Neopentil-alkohol
| Neopentil-alkohol | |||
| |||
| IUPAC-név | 2,2-dimetilpropán-1-ol | ||
| Más nevek | 2,2-dimetil-1-propanol terc-butil-karbinol trimetil-etanol[1] | ||
| Kémiai azonosítók | |||
|---|---|---|---|
| CAS-szám | 75-84-3 | ||
| PubChem | 6404 | ||
| ChemSpider | 6164 | ||
| |||
| |||
| InChIKey | KPSSIOMAKSHJJG-UHFFFAOYSA-N | ||
| UNII | 5I067PJD7S | ||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | C5H12O | ||
| Moláris tömeg | 88,15 g/mol | ||
| Sűrűség | 0,812 g/ml (20 °C-on) | ||
| Olvadáspont | 52,5 °C | ||
| Forráspont | 113,5 °C | ||
| Oldhatóság (vízben) | 36 g/l | ||
| Oldhatóság | jól oldódik etanolban, dietil-éterben | ||
| Termokémia | |||
| Std. képződési entalpia ΔfH |
−399,4 kJ·mol−1 | ||
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |||
A neopentil-alkohol szerves vegyület, a neopentánból (C(CH3)4) levezethető primer alkohol, képlete C5H12O vagy (H3C)3CCH2OH.
A nyolc pentanol szerkezeti izomer egyike, és közülük az egyetlen, amely szobahőmérsékleten szilárd halmazállapotú.
Előállítása
[szerkesztés]Előállítható a pivalinsav redukciójával,[2] diizobutilénből kiindulva peroxid köztiterméken keresztül,[3] vagy izobutilén hidroformilezésével, majd a kapott termék hidrogénezésével.[4]
Tulajdonságai
[szerkesztés]Színtelen, borsmenta illatú kristályokat alkot.[2]
Felhasználása
[szerkesztés]Oldószerként használják, ezen kívül átmenetifém-komplexek és polimerizációs katalizátorok liganduma, valamint a szerves kémiai szintézisekben a neopentilcsoport bevitelére szolgáló reagens.[2]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Römpp vegyészeti lexikon: Első kötet A–E. Szerk. Otto-Albrecht Neumüller–a magyar kiad. főszerk. Polinszky Károly. A 7. német kiadás alapján készült kiegészített magyar kiadás. Budapest: Műszaki Könyvkiadó. 1981. 690. o. ISBN 963 10 3270 1
- ↑ a b c Pentanole cikk a Römpp Online-ban (német nyelven). Georg Thieme Verlag. (Hozzáférés: 2018. május 15.)
- ↑ Joseph Hoffman (1960). „NEOPENTYL ALCOHOL”. Org. Synth. 40, 76. o. DOI:10.15227/orgsyn.040.0076.; Coll. Vol. 5: 818
- ↑ Irving Wender, Julian Feldman, Sol Metlin, Bernard H. Gwynn, Milton Orchin (1955). „Formation of Neopentyl Alcohol from Isobutylene in the Hydroformylation Reaction”. Journal of the American Chemical Society 77 (21), 5760–5761. o. DOI:10.1021/ja01626a102.
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Neopentyl alcohol című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 2,2-Dimethyl-1-propanol című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.