Noah

Noah
direkt termő
Egyéb nevei	Belo Otelo, Charvat, Tatar Rizling
Eredet	USA
Nemesítő neve	Otto Wasserzicher
Nemesítés éve	1896
Hazai elterjedtsége	csak kiskertekben, étkezési szőlőként termesztik
Általános elterjedtsége	USA, Franciaország, Románia, Horvátország, Ausztria és Olaszország
Fürt leírása	középnagy, tömött
Érési időszak	szeptember vége, október eleje
Megjegyzések	Kiszorul a termesztésből.

A Noah a szőlőfélék (Vitaceae) családjába, a direkt termő szőlőkhöz tartozó, borból a leggyengébb minőséget adó, erős labruska (róka) mellékízű szőlőfajta. Az Amerikában honos Vitis labrusca és Vitis riparia ősöktől származó Hartford és Taylor fajtákból 1896-ban Otto Wasserzicher állította elő.

Előfordulása

Jelentős nemzetközi termőterületei USA, Franciaország, Románia, Horvátország, Olaszország és Ausztria szőlő- és bortermelő vidékein fekszenek, de az európai termőterületekről fokozatosan kiszorul. Magyarországon régebben a Nyugat-Dunántúlon és Heves megyében termesztették. Telepítése, pótlásra való felhasználása évtizedek óta tilos, a jelenlegi Bortörvény rendelkezése alapján tőkéit 2000 végéig ki kellett vágni.

Hasonnevei: Belo Otelo, Charvat, Flaga Alba, Fraga, Noa, Noé, Noka, Noha, Nova, Nove, Otelo Belo, Tatar Rizling.

Jellemzői

Tőkéje erős növekedésű, bőtermő. Levele durva szövetű. Fürtje közepesen nagy, tömött; bogyói közepesek, gömbölyűek, világos, sárgászöldek nyálkás húsúak, könnyedén peregnek, erős labruska ízűek. Szeptember második felében, október elején érik. Fagytűrő, gombabetegségeknek ellenáll.

Források

• Prohászka Ferenc: Szőlő és bor, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1978., 244. oldal; ISBN 963-230-442-X
• Borlexikon [1]
• Pierre Galet: Dictionnaire encyclopédique des cépages Hachette Livre, 1. Auflage 2000 ISBN 2-01-236331-8

További információk

• Noah in der Datenbank des Institut für Rebenzüchtung Geilweilerhof.