Pallazit
A pallazit egy kő-vas meteorit típus. Centiméteres méretű olivin kristályok vannak beágyazva egy nikkel-vas fém-mátrixban. A nagyobb fémes vasnikkel felületeken megjeleníthető a Widmanstätten-mintázat is, ha a felületet étetéssel kezeljük.
Eredete
[szerkesztés]Egy kisbolygó méretű égitest ütközés hatására történt szétdarabolódása során kerülhetnek a bolygóközi térbe pallazitmeteorit-darabok. A kisbolygó méretű test köpeny-mag határáról származhatnak a kőzetminták.
Ásványos összetétele
[szerkesztés]A két fő alkotó ásvány, fémes nikkel-vas és az olivin. Mellettük kisebb mennyiségben tartalmaznak még schreiberzitet, troilitet és foszfátokat is.
Névadó tudós
[szerkesztés]
A pallazitok Péter Simon Pallasról (1741-1811) kapták a nevüket. Pallas az orosz cár székvárosában, Szentpétervárott tanított, amikor 1772-ben tudomására jutott, hogy Krasznojarszk közelében a hegyekben egy érdekes kőzet található. Pallas a helyszínre utazott és ott tanulmányozta a kőzetet. Később, 1776-ban részletes leírást is adott róla. Ezt a leírást Chladni fölhasználta a meteoritekről írott könyvében.
Pallazit hullások és találások
[szerkesztés]Hullások
[szerkesztés]A pallazitok ritka meteorittípust képviselnek. Mindössze 61 ismert meteorit esemény ismert: hullások és találások. Ezek közül 10-et találtak az Antarktiszon és csak négynek a hullását figyelték meg. A négy hullás a következő:
- Mineo meteorit, Mineoban, Szicília déli részén. 1826 májusában. Egy 46 grammos mintát találtak meg.
- Zaisho meteorit, Zaiso, Japán. 330 grammos mintát találtak egy megfigyel tűzgolyó esemény nyomán 1898. február elsején.
- Marjalahti, Karélia, Finnország. 45 kilogrammos testet gyűjtöttek be 1902 júniusában egy fényjelenséggel kísért detonáció után. A Marjalahti meteoritot a Helsinki Geológiai Múzeumban őrzik. (A lelőhely ma Oroszország része.)
- Omolon meteorit, Omolon, Magadani terület, Oroszország. Egy rénszarvaspásztor észlelte a hullást 1981 május 16-án. Két évvel később 250 kilogrammnyi anyagot találtak a helyszínen. Egy meteorológia állomásról is észlelték a hullást.
Ismertebb találások
[szerkesztés]- Brenham meteorit, Brenham, Kansas, USA. 1890-ben találtak mintegy 20 darabot 1000 kilogramm össztömeggel a Haviland Kráter közelében. Később még 454 kilogrammnyi tömeget begyűjtöttek a környékről. A meteorit teljes tömegét 4,3 tonnára becsülik. Szép darabja van kiállítva a (487 kg) a Chicagói Field Múzeumban. Még 2005-ben és 2006-ban is találtak újabb darabokat belőle.
- Huckitta, Északi terület, Ausztrália. Egy 1400 kilogrammnyi tömeget találtak 1937-ben, és korábban már (1924) találtak egy 1 kg-os darabot is, amit Alice Springsbe vittek.
- Fukang meteorit, Fukang, Xinjiang Tartomány, Kína. Egy 1003 kg tömegű pallazitot gyűjtöttek be 2000-ben.
- Imilac, Atacama-sivatag, Chile. 1822 óta ismert a lelőhely. Az össztömegét 920 kg-ra becsülik.
- Brahin meteorit, Gomel Terület, Fehéroroszország. 1810 óta ismert a lelőhely. Sok kisebb darabot begyűjtöttek már belőle. Az össztömegét 820 kg-ra becsülik. További 227 kg-os darab került elő 2002-ben 3 méteres mélységből.
- Esquel meteorit, Esquel, Chubut, Argentína. Egy 755 kg tömegű pallazitdarab volt beágyazódva a talajba és ismert volt már 1951 előttről.
- Krasznojarszk meteorit, Krasznojarszk, Jenyiszej vidék, Oroszország. A 700 kg-ra becsült tömegű testet 1749-ben fedezték föl mintegy 200 kilométerre déli irányban Krasznojarszktól. A fő tömege, ami 515 kg-ot nyom, a moszkvai Orosz Tudományos Akadémián őrzik. 1990-ben egy 198 kg-nyi testet találtak Pallasovka város közelében. Ezt a várost Pallas-ról nevezték el.
Irodalom
[szerkesztés]- Bevan, A.W.R., Graham, A.L., Hutchison R. (1985) Catalogue of meteorites; with special reference to those represented in the collection of the British Museum (Natural History), 4th ed., British Museum (Natural History), London, 460.
- Bérczi Sz. (2001): Kis Atlasz a Naprendszerről (1): Planetáris és anyagtérképek holdkőzetekről, meteoritekről. UNICONSTANT. Püspökladány (ISBN 963-00-6314-X Ö, ISBN 963 00 6315 8)
- Grady, M. M. (2000): Catalogue of meteorites. 5th revised and enlarged edition. Cambridge University Press, Cambridge
- Bérczi Szaniszló, Gucsik Arnold, Hargitai Henrik, Józsa Sándor, Kereszturi Ákos, Nagy Szabolcs, Szakmány György (szerk. Bérczi Szaniszló) (2008): Kis atlasz a Naprendszerről (11): Kőzetszövetek a Naprendszerben. ELTE TTK Kozmikus Anyagokat Vizsgáló Űrkutató Csoport, Budapest (ISBN 978-963-284-034-5)
- Ursula B. Marvin (2007): Ernst Florens Friedrich Chladni (1756-1827) and the origins of modern meteorite research. Meteoritics and Planetary Science, 42, 2007 Spet. pp. B68.
Külső hivatkozások
[szerkesztés]
