Nerežišća

Nerežišća
A Szent Péter Pál templom az apszisában nőtt fenyőfával.
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Split-Dalmácia
Község	Nerežišća
Jogállás	falu
Irányítószám	21423
Körzethívószám	( 385) 021
Népesség
Teljes népesség	878 fő (2021. aug. 31.)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	354 m
Időzóna	CET, UTC 1
Elhelyezkedése
é. sz. 43° 19′ 48″, k. h. 16° 34′ 30″43.33, 16.575
Nerežišća weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Nerežišća témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Nerežišća falu és község Horvátországban, Split-Dalmácia megyében.

Fekvése

Splittől légvonalban 22 km-re délkeletre, a supetari kompkikötőtől légvonalban 6, közúton 10 km-re délre, Brač-sziget közepén fekszik.

A község települései

Közigazgatásilag Nerežišćán kívül Donji Humac és Dračevica települések tartoznak hozzá.

Története

Brač szigetén amint azt a Kopačina barlang újkőkori leletei is igazolják már az őskorban éltek emberek. A görögök az i. e. 6. századtól hozták létre kolóniájukat, majd az i. e. 4. századtól illírek alapították meg erődített településeiket. A szomszédos Škripen is ilyen erődített település tekintélyes alapfalai kerültek elő. A rómaiak az i. e. 1. században foglalták el a szigetet, de a sorozatos felkelések miatt a térséget csak 9-re sikerült konszolidálniuk. A római korból a község területén is villagazdaságok épületmaradványait találták. A kora középkorban mintegy tíz szakrális építmény volt a szigeten, melyek keresztény hívei a solinai püspökség irányítása alá tartoztak. A horvátok a 7. században érkeztek erre a területre, mely a 9. századra egyik törzsük a Cetina és a Neretva között letelepedett neretvánok területe lett. 1000-ben átmenetileg velencei uralom alá került, plébániáját is akkoriban alapították. A 11. század második felében IV. Krešimir Péter király visszaszerezte a horvát királyságnak. 1102-ben a többi horvát területekkel együtt a horvát-magyar királyok uralma alá került.

A következő két évszázadban a magyar, a bizánci és velencei területek határán fekvő sziget belsejében fekvő település élete aránylag nyugodt mederben folyt. Brač nemesei széleskörű kiváltságokat élveztek és megalkották statútumukat. A sziget hagyományos középkori székhelye Nerežišća lett, ahol a nemesi gyűléseket tartották. A település ebben az időben öltött városi jelleget számos középülettel és templommal. Bár régészeti feltárás még nem történt, mégis tudható, hogy falait 1292-ben építették. 1420-ban Velence egész Dalmáciát megvásárolta a horvátok által akkor elismert horvát-magyar királytól Nápolyi Lászlótól, így Nerežišća is velencei uralom alá került. Ennek ellenére Brač továbbra is megtartotta a horvát-magyar királyok idején élvezett különleges kiváltságait, ezek alapján a brači nemesek továbbra is az akkor a sziget központjaként számon tartott Nerežišćán tartották gyűléseiket. A 15. században épített közösségi palotához loggia és órával ellátott torony is tartozott. A velencei források szerint 16. és 17. században a településen több fényűző nemesi palota is állt. Később a tengertől távol fekvő jelentőségét vesztett védtelen település arculata teljesen átalakult és középkori emlékeit fokozatosan elveszítette. Középületeiből csak a zászlótartó rúd kő alapzata és a közösségi határozatok kihirdetésének helye a velencei hatalom emlékét idéző oroszlános domborművel maradt meg. A közösségi palota korábbi szerepét elveszítve 1902-ig, az új iskola felépültéig iskolaként működött, ekkor lebontották.

Nerežišća központi szerepét 1827-ig tartotta meg, akkortól a sziget fővárosa az addig kikötőjeként számon tartott Supetar lett. Nerežišća az akkor hozzá tartozó településekkel (Dračevicával, Milnával, Bobovišćával és Ložišćával együtt) 1645-ben 500, 1668-ban 450 lelket számlált. Miután Milna, Bobovišća és Ložišća kivált a plébániai közösségből Dračevicával együtt 1697-ben mintegy 600, 1705-ben 700, 1718-ban mintegy 800 lakosa volt. 1760-ban a lakosság száma már 1400, négy évvel később pedig már mintegy 2000 volt. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban a sziget az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után újra az osztrákoké lett. Első iskolája 1811-ben nyílit meg. 1873-ban orvos és bábaasszony szolgálta az itt lakók egészségét. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A település 1991 óta a független Horvátország része. 2011-ben a településnek 616 lakosa volt.

Népesség

Lakosság változása
1857	1869	1880	1890	1900	1910	1921	1931	1948	1953	1961	1971	1981	1991	2001	2011
1.218	1.425	1.464	1.726	1.880	1.688	1.914	1.131	926	848	790	711	721	700	606	616

Nevezetességei

• A település legmonumentálisabb épülete a Kármelhegyi boldogasszony plébániatemplom, melyet már 1287-ben említenek. A 15. században bővítették, majd a 16. században is hozzáépítettek, melyről Giovanni Riva 1593-ből származó címere és felirata igazol. A 18. század első felében a nerežišćaiak új templom építését határozták el a régi templomból csak a homlokzat középső részét megtartva. Az építés az 1726-ban kiadott engedély alapján indult meg és a munkálatok 1750-ben a harangtorony befejezésével zárultak. A templomnak nyolc oltára van, a monumentális főoltár színes márványból készült. Oltárképén a Szűzanya gyermekével, Alexandriai Szent Katalinnal és Szent János evangélistával látható, valószínűleg Filippo Zanibartia alkotása. A fényűzően kidolgozott Angyali üdvözlet oltár fából készült reneszánsz-barokk stílusban. A Rózsafüzér királynője oltár képe Carlo Radolfi alkotása. Orgonáját a neves horvát orgonaépítő mester Petar Nakić atya építette 1753-ban. A templom mellé a 16. századtól 1828-ig temetkeztek. A szentélyben temették el 1784-ben Frederico Balbi velencei kormányzót, akinek sírfelirata a szentély falán található.
• A település központi terének közepén áll a Szent Margit-templom. Először 1350-ben említik. Egyhajós gótikus templom négyszögletes apszissal. A templom belseje finom kövekből épült, levéldíszítésű oszlopfőkkel ellátott pilasztereken nyugvó csúcsíves boltozattal. A szentélybe 14. századi kereszteket festettek, a főbejárat fölött gótikus lunetta látható.
• A tér nyugati részén a Szent Péter és Pál-templom áll, melyet a 13.-14. században építettek. A szenteket ábrázoló domborműve Nikola Lazanić munkája 1578-ból. Apszisán kis fenyőfa nőtt, mely védett természeti ritkaság.
• A településtől északra álló Jurjevo-hegyen található a 11. századi Szent György-templom benne a sziget egyik legszebb domborművével, mely a sárkányt legyőző Szent Györgyöt ábrázolja. A művet a 16. században készítette Nikola Lazanić brači mester.
• A temetőben álló Szent Miklós-templom a 15. századig plébániatemplomként szolgált. Legrégibb részei a 13.-14. században épültek.
• A Nerezišcei-mezőn egy mesterséges dombon áll a Szentháromság-templom, melynek építését a 12. századra teszik. A 17. században remeték éltek itt, később Poljicáról érkezett glagolita papok. Az egyhajós félköríves apszissal rendelkező épület boltozata boltíves. A homlokzatba kőrozetta és kereszthajó épült, a homlokzat oromzatának tetején pedig kő harangdúc áll. Az épületet 19. században hangsúlyos sarokkövekkel, a bejáratot pedig félköríves boltozattal látták el.
• A településen még több templom is található. Közülük a Szent Rókus-templom a 15. században, a Szent Fülöp és Jakab-templom a 15. században, a Szent Ferenc-templom 1676-ban, a Szent József-templom 1710-ben, a Keresztelő Szent János-templom 1725-ben épült.
• A Defilippis család épületkomplexumának délkeleti részén található a Szent József-templom. A barokk négyzet alaprajzú hajót keresztboltozatok borítják, mellette pedig egy hosszúkás szentély található. A templom melletti belső térben egy ciszterna és kő kávájú kút áll. A templom egyedülálló példája a 18. századi barokk építészetnek, míg a lakóépület tipikus példája egy gazdag 19. századi brači lakóháznak.

A Blacai remeteség épületegyüttese

• A település legreprezentatívabb épülete a közösség palotája volt, ahol a közösség kenéze a közigazgatási tisztviselőkkel lakott. Később itt volt a kormányzói hivatal az írnokokkal, a tanácsterem, az őrség szállása és a tömlöc is. A palota homlokzatán gótikus ablakok, a velencei hatalmat jelképező szárnyas oroszlán és a puskalőrések voltak. A palota előtt volt a gabona méréséhez használt mérőkő. Oldalt a templom irányában emelkedett a torony, melyen egykor óra is működött. Kissé arrébb látható a zászlótartó rúd alapzata, melyet szintén velencei szimbólum díszít. A nemesi tanács és közgyűlés terme felett 1545-ből származó latin nyelvű felirat volt látható. Amikor Brač 1420-ban először került velencei uralom alá került felmerült az épület rendbehozatala. 1431-ben azonban új kormányzói palota építésébe kezdtek ahova az irodákat és a személyzetet helyezték. Ezután két kormányzói palotája volt a szigetnek a Palazzo antico és a Palazzo nuovo. Az elsőben a kormányzó lakott, a másikban a tanács és a hivatal működött. 1645-ben vigyázatlanság következtében a régi palota leégett, de nagy költséggel helyreállították. Az épületegyüttest végül a loggiával és az óratoronnyal együtt 1902-ben az új iskolaépület építésekor bontották le. A velencei hatóságok néhány feliratát és jelképét az iskola előtti mai támfalba is beépítették. Oldalt a Morosini családból származó velencei dózsék két címerét láthatjuk 1530-ból és 1545-ból, valamint egy sekély oroszlánt domborművet. Az 1545-ből származó nagy velencei oroszlán-dombormű, amelynek felirata figyelmezteti az embereket, hogy ne pereljenek, eredetileg a városi loggiába volt beépítve, ma a nerežišćei Horvát ház épületében van helyezve.
• A Garafulić család gótikus lakóháza a 15. század első felében épült. Gótikus ablakok díszítik, keleti oldalán puskalőrések találhatók. Később a Harašić család barokk palotává építette át, melynek stilisztikai elemei szintén láthatók az épületen.
• A Harašić család barokk egyemeletes házát Nerežišća északi részén egy dombon építették. A komplexum két egyszintes L alakú épületből áll, amelyek zárt udvart alkotnak. A főbejárat észak felől van. Az épület szabályos kőtömbökből épült, külső lépcsővel a déli szárnyon. Az északi szárny két homlokzata mentén húzódik a kettős profilú kőkonzolokon nyugvó monumentális erkély, négyszög keresztmetszetű balusztrádokkal. Az udvaron földszintes melléképületek helyezkednek el. A Harašić-ház a késői barokk lakóépítészet kivételes példája Brač szigetén.
• Glogovik területén, a Blaci felé vezető út mentén találhatók a Szent Teodóra-templom romjai. Egyhajós, kora román épület félköríves apszissal, az oldalfalakon három pilaszter található. A templomban romjai között két ókeresztény töredéket találtak egy kereszttel.

A településről megközelíthető Vidova Gora csúcsa

• A Vidova gora-hegység legnagyobb része átnyúlik a község területére. Itt található a község legmagasabb pontja a 778 méter magas Sutvid, melyen kilátó található, ahonnan a sziget legnagyobb része egészen a Hvar-szigetig belátható. Közelében található a Vladimir Nazor menedékház, mely különböző brači különlegességekkel várja a turistákat. A Vidova gora közelében található a 46 méter hosszúságú Vičja-barlang. A sziget legmélyebb barlangja a Vidova gorától északkeletre fekvő 285 méter mélységű Matešića stana-barlang.
• A Vidova gora csúcsától kissé nyugatra fekszenek a Szent Vid-templom romjai. Egyhajós templom volt, félköríves apszissal, az oldalfalak mentén hozzáépített pilaszterekkel. A templom kora román stílusú volt, vakolt belsővel. Kör alakú, szárazon rakott kőfal veszi körül.
• A Ljubotovice magas és meredek sziklái alatt a Dolina Blacának nevezett helyen áll a Blacai remeteség és a benne berendezett Pustinja múzeum. A Blaca-völgyet 1551-ben Brač kormányzója adományozta a poljicai atyáknak, akik a török elől menekültek a szigetre és a Ljubitovice alatti barlangban húzták meg magukat. 1570-ben kaptak engedélyt templom és kolostor építésére. A templom építése 1588-ban fejeződött be és Mária mennybevétele tiszteletére lett felszentelve. Később barokk stílusban újították fel. 1590-ben Petar Celudin hvari püspök kánonjogi elismerésben részesítette a szerzeteseket, akik a püspök által meghatározott rend szerint élhettek itt és idővel jelentős gazdasági szintre fejlődtek. Elsősorban bor, méz, sajt és pálinkatermeléssel foglalkoztak. A kolostor életének fénykorában, a szerzeteseknek három kereskedelmi hajójuk volt, mellyel a teljes Adriai- és a Földközi tenger jó részét elérték. Az épületek a mai napig jó állapotban maradtak fenn. A kolostor különösen értékes tárgyakkal rendelkező múzeummal rendelkezik, mely könyvtárból, kis nyomdából és csillagvizsgálóból áll. A kolostorban fegyvergyűjtemény, számos festmény és számos értékes használati tárgy található. A közelben vízesés és egy mély barlang is van.
• A sziget egyik furcsa érdekessége, hogy a település egyik ódon házában rágógumigyár működött, mely egyben az ország egyetlen rágógumigyára is volt.

Kereszt a Vidova Gora csúcsán

Oktatás

A fiú és lányiskola 1811-ben kezdte meg működését. 1842-ben egy magán lánynevelő intézet is nyílott a településen, melyet 30 évvel később anyagi nehézségek miatt a községi önkormányzat vett át. A horvát nyelv oktatása 1898-ban kezdődött.

Híres emberek

Itt született Bernardin Drivodilić (más néven Splićanin) ferences szerzetes aki 1495-ben kinyomtatta az első horvát latin szertartáskönyvet.

Források

• Nerežišća község hivatalos oldala (horvátul)
• A sziget információs portálja (horvátul)
• Bács Gyula (1981) ISBN 963-243-220-7

További információk

Nerežšća község rendezési terve (horvátul)

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Nerežišća című horvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

A Wikimédia Commons tartalmaz Nerežišća témájú médiaállományokat.