Nagyolsva
Nagyolsva (Oľšavica) | |
Közigazgatás | |
Ország | Szlovákia |
Kerület | Eperjesi |
Járás | Lőcsei |
Rang | község |
Első írásos említés | 1300 |
Polgármester | Mikuláš Demočko |
Irányítószám | 053 73 |
Körzethívószám | 053 |
Forgalmi rendszám | LE |
Népesség | |
Teljes népesség | 256 fő (2021. jan. 1.)[1] |
Népsűrűség | 17 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 776 m |
Terület | 17,60 km² |
Időzóna | CET, UTC 1 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 49° 05′ 00″, k. h. 20° 45′ 12″49.083333°N 20.753333°EKoordináták: é. sz. 49° 05′ 00″, k. h. 20° 45′ 12″49.083333°N 20.753333°E | |
Nagyolsva weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyolsva témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség | |
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info |
Nagyolsva (1899-ig Olsavicza, szlovákul: Oľšavica) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Lőcsei járásában. Lazonpatak tartozik hozzá.
Fekvése
[szerkesztés]Lőcsétől 14 km-re északkeletre, az Olsva-patak partján fekszik.
Története
[szerkesztés]A falu a 13. században keletkezett. Neve a szláv olša (= égerfa) főnévből eredeztethető. Első írásos említése 1308-ból származik. Ebben az évben Pál szepesi prépost Sigray Dénes fia Miklós szepesi várnagynak adja. Ettől kezdve a szepesi váruradalom része volt. Ekkor épülhetett a település Szent Miklós tiszteletére szentelt temploma. A 14-15. században a Sigrayakon kívül a Görgei, Fricsi, Krigi családoké és az Olsavicaiaké. A család legnevesebb tagja Olsavicai János 1400 és 1424 között szepesi várnagy és alispán.
A 16. században a Szepességben a vlach jog alapján keleti rítusú ruszinok telepedtek le, így történt ez Olsván is. A 16. században itt is terjedt a reformáció, ezzel egyidejűleg a falu új földesurai a Bertóty és Görgey családok lettek. Az ellenreformáció hatására lakói újra katolizáltak. 1700-ban 351 lakosából 348 görögkatolikus és csak 3 nem katolikus volt. A 18. század második felében a település sokat fejlődött, iskolája, plébániája épült. 1787-ben 78 házában 620 lakos élt.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „OLSAVICZA. Orosz falu Szepes Várm. földes Ura Görgei Uraság, lakosai ó hitűek, fekszik Alsó Répashoz nem meszsze, határja meg lehetős, réttyei jók, legelője, fája elég van.”[2]
1828-ban 105 háza és 766 lakosa volt. A 19. században nagyrészt a Jámborszky és Újfalussy család birtoka volt. Lakói a mezőgazdaságon kívül kézművességgel, szövéssel, kosárfonással is foglalkoztak.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Olysavicza, orosz falu, Szepes vmegyében, Szepeshez északra 1 1/2 mfd., 52 romai, 742 gör. kath., 8 evang.; 12 zsidó lakja. Gör. kath. paroch. templom. F. u. többen.”[3]
A század végétől sok lakója kivándorolt a tengerentúlra. A trianoni diktátum előtt Szepes vármegye Szepesváraljai járásához tartozott.
Népessége
[szerkesztés]1910-ben 718, túlnyomórészt ruszin lakosa volt.
2001-ben 327 lakosából 313 szlovák és 13 ruszin volt.
2011-ben 291 lakosából 236 szlovák és 49 ruszin.
Nevezetességei
[szerkesztés]- Görögkatolikus temploma a 14. században épült, a 17. században barokk stílusban építették át.
További információk
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.