arra is van bizonyíték, hogy a kapszid még ez előtt némi konformációs változáson esik át.[14]
A sejtmagban az egyszálú vírusgenomot a sejt saját DNS-polimeráz enzimei kétszálúvá egészítik ki. A genomvégi hajtűk széttekerését és a behajló végek átvágását a virális NS1 végzi. Ezután a sejt enzimei mRNS-sé írják át a géneket. Mind az mRNS, mind a keletkező fehérjék utólagos módosításokon (előbbi splicingen, utóbbi foszforiláláson) mennek át. A kis nem-struktúrproteinek a génkifejeződést és vírusgenom másolását szabályozzák.[15] Az elkészült kapszidfehérjékből összeáll a kapszid, amibe helikáz enzim által szétcsavart, egyszálú DNS-genom kerül.[16]
Osztályozás
[szerkesztés]A Parvoviridae család két alcsaládra és azokon belül összesen 13 nemzetségre oszlik:
- Densovirinae:
- Ambidensovirus; 6 faj, típusfaj a Lepidoptera ambidenzovírus 1. Különböző rovarok a gazdaszervezetei
- Brevidensovirus: 2 faj, típusfaj a Diptera brevidenzovírus 1. Legyeket fertőz
- Hepandensovirus: 1 faj, típusfaj a Decapoda hepandenzovírus 1. Tízlábú rák a gazdaállat
- Iteradensovirus: 5 faj, típusfaj a Lepidoptera iteradenzovírus 1. Lepkéket fertőz meg
- Penstyldensovirus: 1 faj, típusfaj a Decapoda penstyldenzovírus 1. Tízlábú rák a célszervezet
- Parvovirinae:
- Amdoparvovirus: 2 faj, típusfaj a Ragadozó amdoparvovírus 1. nyérceket és rókákat fertőz
- Aveparvovirus: 1 faj, típusfaj a Tyúkféle aveparvovírus 1. tyúkot és pulykát betegít meg
- Bocaparvovirus: 12 faj, típusfaj a Patás bocaparvovírus 1. különböző emlősök, köztük majmok is
- Copiparvovirus: 2 faj, típusfaj a Patás copiparvovírus 1. sertés és szarvasmarha
- Dependoparvovirus: 7 faj, típusfaj az Adeno-asszociált dependoparvovírus A. emlősök, madarak, hüllők
- Erythroparvovirus: 6 faj, típusfaj a Főemlős eritroparvovírus 1. majmok, mókusok, szarvasmarha
- Protoparvovirus: 5 faj, típusfaj a Rágcsáló protoparvovírus 1. különböző emlősök, köztük majmok
- Tetraparvovirus: 6 faj, típusfaj a Főemlős tetraparvovírus 1. majmok, denevérek, sertés, szarvasmarha, juh
Az embert öt nemzetség tagjai képesek megfertőzni: a Bocaparvovirus (humán bocavírus 1–4), Dependoparvovirus (adeno-asszociált vírus 1–5), Erythroparvovirus (parvovírus B19), Protoparvovirus (bufavírus 1–2) és Tetraparvovirus (humán parvovírus 4 G1–3).
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Archivált másolat. [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. január 25.)
- ↑ Virus Taxonomy: 2014 Release. (Hozzáférés: 2015. június 15.)
- ↑ Berns KI, Parrish CR. 2013. Parvoviridae. In Fields Virology, ed. DM Knipe, P Howley. Philadelphia: Lippincott Williams & Wilkins. 6th ed
- ↑ (2012) „Parvoviruses: structure and infection”. Future Virol 7 (3), 253–7. o. DOI:10.2217/fvl.12.12.
- ↑ (2011) „AAV capsid structure and cell interactions”. Methods Mol.Biol. 807, 47–92. o. DOI:10.1007/978-1-61779-370-7_3. PMID 22034026.
- ↑ (2012) „Establishment of a reverse genetics system for studying human bocavirus in human airway epithelia”. PLoS Pathog 8 (8), e1002899. o. DOI:10.1371/journal.ppat.1002899.
- ↑ (2012) „Association of human bocavirus 1 infection with respiratory disease in childhood follow-up study, Finland”. Emerg. Infect. Dis. 18 (2), 264–71. o. DOI:10.3201/eid1802.111293. PMID 22305021. PMC 3310460.
- ↑ (2013) „Feline panleukopenia virus: its interesting evolution and current problems in immunoprophylaxis against a serious pathogen”. Vet. Microbiol 165 (1–2), 29–32. o. DOI:10.1016/j.vetmic.2013.02.005. PMID 23561891.
- ↑ (2001) „A viral phospholipase A2 (PLA2) is required for parvovirus infectivity”. Dev. Cell 1 (2), 291–302. o. DOI:10.1016/s1534-5807(01)00031-4. PMID 11702787.
- ↑ (2005) „Parvoviral virions deploy a capsid-tethered lipolytic enzyme to breach the endosomal membrane during cell entry”. Proc. Natl. Acad. Sci. USA 102 (47), 17148–53. o. DOI:10.1073/pnas.0508477102. PMID 16284249. PMC 1288001.
- ↑ (2014) „The family Parvoviridae”. Arch. Virol 159 (5), 1239–1247. o. DOI:10.1007/s00705-013-1914-1. PMID 24212889. PMC 4013247.
- ↑ (2004) „Structure of adeno-associated virus type 2 Rep40-ADP complex: insight into nucleotide recognition and catalysis by superfamily 3 helicases”. Proc. Natl. Acad. Sci. USA 101 (34), 12455–60. o. DOI:10.1073/pnas.0403454101. PMID 15310852. PMC 515083.
- ↑ Rolling hairpin replication Viral Zone
- ↑ Carter, J., & Saunders, V. A. (2007). Virology: principles and applications. John Wiley & Sons; 141
- ↑ Carter, J., & Saunders, V. A. (2007). Virology: principles and applications. John Wiley & Sons; 142
- ↑ Carter, J., & Saunders, V. A. (2007). Virology: principles and applications. John Wiley & Sons;142-143
Források
[szerkesztés]Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Parvoviridae című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
