Numa Pompilius
| Numa Pompilius | |
 | |
| Róma királya | |
| Uralkodási ideje | |
| Kr. e. 715 – Kr. e. 672 | |
| Elődje | Romulus |
| Utódja | Tullus Hostilius |
| Született | i. e. 753. április 21. Cures |
| Elhunyt | i. e. 671 (81-82 évesen) nem ismert |
| Édesapja | Pompo |
| Édesanyja | nem ismert |
| Házastársa |
|
| Gyermekei |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Numa Pompilius témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Numa Pompilius (a hagyomány szerint élt Kr. e. 753. április 21. – Kr. e. 672, uralkodott Kr. e. 715 – Kr. e. 672) volt az ókori Róma második, egyértelműen mitikus uralkodója a római történetírás szerint.
Romulus király rejtélyes mennybemenetele után a Populus Romanus Numa Pompiliust választotta királynak. Numa békés uralkodó volt, mélyen vallásos ember, aki egyszer sem háborúzott 43 éves uralkodása alatt.
Élete
[szerkesztés]Curesben született, szabin származású volt.[1] Bizonyos interregnum után követte Romulust. A szomszéd népek legtöbbjével szövetséget kötött, a meghódítottakat az Aventinusra telepítette. Unokája, Pompilia fia, Ancus Martius Róma negyedik királya lett.[2]
Tettei
[szerkesztés]- Bevezette a Vesta-kultuszt, s megalapította Vesta templomát.
- Bevezette továbbá a Ianus-kultuszt is.
- Uralkodásának nyolcadik esztendejében egy égből hullott pajzs (ancile) alapján Numa megalapította a háború istene, Mars Gradivus tiszteletére a Salius-papok tizenkét tagból álló testületét.[3]
- A róla elnevezett Numa-féle naptárat is elindította, mely már 12 hónapos volt. Két új hónapot iktatott be: a Ianuariust (Ianus a kezdet és a vég kétarcú istene, a nász hónapja) és a Februariust (a tisztulás hónapja)
- A halott anyán történő császármetszést (a magzat érdekében) rendeletben írta elő.
- A szent ariciai völgyben élt Numa Pompilius kedvese, Egeria nympha, a forrás istennője. Más hagyomány szerint Rómában, a Porta Capena melletti ligetben élt Egeria és a Camenák: a király feleségét a római Múzsák veszik körül, tanácsadó, ihlető szavaikkal. Numa titkon találkozgatott Egeriával, s az istennő ilyenkor közvetítette halandó férjéhez a Camenák oktatásait.
- Jövendőmondó képességei révén kiválasztotta Vaticanus-dombot, ahonnan népének kinyilvánította az istenek állítólagos üzeneteit (a vaticinatiókat). Itt jött létre később a Vatikán.[4]
A neki tulajdonított filozófiai és egyházjogi művek nyilvánvalóan hamisítványok.[5] Georges Dumézil elmélete szerint az ősi indoeurópai isteni funkciók közül az uralkodói/papi funkciót tölti be (az elmélet szerint a római istenségeknek nincsenek fontos mítoszaik, így a mitológiai funkciókat a római történetírók a legendás királyokra vezették át).
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]Lásd még
[szerkesztés]- Publius Ovidius Naso: Római naptár Archiválva 2006. augusztus 9-i dátummal a Wayback Machine-ben
| Előző uralkodó: Romulus |
Római király
Latin királyok |
Következő uralkodó: Tullus Hostilius |
