Odilon Barrot
| Odilon Barrot | |
 | |
| Odilon Barrot | |
| Született | 1791. július 19.[1][2][3][4][5] Villefort[6] |
| Elhunyt | 1873. augusztus 6. (82 évesen)[1][2][3][4][5] Bougival[7] |
| Sírhely |
|
| Párt | Doctrinaires |
| Szülei | Jean-André Barrot |
| Foglalkozás |
|
| Iskolái | Prytanée national militaire |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Odilon Barrot témájú médiaállományokat. | |
Camille Hyacinthe Odilon Barrot (Villefort (Lozère), 1791. július 19. – Bougival (Párizs mellett), 1873. augusztus 6.) francia politikus, Franciaország 27. miniszterelnöke.
Életrajza
[szerkesztés]Tanulmányai végeztével mint ügyvéd telepedett le Párizsban. A politikai perekben nagy népszerűséget és mint a protestánsok jogainak rettenthetetlen védője általános tiszteletet vívott ki. X. Károly merev reakciója Barrot-t az ellenzékhez való csatlakozásra bírta. 1827-ben belépett az Aide-toi egyesületbe és 1830-ban elnöke lett e befolyásos politikai társulatnak, mely állásban előkészítette a júliusi forradalom kitörését. 1830. július 28-án tagja lett a fővárosi ideiglenes tanácsnak és a leköszönt X. Károlyt mint biztos Cherbourgba kísérte.
Visszatértekor a Seine-département prefektje és az államtanács tagja lett. Mindkét állásáról azonban rövid idő múlva lemondott. Mint képviselő hevesen küzdött a Périer-, Guizot- és Molé-minisztériumok ellen, de nem csatlakozott a balpártnak köztársasági érzelmű frakciójához. Hű maradt az elvhez, melyet Lafayette 1830 júliusban hirdetett: népszerű trónt és köztársasági institúciókat! E cél elérésére elnöke lett a dinasztikus ellenzéknek, mely az orléansi családnak megszilárdítását és az alkotmánynak szabadelvű fejlesztését tűzte ki feladatul.
Nagy jelentőségű működést fejtett ki 1847-ben, midőn a választójog kiterjesztése mellett küzdött. 1848-ban aláírta a reformbankettre szóló meghívót és a Guizot ellen intézett vádiratot. A februári forradalom küszöbén a király, Thiers unszolására, február 24-én Barrot-t nevezte ki miniszterelnökké, jóllehet a király őt nem szívelhette. Mint miniszterelnök Barrot Thiers-rel együtt a csapatok visszavonását javasolta a királynak, mely rendszabály a júliusi királyság összeomlását nagyban elősegítette. Lajos Fülöp elmenekülése után Barrot a képviselőház utolsó ülésén a párizsi gróf nevében és érdekében kormányzóság alakítását ajánlotta. Javaslatát azonban a kamara nem fogadta el.
Barrot erre a köztársasági párthoz csatlakozott és tagja lett az alkotmányozó és törvényhozó nemzetgyűlésnek. Bonaparte Lajos elnök Barrot-t nevezte ki az általa alakított első minisztériumban 1848. december 20-án a minisztertanács elnökévé és pecsétőrré. Ebben az állásában a rend és nyugalom helyreállítása céljából Barrot ellenezte a közbocsánatot, elnyomta a politikai klubokat és megszorította a sajtószabadságot és gyülekezés jogát. E rendszabályokkal némileg gyűlöletessé tevén magát, 1849. október 30-án leköszönt. Barrot Napóleon álnok terveit egyébiránt nem ismerte fel, úgyhogy az 1851. december 2-iki államcsíny teljesen meglepte. Egyi dőre őt is fogságba vetették, de nemsokára szabadon bocsátották.
A második császárság alatt nem vállalt sem hivatalt, sem mandátumot és büszkén megőrizte függetlenségét. A császárság bukása után az 1872-es új államtanács tagja és alelnöke lett. Emlékiratai Mémoires posthumes cím alatt csak halála után jelentek meg (Párizs, 4 kötet, 1875-76).
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b Sycomore (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Nouveau dictionnaire de biographie alsacienne (francia nyelven), 1982. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Барро Одилон, 2017. február 25.
- ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Барро Одилон, 2015. szeptember 28.
Források
[szerkesztés]- Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
- Odilon Barrot - Encyclopædia Universalis (franciául)
