Ozava Szeidzsi
| Ozava Szeidzsi | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1935. szeptember 1.[1][2][3][4][5] Senjang[6] |
| Elhunyt | 2024. február 6. (88 évesen)[7] Szetagaja[7] |
| Házastársa |
|
| Gyermekei |
|
| Szülei | Kaisaku Ozawa |
| Iskolái | Toho Gakuen School of Music |
| Pályafutás | |
| Műfajok | komolyzene |
| Hangszer | zongora |
| Díjak |
|
| Tevékenység | karmester, zeneszerző |
| Kiadók | Deutsche Grammophon |
| Ozava Szeidzsi weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ozava Szeidzsi témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Ozava Szeidzsi (小澤 征爾, nyugaton Seiji Ozawa, vezetékneve Odzava átírással is) (Fengtien, Liaoning tartomány, Kína, 1935. szeptember 1. – Tokió, 2024. február 6.) japán karmester.
Pályafutása
[szerkesztés]Japán szülők gyerekeként született Kínában. Már fiatal korában magánúton zongorázni tanult, Johann Sebastian Bach zenéit tanulta Noboru Toyomasunál. Miután befejezte a Seijo Junior iskolát, 16 évesen a Toho School of Music tagja lett mint zongorista. Amikor két ujja alkalmatlanná vált a zongorázásra, figyelme a karmesterség és a zeneszerzés felé fordult: elkezdett tanulni Hideo Saitónál. Néhány évvel később, 1954-ben már első szimfonikus zenekarának, a Nippon Hosso Kyokainak lett karmestere.
Ezután rövid időn belül a Japán Filharmonikusok karmestere, négy évvel később pedig, 1958-ban első díjat nyert a Toho School of Musicnál zeneszerzőként és karmesterként. Ezek után Párizsba költözött; 1959-ben első díjat kapott Besançonban. Ezt követően Charles Munch invitálására a Berkshire Music Centerbe, Tanglewoodba ment tanulni. 1960-ban elnyerte a Koussevitzky-díjat, Tanglewood legmagasabb díját mint külföldi tanuló. Rövidesen múlva Berlinbe ment, Herbert von Karajan tanítványaként. Tanulmányai után Leonard Bernstein meghívta a New York-i filharmonikusokhoz, s a következő négy évet ott töltötte.
Az 1960-as években karrierje kiteljesedett: 1962-ben bemutatkozott a San Franciscó-i Szimfonikus zenekarban a Ravinia Fesztiválon. 1965-ben, miután elhagyta a New York-i Filharmonikusokat, a Ravinia Fesztivál művészeti igazgatója lett, ezzel egy időben betöltötte a Torontói Szimfonikus Zenekar művészeti igazgatói székét is 1969-ig. Ebben az időszakban igazgatta a Philadelphiai, valamint a Bostoni és a Japán Filharmonikus zenekart is.
1970-ben a San Franciscó-i Szimfonikusok zenei igazgatója, ebben az évben egyben a Berkshire Zenei Fesztivál zenei igazgatója is. 1973-ban elnyerte a Bostoni Szimfonikus Zenekar zenei igazgatói posztját. 1976-ban Európában és Japánban turnézott a Bostoni Szimfonikusokkal. 1980-ban elnyerte a Japán Filharmonikus Zenekar zenei igazgatói székét.
2002-ben elhagyta a Bostoni Szimfonikusokat, és a Bécsi Operaház zenei igazgatója lett. A 2002-es Újévi koncertet már az ő vezényletével láthatta a világ. Számos fiatal tehetség tanult nála. Karmesterségére jellemző volt az energia, személyes varázs; a zenekart általában pálca nélkül dirigálta.
2016. február 15-én Grammy-díjat kapott az év legjobb operafelvételéért, Ravel: A gyermek és a varázslat-ért.[8][9]
Díjai
[szerkesztés]- 1958 – a The Toho School of Music első helyezése karmesterként és zeneszerzőként.
- 1959 – a franciaországi Besançonban megtartott nemzetközi karmesterverseny első helyezése.
- 1960 – Koussevitzky-díj Tanglewoodban a külföldi karmesterek hallgatói között.
- 2000 – a Harvard Egyetem tiszteletbeli doktora.
- 2001 – a francia Académie des Beaux-Arts de l’Institut tiszteletbeli tagja.
- 2004 – a Sorbonne Egyetem tiszteletbeli doktora.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
- ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Brockhaus (német nyelven)
- ↑ Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a Német Nemzeti Könyvtár katalógusa (német nyelven). (Hozzáférés: 2024. február 12.)
- ↑ a b 指揮者の小澤征爾さんが死去、88歳 国際的に活躍 (japán és angol nyelven). Nikkei Inc., 2024. február 9. (Hozzáférés: 2024. február 9.)
- ↑ 58th Annual GRAMMY Awards Winners & Nominees. The GRAMMYs. (Hozzáférés: 2016. február 23.)
- ↑ Conductor Seiji Ozawa wins Grammy Award for best opera recording | The Japan Times (amerikai angol nyelven). The Japan Times. (Hozzáférés: 2016. február 23.)
