Ugrás a tartalomhoz

Nyugat-Ausztrália

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nyugat-Ausztrália
Western Australia
Nyugat-Ausztrália zászlaja
Nyugat-Ausztrália zászlaja		 Nyugat-Ausztrália címere
Nyugat-Ausztrália címere
FővárosaPerth
d. sz. 26°, k. h. 121°26.000000°S 121.000000°EKoordináták: d. sz. 26°, k. h. 121°26.000000°S 121.000000°E
Népesség
Népszámlálás szerint2 656 156 fő (2020. márc. 31.)[1]
Becsült1 645 000 fő (2011[2])
Népsűrűség1,56 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület2 527 013 km²
Rangsorban1.
IdőzónaAWST (UTC 8)
A Wikimédia Commons tartalmaz Nyugat-Ausztrália témájú médiaállományokat.
Nyugat-Ausztrália közlekedési térképe
Nyugat-Ausztrália közlekedési térképe

Nyugat-Ausztrália (angolul Western Australia) Ausztrália nyugati harmadát elfoglaló ausztrál tagállam. Északról és nyugatról az Indiai-óceán, délről a Nagy-Ausztráliai-öböl és az Indiai-óceánnak az Ausztráliában rendszerint Déli-óceánként jelzett része, északkeletről az Északi terület, míg délkeletről Dél-Ausztrália határolja. Nyugat-Ausztrália az ország, vagyis Ausztrália legnagyobb állama, teljes szárazföldi területe 2.529.875 négyzetkilométer, a világon a második legnagyobb, országon belüli közigazgatási egység – jóllehet az állam jelentős része meglehetősen ritkán lakott. Az állam népessége mintegy 2,5 millió fő (ez az ország népességének kb. 11%-a, miközben a lakosok 92%-a az állam délnyugati szegletében él. Fővárosa Perth.

Első európaiként Nyugat-Ausztrália partjaihoz a holland felfedező, Dirk Hartog érkezett 1616-ban. Jóval később, 1826-ban a britek létesítettek katonai állomást a King George-tengerágnál, a mai Albany közelében, amit a Perth területén lévő Swan menti kolónia megalapítása követett 1829-ben. Nyugat-Ausztráliában York számít az első településnek, ami nem az óceánparton létesült: a Perth-től 97 kilométerre, keletre fekvő város területére 1831. szeptember 16-án érkeztek meg az első telepesek.

Nyugat-Ausztrália 1890-ben kapott önkormányzati jogokat, 1901-ben pedig államszövetségre lépett az Ausztráliában lévő, többi brit gyarmattal. Ma Nyugat-Ausztrália gazdasága főleg a bányászaton, mezőgazdaságon és idegenforgalmon alapul, ez az állam adja Ausztrália teljes exportjának a 46%-át.[3] Nyugat-Ausztrália a második legnagyobb vasérctermelő a világon.

Földrajz

[szerkesztés]
Nyugat-Ausztrália éghajlati övei

Nyugat-Ausztráliát keletről a keleti hosszúság 129° mentén húzódó hosszúsági kör határolja, ami egyúttal az állam és Dél-Ausztrália, illetve az Északi terület közötti határvonalat jelenti, míg nyugati és északi irányban a határt az Indiai-óceán képezi. A Nemzetközi Hidrográfiai Szervezet (IHO) a kontinenstől délre eső víztömeget az Indiai-óceán részeként határozza meg; ugyanakkor Ausztráliában e tengerrész hivatalos megnevezése a Déli-óceán.[4][5]

Nyugat-Ausztrália keleti határának teljes hossza 1862 km (1157 mérföld).[6] A tengerparti határ hosszúsága 20.781 km (12.913 mérföld), amiből 7892 km (4904 mérföld) szigetekhez tartozik.[7] Az állam teljes szárazföldi területe 2,5 millió km².[8]

Legmagasabb pontja a Pilbara régióbeli Hamersley-hegységben található Mount Meharry (1249 m).

Geológia

[szerkesztés]

Nyugat-Ausztrália nagy részét a rendkívül ősi Yilgarn-ősmasszívum és Pilbara-kraton alkotja, amely az Archaikum időszakában egyesült az indiai Dekkán-fennsíkkal, Madagaszkárral és az Afrika déli részén található Kaapvaal- és Zimbabwei-ősmasszívummal, amiből 3–3,2 milliárd évvel ezelőtt kialakult Ur, a Föld egyik legrégebbi szuperkontinense. 2017 májusában a Pilbara-kraton területén feltárt, 3,48 milliárd éves gejziritben és más ásványi lerakódásokban (ezek rendszerint hévízforrások és gejzírek környékén találhatók) feltehetőleg bizonyítékot találtak a legkorábbi ismert szárazföldi létformák jelenlétére.[9][10]

Mivel e korai időszak óta az egyetlen hegységképződési folyamat a Nyugat-Ausztrália déli részén húzó Stirling-hegység Antarktiszról való leszakadása volt, a földfelszín módfelett erodált és ősi; a tengerszint feletti magasság állam egyetlen részén sem haladja meg az 1250 métert. A terület nagy része egy alacsonyan húzódó fennsík 400 méter körüli átlagos tengerszint feletti magassággal, alacsony térszínnel, földfelszíni lefolyások nélkül. Ez viszonylag meredeken ereszkedik a tengerparti síkságok felé, egyes esetekben élesen megtörő hegy- vagy dombvonulatokat alkot, mint amilyen a Perth közeli Darling Scarp.

A táj ősi kora miatt a talajok kifejezetten terméketlenek és gyakran lateritben gazdagok. Még a gránit alapkőzetből származó talajok is egy nagyságrenddel kevesebb foszfort, illetve csak feleannyi nitrogént tartalmaznak, mint a más földrészek hasonló éghajlatú területein található talajok. A kiterjedt homoksíkságok és vaskőtartalmú talajok még kevésbé termékenyek, szinte egyáltalán nem tartalmaznak oldható foszfátot, hiányzik belőlük a cink, a réz, a molibdén, illetve esetenként a kálium és a kalcium is.

A talajok többségének terméketlensége miatt a gazdáknak nagy mennyiségben kell műtrágyát alkalmazniuk. Miközben ezek főként a gerinctelenek és baktériumok számára ártalmasak, a legeltetés és a patás emlősök jelenléte, illetve a nehézgépek használata talajtömörödéshez és a sérülékeny talajok nagymértékű károsodásához vezetett.

Egyes területekről a természetes növényzet mezőgazdasági célú eltávolítása számottevő károkat okozott az őshonos növény- és állatvilág élőhelyeiben. Ennek eredményeként az állam Délnyugati régiójára az a jellemző, hogy Ausztrália sok más részénél nagyobb koncentrációban vannak jelen ritka, fenyegetett és veszélyeztetett növény- és állatfajok, így az állam a világ egyik biodiverzitási gócterületének számít. Az állam búzatermő övezetének nagy térségeiben okoz gondot a szikesedés és az édesvizek csökkenése.

Történelem

[szerkesztés]

Az ausztrál földrészre az első emberek északról, több mint 50 000 évvel – egyes feltételezések szerint akár több mint 70 000 évvel – ezelőtt érkeztek.[11] A teljes szárazföldi területet több ezer év alatt népesítették be, és az európai felfedezők 17. század eleji megjelenése előtt jóval korábban letelepedtek Nyugat-Ausztráliában is.

Ausztrália partjairól az első tengerészeti térképet Hessel Gerritsz készítette 1618-ban, 12 évvel azután, hogy az európaiak feltehetőleg először megpillantották az ausztrál szárazföldet.[12] 1618 után, az 1628 és 1632 közötti időszakban ezt az első térképmetszetet többen is új részletekkel egészítették ki.[13]

A Nyugat-Ausztráliában először partra lépő európaiak a holland Dirk Hartog nevéhez kötődő expedíció tagjai voltak; erre 1616. október 25-én, a mai Perth-től mintegy 850 km-re északra lévő Dirk Hartog-szigeten, a Cape Inscription nevű partfoknál került sor. A 17. század hátralévő részében más holland és brit hajósok is jártak az Abel Janszoon Tasman által 1644-ben Új-Hollandiának elnevezett kontinens nyugati partvidékén – rendszerint akaratlanul, amiről a Brouwer-útvonalról a helytelen navigáció és viharok miatt letért, majd Nyugat-Ausztrália partjainál hajótörést szenvedett hajók egész sora tanúskodik.[14] A 18. század végén kezdték brit és francia tengerészek közelebbről felfedezni Nyugat-Ausztrália partjait. Az 1800–03-as Baudin-expedíció Nyugat-Ausztrália partvidékét is érintette, majd ennek eredményeként készült el 1811-ben a Freycinet-féle térkép, amely első ízben ábrázolta Ausztrália teljes partvonalát. Ettől függetlenül az Új-Hollandia elnevezés egészen az 1850-es évek közepéig félhivatalos használatban maradt.[15]

A francia Melchisédech Thévenot Hollandia Nova-Terre Australe című térképe, amely az általa 1664-ben, Relations de divers voyages curieux címen kiadott utazási antológiában jelent meg,[16] és feltehetőleg a holland Joan Blaeu 1659-es, Frigyes Vilmos brandenburgi választófejedelemnek ajánlott, A Nagy Választó atlasza (Atlas des Großen Kurfürsten) című munkájában található Archipelagus Orientalis sive Asiaticus térkép másolata.[17] A Thévenot által ábrázolt hosszúsági kör a Spanyol Királyság és a Portugál Királyság között az 1494-es tordesillasi szerződés kiegészítéseként 1529-ben létrejött zaragozai szerződés szerinti antimeridián.

A jelenlegi állam kialakulásának első lépése a katona és felfedező Edmund Lockyer[18] nevéhez fűződik, aki az akkori brit gyarmatügyi miniszter, Henry Bathurst, Bathurst 3. grófja utasítására, 20 fős legénységgel, valamint 23 elítélttel Új-Dél-Walesből a Nyugat-Ausztrália déli-nyugat részén lévő King George-tengerághoz hajózott, majd a területet 1827. január 21-én hivatalosan is annektálta a brit korona számára.[18] A település megalapítására elsősorban azért került sor, mert a britek tartottak attól, hogy a franciák őket megelőzve formálnak igényt a területre.[19] Ez a település 1831. március 7-én végül a Swan menti kolónia irányítása alá került,[20] majd 1832-ben az Albany nevet kapta.

James Stirling kapitány 1829-ben alapította meg a Swan menti kolóniát a Swan folyó partján. 1832-re a gyarmaton a brit telepesek száma elérte az 1500 főt, és a gyarmat hivatalos nevét még az év február 6-án Nyugat-Ausztráliára módosították.[21][22] A gyarmat két különálló településéből lassan kialakult a kikötőváros, Fremantle és az állam fővárosa, Perth. Nyugat-Ausztrália első, nem tengerparti települése a Perth-től 97 km-re keletre fekvő, 1831. szeptember 16-án alapított York volt. Ez utóbbi település vált a korai időszak felfedezőinek kiindulópontjává, ahonnan például Kalgoorlie gazdag aranymezőit feltárták.

A népesség egészen az 1890-es évekig nagyon lassú volt; ekkor Kalgoorlie környékén jelentős aranylelőhelyeket tártak fel.

John Forrest, Nyugat-Ausztrália első miniszterelnöke.

1887-ben új, az európai származású ausztrálok önrendelkezési jogait szabályozó alkotmányt dolgoztak ki, 1890-ben pedig a brit parlament elfogadta a gyarmatnak önkormányzatiságot biztosító törvényt. John Forrest lett Nyugat-Ausztrália első miniszterelnöke. 1896-ban, miután aranyat találtak a Coolgardie-ban és Kalgoorlie-ban, a nyugat-ausztráliai parlament hitel felvétele mellett döntött, hogy az aranymezőkre, az egyre növekvő lakosság igényeinek kielégítésére napi ötmillió gallon (22 millió liter) víz szállítására alkalmas csővezetéket építsenek. Ez végül 1903-ban készült el az ír származású, és korábban Fremantle kikötőjét tervező C. Y. O'Connor, Nyugat-Ausztrália első főmérnöke tervezésében és felügyelete mellett. A vízvezeték Perth-ből Kalgoorlie-ba, 530 km távolságba szállított vizet, ami fontos szerepet játszott az állam népességének és gazdasági növekedésének előmozdításában.[23]

Egy Forrest által vezetett kampányt követően Nyugat-Ausztrália gyarmat választói az öt másik ausztrál gyarmattal szövetségi állam létrehozása mellett szavaztak, aminek eredményeképpen Nyugat-Ausztrália 1901. január 1-jén hivatalosan is az Ausztrál Államszövetség egyik tagállamává vált.[24]

Kormányzat és közigazgatás

[szerkesztés]
A Parlament épülete Perth-ben

Nyugat-Ausztrália 1890-ben kapott önkormányzati jogokat.[25] Az állam Perth-ben működő kétkamarás Parlamentje egy 59 tagú Törvényhozó Gyűlésből (azaz „alsóházból”) és egy 36 tagú Törvényhozó Tanácsból (azaz „felsőházból”) áll. A választójog jellegét tekintve minden 18 év feletti állampolgár számára általános és kötelező.

Az ausztrál gyarmatokból az Ausztrál Államszövetség 1901-es megalakulásával Nyugat-Ausztrália a föderális Ausztrália állam egyik tagállamává vált. Ez az alkotmánnyal összhangban bizonyos hatáskörök átadását jelentette az államszövetségi (föderális) kormánynak, míg azok a jogkörök, amelyek kifejezetten nem az Államszövetséget illetik meg, a tagállamoknál maradtak. Idővel azonban az Államszövetség – a jogkörök tágabb értelmezésével – olyan területekre is kiterjesztette hatáskörét, mint az adózás és az állami bevételek elosztásának ellenőrzése.

Bár Nyugat-Ausztrália uralkodója az alkotmányos monarchiaként működő Ausztrál Államszövetség uralkodója (jelenleg III. Károly brit király), és a végrehajtó hatalom gyakorlása névlegesen az uralkodó mindenkori képviselőjét, Nyugat-Ausztrália kormányzóját illeti meg, a végrehajtó hatalmat ténylegesen a miniszterelnök és a miniszterek gyakorolják, akik a Törvényhozó Gyűlésben a mandátumok többségét birtokló párt vagy pártkoalíció tagjai közül kerülnek ki.

Az elszakadás kérdése

[szerkesztés]
Az elszakadást támogató Domínium Liga (Dominion League) egyik 1933-as gyűlése

Az elszakadás kérdése és a szeparatizmus nem sokkal az európaiak 1826-os letelepedését követően megjelent a nyugat-ausztrál politikai életben. A gyarmatok közül eleve Nyugat-Ausztrália vonakodott a leginkább, hogy csatlakozzon az Ausztrál Államszövegséghez,[26] és ezért részt sem vett az első föderációs konferencián. A Nyugat-Ausztráliában régebben élők rendszerint ellenezték a szövetségi állam létrejöttét, és leginkább egy független nyugat-ausztrál állam kialakítására törekedtek.[27] Ugyanakkor az arany felfedezése sok bevándorlót vonzott Ausztrália más részeiről, és ezek az újonnan betelepülők – elsősorban Kalgoorlie, illetve Albany vidékén – szavaztak az Államszövetséghez való csatlakozás mellett, sőt olyan javaslat is felmerült, hogy az állam délnyugati része különálló – Nyugat-Ausztráliától elszakadó – államként, Kalgoorlie központtal,[28] az arany latin nyelvű megnevezésére utaló Auralia néven csatlakozzon az Államszövetséghez. [29]

Később, egy 1933-ban tartott népszavazáson, melyen a jogosultak 91%-a vett részt, 66%-os többséggel az elszakadást támogatták,[30] ám mivel a referendum nem volt kötelező érvényű, ezért az ügyben nem is volt további lépés, a függetlenséget támogató liga pedig feloszlott.[31] A függetlenségi mozgalom azonban rendre újraéledt a következő évtizedekben is; ezeket esetenként olyan helyi bányászati befektetők is támogatták, akik elégedettlenek voltak a kivetett adók és vámok miatt.[32] A gazdasági fellendüléssel bekövetkező társadalmi jólét színvonalának emelkedése viszont indokolatlanná tette az elszakadást, így az 1970-es évek után a hasonló követelések háttérbe szorultak.

A 21. században, amikor a gazdasági fejlődés újabb csúcspontot ért el, a nyugat-ausztrál függetlenségi törekvések is erőre kaptak a szövetségi források aránytalan szétosztása és a Nyugat-Ausztráliából származó, a helyi politikusok szerint túlzott központi lefölözése miatt.[33] A skóciai és katalóniai népszavazások 2013-ban és 2017-ben is csak erősítették a függetlenségpártiakat meggyőződésükben.[34] Egy 2020-as közvéleménykutatás ugyanakkor azt mutatta ki, hogy a helyieknek csupán 28%-a támogatja az Ausztrál Államszövetségtől való elszakadást.[35] Az elszakadást támogató pártok választási eredményei is igen gyengék.

Közigazgatás

[szerkesztés]
Nyugat-Ausztrália régiói
Bővebben: Nyugat-Ausztrália közigazgatási egységei

Az állam 9 régióra és a fővárosra, Perth-re oszlik. A régiók a következők:

Nyugat-Ausztráliához 139 önkormányzati terület tartozik, köztük a Karácsony-sziget és a Kókusz (Keeling)-szigetek. Ezek jogosultságait és működését az 1995-ös önkormányzati törvény szabályozza.[36]

Népesség

[szerkesztés]
Nyugat-Ausztrália fővárosa és egyben legnagyobb városa: Perth. A város és az agglomeráció területén él az állam lakosságának a 75%-a.
Nyugat-Ausztrália népességének alakulása 1829 és 2010 között

Az európaiak letelepedése 1826-ban kezdődött, amikor a britek bejelentették igényüket Albanyra; ezzel a franciáknak a kontinens nyugati harmadára vonatkozó igényeit igyekeztek megelőzni. Perth-t 1829-ben brit és ír telepesek alapították Swan menti kolónia néven, majd a kezdeti nehézségek hatására a gyarmat tisztviselői munkaerőként és a népességszám növelésére fegyenceket kértek. Az 1890-es években a Goldfields-Esperance régióban a bányászat fellendülésének köszönhetően az akkori ausztrál államok közötti bevándorlás a lakosság számának erőteljes növekedését eredményezte.

Nyugat-Ausztráliába a 20. század elejéig nem érkezett jelentős számú bevándorló Nagy-Britanniából, Írországból vagy a Brit Birodalom más területeiről. Ebben az időszakban helyi kezdeményezésekkel – ilyen volt az 1920-as évek csoportos letelepedési programja, a Group Settlement Scheme, amellyel elsősorban a Nagy-Britanniában az első világháború után jelentkező munkanélküliséget kívánták enyhíteni és farmerek bevándorlását ösztönözni a délnyugati területek felé[37] – igyekeztek Ausztrália nyugati harmadának, mint bevándorlási célpontnak az ismertségét erősíteni.

Elsősorban a Brit-szigetekről érkező bevándorlóknak köszönhetően Nyugat-Ausztrália népessége a 20. században a korábbiaknál gyorsabban bővült. A második világháború után aztán mind a keleti államokba, mind Nyugat-Ausztráliába nagy számban érkeztek olaszok, horvátok és macedónok, bár minden a mai napig Nagy-Britannia adja a legtöbb bevándorlót. Az összes ausztrál állam közül Nyugat-Ausztráliában – különösen Perth-ben – a legmagasabb a brit születésűek aránya: 2011-ben ez 10,3% volt, szemben az 5,1%-os országos átlaggal. Ez a csoport ráadásul erősen koncentrálódik egyes területeken, ahol részarányuk a lakosság egynegyedére is rúghat.[38]

2017 júniusában Perth nagyvárosi területének (Mandurah-val együtt) becsült népessége 2 043 138 fő volt[39] (az állam népességének 79%-a). A további népes települések közé tartozik Bunbury (73 989 fő),[40] Geraldton (37 961),[40] Kalgoorlie (30 420),[40] Albany (33 998),[40] Karratha (16, 446),[40] Broome (14 501)[40] és Port Hedland (14 285).[40]

Származás és bevándorlás

[szerkesztés]
Születési ország (2016)[41][42]
Születési hely["N" 1] Népesség
Ausztrália 1.492.842
Anglia 194.163
Új-Zéland 79.221
India 49.385
Dél-Afrika 41.008
Fülöp-szigetek 30.835
Malajzia 29.126
Kína szárazföldi része 27.126
Skócia 26,063
Olaszország 19,210

A 2016-os népszámlálás alkalmával a leggyakrabban megjelölt származások:["N" 2][41][42]

2016-ban a lakosság 3,1%-a (75 978 fő) vallotta magát ausztrál őslakónak (Ausztrália kontinentális részén élő bennszülöttnek vagy a Torres-szoros szigeteki népekhez tartozónak).["N" 5][41][42]

Nyelv

[szerkesztés]

A 2016-os népszámláláskor a lakosok 75,2%-a az otthonában csak angolul beszélt, illetve a további leggyakoribb nyelvek a következők voltak: mandarin (1,9%), olasz (1,2%), vietnámi (0,8%), kantoni (0,8%) és tagalog (0,6%).[41][42]

Vallás

[szerkesztés]

A 2021-es népszámlálás alapján a legtöbben, 41,1% kereszténynek mondta magát. 1971-ben még a lakosság 85,5%-a vallotta magát kereszténynek, ami azóta csökkenő tendenciát mutat, míg a vallási hovatartozással nem rendelkezők aránya az 1971-es 8,7%-ról 2021-ben 42,9%-ra emelkedett. A népesség kis hányada tartozik az iszlám (2,5%), a buddhista (2,2%) és a hindu (2,0%) valláshoz.[42][44][45]

Gazdaság

[szerkesztés]
Vasércbányászat a nyugat-ausztráliai Pilbara régióban
Fremantle kikötője
Az Argyle gyémántbánya 2007-ben

Nyugat-Ausztrália gazdaságának elsődleges hajtóereje az ásványi nyersanyagok és a kőolaj kitermelése és feldolgozása. A gazdaság szerkezete szorosan összefügg ezekkel a természeti erőforrásokkal, amelyek Nyugat-Ausztráliának komparatív előnyöket biztosít más államokkal, illetve országokkal szemben. Ennek következtében:

  • Becslések szerint Nyugat-Ausztrália részesedése Ausztrália ásványianyag- és energiaexportjában 58%,[46] ami Ausztrália teljes bruttó hazai termékének (GDP) mintegy 4,64%-át adja.[47]
  • Az egy főre jutó, állami szintű GDP (2017–18-ban 97 940 dollár) magasabb, mint Ausztrália bármely más államában, és jóval meghaladja az országos átlagot (73 267 dollár).[48]
  • Az ezredforduló utáni diverzifikáció a nyersanyagok szélesebb körébe eredményezetett beruházásokat, ami kiegyensúlyozottabb termelési bázist biztosít, így az állam kevésbé függ néhány fő exportpiactól, és ellenállóbbá vált a világpiaci árak ingadozásával szemben.
  • A pénzügyi, a biztosítási és ingatlanokkal kapcsolatos szolgáltatások, valamint az építőipar folyamatos bővülést mutat, egyre nagyobb részesedéssel az állam gazdasági teljesítményéből.[49]
  • Az ásványi anyagok és a kőolaj iránti globális kereslet közelmúltbeli megugrása – különösen Kína (vasérc) és Japán (LNG) tekintetében – az országos átlagot meghaladó gazdasági növekedést biztosított.

2019-ben Nyugat-Ausztrália tengerentúli exportja az ország teljes kivitelének a 46%-át tette ki.[3][50] Az állam fő exportcikkei közé tartozik a vasérc, a kőolaj, az arany, a timföld, a nikkel, a búza, a réz, a lítium és a vegyi anyagok.[51]

Nyugat-Ausztrália a világ legnagyobb vasérctermelője (a világ össztermelésének 34%-ával), illetve 2022-ben Ausztrália 306 tonnás aranytermelésének 66%-át (a világtermelés 6,9%-át) adta.[52] Globálisan az egyik legnagyobb bauxitkitermelő; négy finomítóban folyik timföldgyártás, ami a világ teljes termelésének a 11%-a. 2020-ig gyémántot a világ legnagyobb gyémántbányájában, a távoli, északi Kimberley régióban termeltek ki. Az állam délnyugati részén, Collie-ban bányászott szén az alaperőművi villamosenergia-termelés fő tüzelőanyaga.[51][53] A természeti erőforrások kitermelése és feldolgozása terén az elmúlt évtizedekben elért gyors bővülés jelentős hiányt eredményezett mind a munkaerő, mind a szakértelem terén, ezért az állam kormánya a közelmúltban számottevő erőfeszítéseket tett az államközi és tengerentúli bevándorlás ösztönzésére.[54]

2021-es bezárásáig a Perth-től délre fekvő Kwinana nehézipari területen működött az ország legnagyobb olajfinomítója; napi 146 ezer hordós kapacitása az állam benzin- és dízelszükségletének a nagy részét fedezte.[55][56][57] Kwinanában ma is működnek timföld- és nikkelfeldolgozó üzemek, a gabona- és más ömlesztett áruk exportját kiszolgáló kikötői létesítmények, valamint a bányászatot és a kőolajtermékek előállítását támogató iparágak, például a nehéz- és könnyűgépgyártás, valamint fémfeldolgozás. A Kwinanától északra található, közeli Henderson a hajógyártásról és az azt támogató iparágakról ismert. A jelentős másodlagos iparágak közé tartozik a cement- és építőanyaggyártás, a malomipar, az élelmiszeripar, az állati takarmányok előállítása, a gépjárműkarosszéria-gyártás és a nyomdaipar.

Nyugat-Ausztráliában a mezőgazdasági termelés jelentős mértékben járul hozzá az állam és az ország gazdasági teljesítményéhez. A 2010 és 2019 közötti időszakban a búzatermelés átlagosan közel 10 milliárd tonna volt; ennek 2019-es 2816 milliárd dolláros értéke az országos össztermelés felének felelt meg, és 2–3 milliárd dolláros exportbevételt biztosított.[58][59]

Az egyéb kiemelkedő mezőgazdasági termékek közé tartozik a gyapjú, a marhahús, a bárányhús, az árpa, a repce, a zab és a hüvelyesek.[58] A tengerentúlon nagy kereslet mutatkozik a Nyugat-Ausztráliából származó élő állatok iránt, elsősorban a Délkelet-Ázsiára jellemző, intenzív takarmányalapú állattartásnak, valamint a közel-keleti országoknak köszönhetően, ahol az iszlám étkezési előírások, illetve a tárolási és hűtési lehetőségek hiánya miatt az élő állatokat előnyben részesítik a feldolgozott hús behozatalával szemben. Ausztrália élőmarha-exportjának mintegy fele Nyugat-Ausztráliából származik.[60]

Nyugat-Ausztrália számottevő halászati iparral büszkélkedhet. A helyi fogyasztásra és exportra szánt termékek közé tartozik a tüskés homár (Panulirus cygnus), a garnéla, a rákfélék, a cápa és a tonhal, illetve a halászott és tenyésztett igazgyöngy az állam Kimberley régiójából. Az ezeket a tevékenységeket kiszolgáló feldolgozóüzemek a nyugati parton helyezkednek el. Az 1978-ig Albany központtal működő bálnavadászat megszűnéséig szintén kulcsfontosságú tengeri iparágnak számított.

Nyugat-Ausztráliában találhatóak a világ legnagyobb indiaiszantálfa-ültetvényei (az állam északi részén),[61] illetve ausztrálszantálfa-ültetvényei (a félszáraz területeken); ezekből szantálfaolaj és füstölők készülnek.[62] A nyugat-ausztráliai szantálfa termékek a nemzetközi szantálfaolaj-piac mintegy 40%-át adják.[63]

Idegenforgalom

[szerkesztés]
A tevegelés a broome-i Cable Beach-en népszerűnek számít a turisták körében

Az idegenforgalom számottevő mértékben hozzájárul a nyugat-ausztrál gazdaság egészéhez: a 2015 márciusában záruló idegenforgalmi szezonban 833 100 külföldi látogató érkezett, ami az Ausztráliába irányuló teljes nemzetközi turizmus 12,8%-át tette ki. A három legfontosabb küldőpiac az Egyesült Királyság (17%), Szingapúr (10%) és Új-Zéland (10%) volt, és a többség üdülési/szabadidős célból érkezett.[64] Az idegenforgalomból származó bevételek számos kisebb, Perth-en kívüli településen – különösen a tengerparton – fontos gazdasági felhajtóerőt jelentenek. Kormányzati szervként a Tourism WA felelős Nyugat-Ausztrália, mint idegenforgalmi célpont népszerűsítéséért.[65]

Az idegenforgalmi ágazat 9,3 milliárd dollárral és 94 000 munkahellyel járul hozzá Nyugat-Ausztrália gazdaságához. Közvetlenül és közvetve az iparág részesedése az állam gazdaságából 3,2%; összehasonlításképpen Nyugat-Ausztrália legnagyobb bevételi forrása, a bányászat 31%-os részesedéssel bír.[66]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ https://www.abs.gov.au/statistics/people/population/national-state-and-territory-population/mar-2020, 2020. szeptember 30.
  2. ↑ Australian Bureau of Statistics: 3101.0 - Australian Demographic Statistics, Dec 2011 Ausztrál népességi statisztika, 2012. (Hozzáférés: 2012. július 12.).
  3. ↑ a b Curran, Enda. „Western Australia Plans Sovereign Wealth Fund”, The Wall Street Journal, 2012. február 21. (Hozzáférés: 2012. március 15.) 
  4. ↑ Limits of Oceans and Seas, 3rd, Special Publication No. 23, Monte Carlo: International Hydrographic Organization (1953) 
  5. ↑ „Canberra all at sea over position of Southern Ocean”, The Age , 2003. december 22. (Hozzáférés: 2019. február 17.) 
  6. ↑ State And Territory Borders. Geoscience Australia, 2007. szeptember 11. [2007. november 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. szeptember 25.)
  7. ↑ Coastline Lengths. Geoscience Australia, 2010. november 18. [2011. január 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 21.)
  8. ↑ Area of States and Territories. Geoscience Australia, 2005. augusztus 31. [2008. július 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. szeptember 25.)
  9. ↑ „Oldest evidence of life on land found in 3.48-billion-year-old Australian rocks”, 2017. május 9. (Hozzáférés: 2017. május 13.) 
  10. ↑ (2017. május 9.) „Earliest signs of life on land preserved in ca. 3.5 Ga hot spring deposits”. Nature Communications 8, 15263. o. DOI:10.1038/ncomms15263. PMID 28486437. PMC 5436104. 
  11. ↑ Clare Menck (2022), A Thematic History of Western Australia, Perth: Heritage Council of Western Australia, Wikidata Q127496561, OCLC 1347418300, <https://www.wa.gov.au/system/files/2022-10/Thematic_History_of_WA.pdf>. Hozzáférés ideje: 2024-05-19
  12. ↑ van Huystee, Marit (1995). „On the yacht Duyfken (1601): The first European Ship known to explore the Australian coast”. (Hozzáférés: 2024. június 15.) 
  13. ↑ Gerritsz, Hessel: Chart of the Malay Archipelago and the Dutch discoveries in Australia. Hessel Gerritsz, 1618–1638. (Hozzáférés: 2020. augusztus 3.)
  14. ↑ Green, J.N. (1977. november 22.). „Australia's oldest wreck: The Loss of the Trial, 1622”. British Archaeological Reports, Supplementary Series, Oxford 27. 
  15. ↑ W. M. Bartlett. Western Australian Year Book. Western Australian Office: Australian Bureau of Statistics (1979). OCLC 223554105 
  16. ↑ Thévenot, Melchisédech. Relations de divers voyages curieux (francia nyelven). Paris: Iacques Langlois (1664). OCLC 1052538974 
  17. ↑ Blaeu, Johannes Willemszoon. Archipelagus Orientalis sive Asiaticus (Karte 27), Atlas des Großen Kurfürsten (1659) 
  18. ↑ a b „Australasian Politics.”, Sydney Gazette , 1826. november 11., 2. oldal 
  19. ↑ King George's Sound Settlement. State Records Authority of New South Wales. [2016. szeptember 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. augusztus 30.)
  20. ↑ The Creation of the Several Colonies, Official Year Book of the Commonwealth of Australia. Melbourne: Commonwealth Bureau of Census and Statistics, 16. o. (1911) 
  21. ↑ Swan River Colony Proclaimed (english nyelven). POI Australia, 1829. május 2. (Hozzáférés: 2021. február 13.)
  22. ↑ „On this day, 6th February 1832”, State Library of New South Wales (Hozzáférés: 2021. február 13.) (english nyelvű) 
  23. ↑ Tauman, Merab Harris. Charles Yelverton O'Connor (1843–1902), O'Connor, Charles Yelverton (1843–1902). Melbourne University Press, 51–54. o. (1988) 
  24. ↑ John Forrest: Four times treasurer. University of Canberra, 2007 (Hozzáférés: 2023. május 3.)
  25. ↑ Proclamation Day. Government of Western Australia, 2015. június 11. [2017. október 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. október 21.)
  26. ↑ Review Essay, New Federation History, Melbourne University Law Review www.austlii.edu.au
  27. ↑ Wright, Shane (2010): Welcome... to the Republic of Western Australia. The West Australian.
  28. ↑ „THE Kalgoorlie Miner PUBLISHED DAILY. TUESDAY, JANUARY 30, 1900.”, Kalgoorlie Miner , National Library of Australia, 1900. január 30., 4. oldal (Hozzáférés: 2012. november 13.) 
  29. ↑ Auralia. Library and Information Service of Western Australia. (Hozzáférés: 2007. június 18.)
  30. ↑ The Referendum. The West Australian. 3 May 1933. 14. o.
  31. ↑ Zimmermann, Augusto (2012): The still reluctant state: Western Australia and the conceptual foundations of Australian federalism. The Future of Australian Federalism: Comparative and Interdisciplinary Perspectives. Cambridge University Press. ISBN 9780511902550. 82. o.
  32. ↑ West Of A Greater Divide? (The Sun Herald)
  33. ↑ Phillips, Yasmine (2008): Share the wealth or secession push will grow: Court. The West Australian. 7. o.
  34. ↑ The End of the Nation-State? (The New York Times)
  35. ↑ Could a WAxit be on the horizon? (Listen)
  36. ↑ Local Government Act 1995. Austlii.edu.au . (Hozzáférés: 2011. július 26.)
  37. ↑ Group Settlement. J.S. Battye Library. (Hozzáférés: 2009. szeptember 30.)
  38. ↑ Country of Birth (xls). Australian Bureau of Statistics, 2014. október 1. (Hozzáférés: 2014. október 27.)
  39. ↑ 3218.0 – Regional Population Growth, Australia, 2016–17: Main Features. Australian Bureau of Statistics, 2018. április 24. (Hozzáférés: 2018. október 13.) Estimated resident population, 30 June 2017.
  40. ↑ a b c d e f g 3218.0 – Regional Population Growth, Australia, 2016–17: Population Estimates by Significant Urban Area, 2007 to 2017. Australian Bureau of Statistics, 2018. április 24. (Hozzáférés: 2018. október 12.) Estimated resident population, 30 June 2017.
  41. ↑ a b c d 2016 Census Community Profiles: Western Australia. quickstats.censusdata.abs.gov.au . [2022. március 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. június 22.)
  42. ↑ a b c d e 2016 – Census Output. www.censusdata.abs.gov.au/ . [2019. március 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. június 22.)
  43. ↑ Jupp, James: Feature Article – Ethnic and Cultural Diversity in Australia (Feature Article). abs.gov.au , 1995. január 1.
  44. ↑ Snapshot of Western Australia (angol nyelven). Australian Bureau of Statistics , 2022. július 24. [2022. július 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. július 24.)
  45. ↑ Sablon:Census 2016 AUS
  46. ↑ Quick Resource Facts. Department of Mines & Petroleum, 2011. november 9. [2011. március 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 9.)
  47. ↑ Australian Bureau of Statistics. Australian Bureau of Statistics, 2011. november 9. (Hozzáférés: 2011. november 9.)
  48. ↑ Australian National Accounts: State Accounts, 2017–18. Australian Bureau of Statistics, 2018. november 16. (Hozzáférés: 2019. április 19.)
  49. ↑ Structure of the WA Economy. WA Department of Treasury and Finance, 2006. január 24. [2008. október 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. szeptember 10.)
  50. ↑ Australian Economic Indicators. Australian Bureau of Statistics, 2008. (Hozzáférés: 2008. szeptember 11.)
  51. ↑ a b Western Australia Economic Profile. Government of Western Australia, Department of Jobs, Tourism, Science and Innovation, 2020. március 1. (Hozzáférés: 2020. április 17.)[halott link]
  52. ↑ Australia's Identified Mineral Resources 2023. Geoscience Australia , 2022. december 31. (Hozzáférés: 2024. június 12.)
  53. ↑ Mineral commodity summaries 2023. Reston, Virginia: U.S. Geological Survey. DOI: 10.3133/mcs2023 (2023. január 31.). ISBN 978-1-4113-4504-1 
  54. ↑ Go West Now. Government of Western Australia, 2008. [2011. november 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. szeptember 16.)
  55. ↑ Refining. BP . [2016. augusztus 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. augusztus 30.)
  56. ↑ „BP sticks by Kwinana despite Qld closure”, The West Australian , 2014. április 3. (Hozzáférés: 2014. október 27.) 
  57. ↑ Downstream_Petroleum 2007 Report. Australian Institute of Petroleum, 2008. július 15. [2008. október 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. szeptember 12.)
  58. ↑ a b Western Australian wheat industry. Department of Primary Industries and Regional Development, Agriculture and Food division, 2019. április 9. (Hozzáférés: 2020. április 17.)
  59. ↑ WA at a Glance 2008. Australian Bureau of Statistics, 2008. április 2. (Hozzáférés: 2008. szeptember 10.)
  60. ↑ 2008 Live Exports. ABARE, 2008. március 31. [2008. július 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. szeptember 15.)
  61. ↑ Jasper, Clint. „Tropical Forestry Services becomes Quintis as the company shifts focus”, 2017. március 21. (Hozzáférés: 2020. szeptember 19.) 
  62. ↑ Frequently Asked Questions. WA Sandalwood Plantations . (Hozzáférés: 2020. szeptember 19.)
  63. ↑ „From the Gibson Desert to New York, these sandalwood harvesters are winning over the perfume market”, 2020. szeptember 5. (Hozzáférés: 2020. szeptember 19.) 
  64. ↑ Tourism Western Australia : Fast Facts Year Ending March 2015. Tourism.wa.gov.au . [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. február 17.)
  65. ↑ Tourism Western Australia. Tourism.wa.gov.au . (Hozzáférés: 2015. szeptember 16.)
  66. ↑ Tourism Satellite Account : Western Australia 2013 – 2014 : Fact Sheet. Tourism.wa.gov.au . [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. február 17.)


Forráshivatkozás-hiba: <ref> címkék léteznek a(z) „"N"” csoporthoz, de nincs hozzá <references group=""N""/>

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Nyugat-Ausztrália&oldid=27609215”