Ugrás a tartalomhoz

Nagyerzsébetlak

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nagyerzsébetlak
(Бело Блато / Belo Blato)
A római katolikus és az evangélikus templom
A római katolikus és az evangélikus templom
Közigazgatás
Ország Szerbia
TartományVajdaság
KörzetKözép-bánsági
KözségNagybecskerek
Rangfalu
Irányítószám23205
Körzethívószám 381 23
RendszámZR
Népesség
Teljes népesség1342 fő (2011)
Népsűrűség51 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság68 m
Terület28,8 km²
IdőzónaCET, UTC 1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 16′ 13″, k. h. 20° 22′ 18″45.270278°N 20.371667°EKoordináták: é. sz. 45° 16′ 13″, k. h. 20° 22′ 18″45.270278°N 20.371667°E
Nagyerzsébetlak
weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyerzsébetlak
témájú médiaállományokat.

Nagyerzsébetlak-Lízika, vagy gyakran csak Szlovák Lízika (szerbül Бело Блато / Belo Blato, németül Elisenheim) település Szerbiában, a Vajdaságban, a Közép-bánsági körzetben.

Fekvése

[szerkesztés]

Nagybecskerektől 17 km-re délre, a Fehér-tó déli partján, Lukácsfalva délnyugati szomszédjában fekvő település.

Története

[szerkesztés]

Nagyerzsébetlak, azelőtt Torontál-Erzsébetlak, Elisenhain 1866-ban települt a német bánsági katonai határőrvidék területén. Eredeti neve Elisenheim volt.

1872-ben, a Határőrvidék feloszlatása után Torontál vármegyéhez csatolták.

1876-ban a Tisza áradása az egész falut elpusztította, ekkor lakosai elköltöztek. A falut 1887-ben telepítették be újból.

1910-ben 2088 lakosából 698 magyar, 229 német, 834 szlovák, 312 bolgár volt. Ebből 1095 római katolikus, 31 református, 929 evangélikus volt.

A trianoni békeszerződés előtt Torontál vármegye Nagybecskereki járásához tartozott.

Területe

[szerkesztés]

A vidék 74 méteres tengerszint feletti magassága enyhén kiemelkedő szigetet képez a Kárpát-medence déli részén. Valószínű, hogy területe egykoron szigetet alkotott a Pannon-tengeren. Nyugatról a Tisza, délnyugatról a Béga folyó övezi, keletre számos halastó található.

Lakosság

[szerkesztés]

A legutóbbi hivatalos népszámlálási adatok szerint (2002) a falunak 1477 lakosa volt, ebből 591 szlovák, 488 magyar, 128 bolgár és 118 szerb. A magyarok és bolgárok főleg római katolikus vallásúak (emiatt megkülönböztetetten bánáti bolgárok saját nyelvvel), míg az erzsébetlaki szlovákok hagyományosan a délvidéki szlovák evangélikus egyházhoz tartoznak. A szerbek rendszerint ortodoxnak vallják magukat.

A második világháborúig németek is éltek a faluban, a török idők után első telepesei is németek voltak. Erzsébetlak idősebb lakosai közül többen még ma is öt nyelvet beszélnek.

Demográfiai változások

[szerkesztés]
Demográfiai változások
1948 1953 1961 1971 1981 1991 2002 2011
2159 2490 2031 1841 1764 1762 1477[1] 1342[2]

Etnikai összetétel

[szerkesztés]
Utcanév Nagyerzsébetlak: szerb, szlovák nyelv és a magyar.
Nemzetiség Szám %
Szlovákok 583 39,47
Magyarok 488 33,03
Bolgárok 128 8,66
Szerbek 118 7,98
Jugoszlávok 41 2,77
Cigányok 31 2,09
Románok 12 0,81
Muzulmánok 3 0,20
Horvátok 2 0,13
Németek 2 0,13
Montenegróiak 1 0,06
Albánok 1 0,06[3]

Gazdaság

[szerkesztés]

A falut övező 1600 holdnyi földterületből csak mintegy 600 hold művelhető. A kertészet mellett a lakosság jelentős része halászattal is foglalkozott, valamint a nád a környező ártereken szintén jelentős bevételt tesz lehetővé több család számára. A nádvágás ideje rendszerint novembertől februárig tart, amelyet, miután levágtak, kévékbe kötnek, majd pedig építő- és lakásdíszítő anyagként értékesítenek, főleg Németországban és Hollandiában.

Nevezetességek

[szerkesztés]
  • Római katolikus temploma - 1896-ban épült
  • Evangélikus temploma - 1903-ban épült

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]