Ugrás a tartalomhoz

Nagybecskerek

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nagybecskerek
(Зрењанин / Zrenjanin)
Nagybecskereki látkép, háttérben a református templom, a bíróság és a Kis-híd
Nagybecskereki látkép, háttérben a református templom, a bíróság és a Kis-híd
Nagybecskerek címere
Nagybecskerek
címere		 Nagybecskerek zászlaja
Nagybecskerek
zászlaja
Közigazgatás
Ország Szerbia
TartományVajdaság
KörzetKözép-bánsági
KözségNagybecskerek
Rangváros
Alapítás éve1326
PolgármesterSimo Salapura (SZHP)
Irányítószám23000
Körzethívószám 381 23
RendszámZR
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség67 129 fő (2022. okt. 1.)
Magyar lakosság11 605 fő
Népsűrűség418 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság82 m
Terület190,9 km²
IdőzónaCET, UTC 1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 22′ 40″, k. h. 20° 23′ 10″45.377778°N 20.386111°EKoordináták: é. sz. 45° 22′ 40″, k. h. 20° 23′ 10″45.377778°N 20.386111°E
Nagybecskerek
weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagybecskerek
 témájú médiaállományokat.

Nagybecskerek (szerbül Зрењанин / Zrenjanin, korábban Велики Бечкерек / Veliki Bečkerek, németül Großbetschkerek, románul Becicherecul Mare, szlovákul Zreňanin) Szerbia egyik legnagyobb városa, Vajdaság – Újvidék és Szabadka után – harmadik legnagyobb városa, szerbiai Bánság legnagyobb városa, a Közép-bánsági körzet székhelye s jelentős ipari s kulturális központ. A Béga folyó partján fekszik, s a városközpont, valamint az egykori becskereki vár helye a négy műtó, régen a folyó része, mellett található. Régen Torontál vármegye székhelye volt. Hivatalos használatban lévő nyelvek a szerb, a magyar, a román s a szlovák.

Neve

[szerkesztés]
Žarko Zrenjanin szobra

A város a 14. századtól 1935-ig (majd 1941-től 1944-ig) az eredeti nevét – Becskerek – viselte, különböző változatokban: Bechereky, Becsekereke, Becskerek, Großbetschkerek, Veliki Bečkerek.

A város hivatalos szerb elnevezése 1935-től 1941-ig, majd pedig 1944-től 1946-ig Petrovgradra változott, a szerb Karađorđević Péter király (1903–1921), illetve unokája – az akkor még kiskorú – II. Karađorđević Péter tiszteletére.

Mai szerb nevét Žarko Zrenjanin bánsági partizánhősről kapta, aki a II. világháború ideje alatt a vajdasági kommunisták és partizán harcosok vezetője volt.

A község települései

[szerkesztés]
Bővebben: Nagybecskerek község

A nagybecskereki községnek 2002-ben 132 051 lakosa volt. A községet Nagybecskereken kívül még 21 falu alkotja (zárójelben a szerb és egyéb név szerepel):

Történelme

[szerkesztés]
A szabadság tér
A nemzeti múzeum

Nagybecskereket valószínűleg a 14. században alapították, legelőször egy 1326-os dokumentumban említik.

A 15. század elejétől kezdve többnyire a szerb uralkodók (despoták) hűbérbirtoka volt. 1422-ben mezővárosként említi egy oklevél. A 16. század első évtizedeiben épülhetett kis palánkvára. A település 1551. szeptember 25-én került török kézre. A török uralom alatt Szokoli Mehmed pasa nagyvezír magánbirtoka (mulk), majd kegyes alapítványa (vakuf) volt. A település a 18. század elejétől minden kétséget kizáróan többségben szerbek által volt lakott.

A törökellenes felszabadító háborúk során Nagybecskerek többször is gazdát cserélt, és csak 1716 augusztusában szabadult fel végérvényesen a török uralom alól. A háborúk alatt lakossága jelentősen megfogyatkozott, ezzel egy időre korábbi jelentőségét is elvesztette. A Habsburg Birodalom 1735 és 1738 között kísérletet tett a spanyol örökösödési háború menekültjeinek letelepítésére a visszafoglalt Temesi Bánságban: Nagybecskerek mai Dolja városrészének helyén kezdték el felépíteni Új-Barcelonát (Nova Barcelona), ez azonban kudarcba fulladt.[1] A Habsburg fennhatósága alatt Nagybecskerek a Temesi Bánság koronatartomány egyik kerületének a székhelye lett. 1769. június 6-án Mária Terézia királynő mezővárosi kiváltságokat adományozott Nagybecskereknek.

A város lakossága a 18. század vége felé legnagyobb mértékben szerbekből és németekből állt. 1773-ban a lakosság összesen 721 házban élt, ebből 625 házban ortodoxok és 96 házban pedig római katolikusok laktak.

A Temesi Bánság koronatartomány megszüntetése, és területének a Magyar Királysághoz csatolása után Nagybecskerek Torontál vármegye székhelye lett. 1807. augusztus 30-án tűzvész pusztította el a várost, megakasztva egy időre a fejlődését. A tűzvész után egy évtizedre a megye székhelye átkerült Nagyszentmiklósra, amíg 1816-ban fel nem épült az új vármegyeháza. A reformkorban Nagybecskerek 1839-ben kőszínházat, 1846-ban pedig gimnáziumot kapott. Az 1848-as forradalom idején 1849. január derekáig Nagybecskereken volt a bánsági hadtest főhadiszállása. A honvédség visszavonulása után, 1849. január–április folyamán itt volt a délvidéki szerbek vezetőjének, Joszif Rajacsics karlócai ortodox metropolitának és kormányának a székhelye.

1849–1860 között Nagybecskerek a Szerb Vajdaság és Temesi Bánság nevű tartomány egyik kerületének volt a központja. A tartomány megszűnése után ismét a Magyar Királyság része és Torontál vármegye székhelye lett. Az 1867-es kiegyezést követően, az Osztrák–Magyar Monarchia idején Nagybecskerek addig nem tapasztalt fejlődést ért meg: gyárak és üzleti vállalkozások, gazdasági, közhasznú és művelődési egyesületek alakultak. A város 1883-ban vasúti összeköttetést, 1892-ben telefont, 1896-ban villanyvilágítást kapott. Több jelentős új középület készült el ekkoriban a város központjában: a római katolikus plébániatemplom (1868), a színház (1884), a vármegyeház (a mai városháza) (1888), a református templom (1891), a Pénzügyi Palota (a mai múzeum) (1894) és a bíróság (1908).

A Kis-híd, a bíróság és a református templom egy régi képeslapon

Az 1910-es népszámlálás szerint Nagybecskereknek 26 006 lakosa volt, ebből 9148 magyar, 8934 szerb, 6811 német, 456 szlovák és 339 román nemzetiségű volt.

Az első világháború után Nagybecskerek a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz (1929-től Jugoszlávia) került. 1918–1929- között a királyság fővárosával azonos megyében volt, majd 1929–1941 között a Dunai Bánság részét alkotta. 1941–1944 között német megszállás alatt állt, az Autonóm Bánság része volt.

1945-től a szocialista Jugoszlávia, azon belül a Vajdaság Autonóm Tartomány városa. Ez a periódus a város rohamos gazdasági fejlődését hozta. Mindenekelőtt az élelmiszeripar területén, de néhány jelentős vegyipari, fémipari és textilipari létesítmény is működött a városban. A város lakossága ebben az időszakban a következőképpen alakult:

Jugoszlávia széthullása után Nagybecskerek 1992 és 2003 között először a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság, majd 2003–2006 között fennálló Szerbia és Montenegró államszövetség része volt. 2006-ban ez az államszövetség is felbomlott. Nagybecskerek azóta a független Szerbiához tartozik. A délszláv háborúk érzékenyen érintették a nagybecskereki gazdaságot: a város egyik súlyos problémája a magas munkanélküliség.

Demográfia

[szerkesztés]
A nagybecskereki városháza, előtte I. Péter jugoszláv király szobra. E helyen az első világháború végéig Kiss Ernő honvéd tábornok szobra állt
  • 1948: 33 775 fő
  • 1953: 38 715
  • 1961: 49 020
  • 1971: 71 424
  • 1981: 81 270
  • 1991: 81 316
  • 2002: 79 773
  • 2011: 76 511

Népcsoportok

[szerkesztés]
Nemzetiség Szám %
Szerbek 56 560 70,90
Magyarok 11 605 14,54
Jugoszlávok 1948 2,44
Cigányok 1577 1,97
Románok 633 0,79
Horvátok 484 0,60
Szlovákok 361 0,45
Macedónok 334 0,41
Montenegróiak 327 0,40
Németek 140 0,17
Bolgárok 96 0,12
Szlovének 82 0,10
Muzulmánok 72 0,09
Albánok 60 0,07
Oroszok 48 0,06
Goránok 26 0,03
Csehek 16 0,02
Ruszinok 16 0,02
Ukránok 14 0,01
Bunyevácok 12 0,01
Bosnyákok 7 0,00
Vlachok 4 0,00
Egyéb/Ismeretlen[2]

Vallás

[szerkesztés]
A nagybecskereki székesegyház
A kereskedelmi akadémia épületét sgraffito díszíti

Nagybecskerek magyar lakosságának túlnyomó többsége katolikus, a város egyben a Nagybecskereki egyházmegye székhelye is.

Reformátusok is élnek a vidéken, s a gyülekezetnek van is egy impozáns műemlék temploma a városban, a Béga folyó partján. A szerbek és a románok rendszerint a szerb ortodox egyház illetve a román ortodox egyház tagjai.

A bánsági szlovákok többnyire az Evangélikus Egyházhoz tartoznak.

Nagybecskereki katolikus püspökök

[szerkesztés]
  1. msgr. Jung Tamás (1911. december 10. – 1992. december 5.), apostoli kormányzó (1972–1988)
  2. msgr. Huzsvár László (1931. február 21. –), megyés püspök (1988–2008)
  3. Dr. Német László (1956. szeptember 7. –) hivatalban 2008. július 5-től

Nevezetességek

[szerkesztés]

Híres emberek

[szerkesztés]

Itt született

[szerkesztés]

Itt tanult

[szerkesztés]

Itt tevékenykedett

[szerkesztés]

Testvérvárosai

[szerkesztés]
Nagybecskerek egy régi térképen

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Anderle Ádám (2013). „Új Barcelona: város a Duna mentén?”. Klió történelmi szemléző folyóirat 4 (22), 87–92. o. (Hozzáférés: 2019. április 17.) 
  2. ↑ Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima 1. kötet. (szerbül) Belgrád: Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 86-84433-00-9  
  3. ↑ Ki kicsoda, vajdasági magyar közéleti lexikon – Tietze Jenő

További információk

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Nagybecskerek&oldid=26618947”