Oscar Benton
| Oscar Benton | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1949. február 3. Haarlem[1] |
| Elhunyt | 2020. november 8. (71 évesen)[1] IJmuiden[1] |
| Pályafutás | |
| Műfajok | |
| Hangszer | énekhang |
| Tevékenység | |
| Kiadók | Decca Records |
| Hangminta | |
| If you go away | |
| Oscar Benton weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Oscar Benton témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Oscar Benton (Haarlem, 1949. február 3. – IJmuiden, 2020. november 8.) holland dzsesszénekes. Mandolinozni és hegedülni tanult. 1967-ben megalapította az Oscar Benton Blues Bandet. A zenekar 1968-ban a hollandiai loosdrechti Jazz Fesztivál második helyezettjeként vált ismertté.
Pályafutása
[szerkesztés]Több ismert holland zenész játszott az Oscar Benton Blues Bandben, például Rob van Donselaar és Rob ten Bokum, valamint a későbbi Barrelhouse együttes tagjai: Johnny és Gus Laporte (gitár), Han van Dam (zongora) és Jan Willem Sligting (basszus).
1972- 1974-ben Bentonnak volt néhány slágere a holland Top 40-ben. 1972-ben két kislemeze felkerült a slágerlistákra Monica Verschoor énekesnővel. Az 1973-as Bensonhurst blues című dal, (amelyet Art Kaplan írt és énekelt), 1981-ben nemzetközi slágerré vált, miután Alain Delon a Pour la peau d'un flic című filmje használta. Franciaországban a slágerlisták első helyén szerepelt.
Oscar Benton 2020 novemberében, 71 éves korában szívleállás következtében meghalt. Roel és Mees van Dalen dokumentumfilmet készítettek életéről.
Albumok
[szerkesztés]- Feel so good (1968, Oscar Benton Blues Band)
- The blues is gonna wreck my life (1969, Oscar Benton Blues Band)
- Benton '71 (1971, The Oscar Benton Blues Band)
- Draggin' round (1972, Oscar Benton and his Band)
- Bensonhurst blues (1981)
- My kind of blues (1983)
- Blues party (1989, Oscar Benton & Blues Band)
- Best part of my life (1994)
- I am back (2018)
- Mirrors don't lie (2019)
Filmek
[szerkesztés]- Oscar Benton az IMDb-n
Díjak
[szerkesztés]- 1968: Loosdrechti Jazz Fesztivál, második helyezett