Panait Istrati
| Panait Istrati | |
 | |
| Élete | |
| Született | 1884. augusztus 10. Brăila |
| Elhunyt | 1935. április 16. (50 évesen) Bukarest |
| Sírhely |
|
| Pályafutása | |
| Jellemző műfaj(ok) | próza |
 | |
| Panait Istrati aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Panait Istrati témájú médiaállományokat. | |
Panait Istrati (Brăila, 1884. augusztus 10. – Bukarest, 1935. április 16.), eredeti nevén Gherasim Istrati, román és francia nyelven alkotó román író.
Élete
[szerkesztés]Joița Istrate mosónő és egy görög csempész törvénytelen fiaként született. Gyermekkorát Baldovineștiben töltötte, hat elemit végzett, kétszer osztályt ismételt. Volt csaposfiú, süteményes, üstcsináló, mechanikus, napszámos, földmunkás, zsákhordó, háziszolga, szendvicsember, cégtábla- és szobafestő, újságíró, fotográfus. Mindent elolvasott, ami a keze ügyébe került. Csavargóként több városban megfordult: Bukarest, Konstantinápoly, Kairó, Nápoly, Párizs és Zürich.
Első irodalmi próbálkozásai 1907-ből származnak, főleg publicisztikai jellegű írásai jelentek meg a munkássajtóban. Első cikke, a Hotel Regina a România muncitoare-ban jelent meg. 1910-1912 között ugyanott jelentek meg első elbeszélései: Mântuitorul (A megváltó), Calul lui Bălan (Bălan lova), Familia noastră (A mi családunk), 1 Mai (Május 1). Más baloldali újságokban is közreműködött: Viața socială, Dimineața, Adevărul stb.
Szegénységben, betegen és magányosan élve, 1921-ben Nizzában öngyilkosságot kísérelt meg, de megmentették. Búcsúlevele Romain Rollandnak, a korszak befolyásos írójának szólt, aki bátorító válaszlevelet írt neki. Ezt követően a Chira Chiralina elbeszélése 1923-ban a francia író előszavával jelent meg. Megjelentek a Ciulinii Bărăganului (Pusztai bogáncsok) és a Les récits d'Adrien Zograffi (Adrian Zograffi történetei) című regényei.
1927-ben Moszkvába és Kijevbe tett látogatást. 1929-ben újra a Szovjetunióba utazott, ennek következtében írta meg Vers l'autre flamme című könyvét, amely angolul is megjelent The Confession of a Loser címmel. A könyv megjelenése után kommunista barátai trockistának és fasisztának tekintették; a legvehemensebb Henri Barbusse volt. Romain Rolland távol tartotta magát a vitától.
1930-ban végleg visszatért Romániába. Itt jelent meg 1933-ban a L’homme qui n’adhère a rien (Az ember aki semmihez sem csatlakozik) című esszéje, amelyben a függetlenségről vallott nézeteit körvonalazta. Az esszé sok tiltakozást szült. Nizzában TBC-vel kezelték, majd visszatérve Bukarestbe elhagyatottan halt meg a Filaret szanatóriumban.
Regényei és prózai művei a kisemberek életét, a szülőváros Brăila és a Duna-delta varázslatos vidékét, a különböző nyelvű és vallású népek egyvelegét, illetve a csavargásai során megismert európai városokat írják le. Műveit több mint 30 nyelvre fordították le.
Magyarul
[szerkesztés]- Kyra Kyralina; franciából ford. Horvát Henrik, bev. Romain Rolland; Grünfeld, Brassó, 1926
- Más fény felé, 1-2.; Genius, Bp., 1932
- Helytelen utakon; ford. Supka Géza
- A Szovjet 1930-ban; ford. Braun Róbert
- Kyra Kyralina. Regény; ford. Horváth Henrik, bev. Romain Rolland; Európa, Bp., 1958
- Pusztai bogáncsok; ford. Domokos János, Horváth Henrik, utószó Alexandru Oprea; Irodalmi Kiadó–Európa, Bukarest–Bp., 1961
- Kyra Kyralina; ford. Domokos János, Horváth Henrik, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1965.[1]
- Kyra Kyralina; ford. Horváth Henrik; bev. Romain Rolland: A balkáni Gorkij / Hogyan lettem író; ford. Horváth Andor; Noran, Bp., 2007
Műveiből készült filmek
[szerkesztés]- Kira Kiralina, szovjet némafilm, 1927, rendező Borisz Glagolin
- Ciulinii Bărăganului, francia-román film, 1957, rendező Louis Daquin és Gheorghe Vitanidis
- Codine, francia-román film, 1962, rendező: Henri Colpi. A Dumitru Carabăț, Henri Colpi és Yves Jamiaque által írt forgatókönyv a legjobb forgatókönyv díját kapta az 1963-as cannes-i filmfesztiválon.
- Balkán! Balkán! magyar–francia-török filmdráma, 1993, rendező Maár Gyula
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Domokos Sámuel: A román irodalom magyar bibliográfiája / Bibliografia maghiară a literaturii române, Irodalmi Könyvkiadó, Bukarest, 1966, 541. o.
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Panait Istrati című román Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- Dim. Păcurariu (szerk.). Dicționar de litaratura română (román nyelven). București: Editura Univers, 207. o. (1979)
További információk
[szerkesztés]- Füst Milán: Panait Istrati: Kyra Kyralina, Nyugat, 1926/21. szám [1]
- Passuth László: Panait Istrati, Nyugat, 1935/5. szám [2]
