Parmai római katolikus egyházmegye
| Parmai római katolikus egyházmegye (Diocesis Parmensis) | |
 | |
| A parmai dóm és a keresztelőkápolna | |
| Elhelyezkedés | |
| Ország | Olaszország |
 é. sz. 44° 48′ 13″, k. h. 10° 19′ 49″44.803528°N 10.330222°E | |
| Statisztikai adatok | |
| Terület | 2154 km² |
| Lakosság | |
| Teljes | 339 547 (2016) |
| Egyházmegyéhez tartozók | 278 429 (82%) |
| Plébániák | 308 |
| További jellemzők | |
| Egyház | római katolikus egyház |
| Székhely | Parma |
| Székesegyház | Parmai katedrális |
| Védőszent | Uberti Szent Bernát |
| Papjai | 255 |
| Nyelvek | olasz |
| Vezetése | |
| Pápa | Ferenc |
| Püspök | Enrico Solmi |
| Püspöki helynök | Luigi Valentini |
| Honlap | |
| Parmai római katolikus egyházmegye weboldala Parmai római katolikus egyházmegye a Catholic Hierarchy-n | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Parmai római katolikus egyházmegye témájú médiaállományokat. | |
A Parmai egyházmegye (olaszul Diocesi di Parma) az olaszországi Parma megye (Emilia-Romagna régió) római katolikus egyházmegyéje, székhelye Parma városában található. Az egyházmegye a Modena megyei Nonantola, Carpi, Fidenza, Piacenza-Bobbio Reggio Emilia-i egyházmegyékkel, a guastallai segédpüspökséggel a Modena-Nonantola érsekséghez tartozik.
Története
[szerkesztés]
Parma püspökségét a 4. században alapították. Első püspöke Szent Orbán, az arianizmus hirdetője volt. Az 5. század közepéig Parma szuffragáneus egyházmegyeként a milánói, majd a ravennai érsekségéhez tartozott. 1058. augusztus 10-én a parmai székesegyház tűzben megsemmisült. 1059-ben az új székesegyház építése, egy városfalakon kivüli, korai keresztény bazilika helyén kezdődött el, és 1074-ben fejeződött be. Az új egyházi törvények alapján, a kizárólag bíborosok által megválasztott II. Sándor pápa beiktatásával szemben az 1061. október 28-án Bázelben összehívott német-római birodalmi gyűlés egyházfőnek Cadalust, a parmai püspököt választotta meg, aki felvette a II. Honoriusz uralkodói nevet. Az ellentét hamarosan háborúhoz vezetett. A császári seregek élén Honoriusz bevonult Rómába, de a pápát támogató normann hadak, és Beatrix valamint Matilda, toszkánai úrnők seregei nem engedték elfoglalni az egész várost, és Lateránba sem engedték be az ellenpápát. Végül 1064-ben a mantovai zsinaton elfogadták Sándort legitim egyházfőnek, s ő nyomban kiátkozta Honoriust, aki egészen haláláig, 1072-ig nem akart lemondani a pápai trónról, és ki sem mozdult Parmából. Az új székesegyházat 1106-ban II. Paszkál pápa szentelte fel. 1117. január 3-án a templom egy földrengésben súlyosan megsérült, azután újjáépítették.
A 13. század közepén Parmában elterjedt Fra' Dolcino Setta degli Apostolici nevű eretnek szektája, amelyet az 1274-es II. Lyoni concilium elítélt. 1290-ben az eretnek Gherardo Segarellit bebörtönözték, de megszökött. 1294-ben újra lecsukták, de ismét kiszabadult. 1300-ban megint elfogták, és május 18-án máglyán megégették.
1582-ben az egyházmegye a bolognai érsekséghez került, és 1806-ig a genovai érsekség szuffragán egyházmegyéje lett. 1818–1976 között Parma folyamatosan közvetlenül az Apostoli Szentszék felügyelete alatt állt. 1892. augusztus 14-én XIII. Leó pápa Parma mindenkori püspökének a Fontevivo apátja cím felvételét.
1919-ben megalapították Vita Nuova egyházmegyei lapot.
1948-ban Castione Marchesi plébániája, amely Fidenza frakciója volt, átkerült a Fidenzai egyházmegye kebelébe, miközben a Parmai egyházmegye megszerezte Castellina plébániáját Soragna községben, amely már a Fidenzai egyházmegyéhez tartozott.[1]
1976. december 8-án az egyházmegye szuffragáneusként Modena-Nonantola érsekségéhez került.
2003-ban a Püspöki Kongregáció január 14-i dekrétuma, elrendelte a Parmai egyházmegye területi módosítását négy plébániája kicserélésével ugyanannyi szomszédos plébániával, amit az olasz köztársasági elnök is elfogadott.[2]
2011. október 23-án XVI. Benedek pápa szentté avatta Guido Maria Conforti parmai püspököt, a xaveriánusok missziós kongregációjának alapítóját.
Szomszédos egyházmegyék
[szerkesztés]- Piacenza-Bobbiói egyházmegye (délnyugat)
- Fidenzai egyházmegye (nyugat)
- Cremonai egyházmegye (észak)
- Reggio Emilia-Guastallai egyházmegye (kelet)
- Massa Carrara-Pontremoli egyházmegye (dél)
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Bisdom Parma című holland Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Diocesi di Parma című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Decreto della Congregazione Concistoriale del 24 aprile 1948; decreto del Presidente della Repubblica, che riconosce gli effetti civili di questo cambiamento, del 22 marzo 1954, pubblicato nella Gazzetta Ufficiale Serie Generale n.176 del 4 agosto 1954, p. 2512.
- ↑ Decreto della Congregazione per i Vescovi del 14 gennaio 2003 menzionato nel decreto del Presidente della Repubblica, che riconosce gli effetti civili di questo cambiamento, del 28 maggio 2004, pubblicato nella Gazzetta Ufficiale Serie Generale n. 162 2004. július 13., 4-5. o.
