Nagy Attraktor
 |
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. |
A Nagy Attraktor egy gravitációs anomália az intergalaktikus térben és a Laniakea szuperhalmaz látszólagos központi gravitációs pontja. A megfigyelt anomáliák a Tejútrendszernél több milliószor nagyobb tömegű tömeg lokális koncentrációjára utalnak. Ezt azonban kényelmetlenül eltakarja a saját Tejútrendszerünk galaktikus síkja (ZOA), így a látható fény hullámhosszán a Nagy Attraktor nehezen figyelhető meg közvetlenül.[1] Egyébként csak százmillió év múlva kerül a Föld a Tejútrendszer másik oldalára, ami lehetővé tehetné számunkra, hogy a galaktikus síkon túlra lássunk.
Ez az anomália megfigyelhető a galaxisok és a hozzájuk kapcsolódó halmazok mozgására gyakorolt hatása révén, amely az univerzum több százmillió fényév átmérőjű részén figyelhető meg. Ezek a galaxisok megfigyelhetők a Tejút által eltakart részek (ZOA) felett és alatt; mindegyikük a Hubble-áramlásnak megfelelően vöröseltolódik, ami azt jelzi, hogy hozzánk és egymáshoz képest távolodnak, de vöröseltolódásuk változása elég nagy és elég szabályos ahhoz, hogy kiderüljön, hogy kissé az anomália felé húzódnak. Vöröseltolódásuk változásait sajátos sebesség (peculiar velocity) néven ismerjük, és a Nagy Attraktor irányától való szögeltéréstől függően körülbelül 700 km/s és -700 km/s közötti tartományt fednek le.
Maga a Nagy Attraktor a Shapley szuperhalmaz felé mozog.[1] Egy dél-afrikai asztrofizikusokból álló csoport nemrégiben végzett csillagászati vizsgálatai a Nagy Attraktor feltételezett helyén egy galaxisok szuperhalmazát, a Vela szuperhalmaz-at mutatták ki.[2]
Az „attraktor” szó szerinti jelentése: „vonzó”, „valami ami vonzza a dolgokat”.
Felfedezése
[szerkesztés]Az 1970-es években fedezték fel először, hogy a Tejútrendszer mozog az űrben. Az asztrofizikusok egy sor különös, a mozgás sebességével kapcsolatos vizsgálat során megállapították, hogy a Tejútrendszer a Centaurus csillagkép felé halad, körülbelül 600 km/s sebességgel. Ezután a kozmikus mikrohullámú háttér (CMB) dipólusok felfedezésével a galaxisok Helyi Csoportjának a Nagy Attraktor felé történő mozgását tükrözték.[3] Az 1980-as évek számos felfedezést hoztak a Nagy Attraktorral kapcsolatban, például azt, hogy nem a Tejútrendszer az egyetlen galaxis, amelyet érint, és megközelítőleg 400 elliptikus galaxis mozog a Nagy Attraktor felé a ZOA-n túl.
Helye
[szerkesztés]A világegyetem egyenletes tágulásától való eltérésre utaló első jeleket 1973-ban, majd 1978-ban jelentették. A Nagy Attraktor helyét végül 1986-ban határozták meg: Valahol 150 és 250 Mly (millió fényév) (47-79 Mpc) közötti távolságban található (a nagyobbik a legfrissebb becslés) a Tejútrendszertől, a Déli Háromszög csillagkép és a Szögmérő csillagképek irányában. [4] Míg az ebben az irányban lévő objektumok a ZOA-ban (az éjszakai égbolt Tejútrendszer galaxis által eltakart része) helyezkednek el, és ezért látható hullámhosszon nehéz őket tanulmányozni, a röntgenmegfigyelések kimutatták, hogy a térnek ezt a régióját a Norma-halmaz (ACO 3627) uralja,[5][6] egy masszív galaxishalmaz, amely túlnyomórészt nagy, öreg galaxisokat tartalmaz, amelyek közül sokan összeütköznek szomszédaikkal és nagy mennyiségű rádióhullámot sugároznak.
Viták a látszólagos tömegéről
[szerkesztés]Dark Flow
[szerkesztés]Laniakea szuperhalmaz
[szerkesztés]A Laniakea szuperhalmaz a Nagy attractor medencéjeként van meghatározva. Körülbelül négy fő galaxis-szuperhalmazt foglal magában, beleértve a Virgo és a Hydra-Centaurus korábbi szuperhalmazait, és 500 millió fényévre terjed ki. Mivel nem elég sűrű ahhoz, hogy gravitációsan kötött legyen, a világegyetem tágulásával szét kellene szóródnia, ehelyett azonban egy gravitációs fókuszpont rögzíti. Így a Nagy Attraktor lenne az új szuperhalmaz magja.[7]
Vela szuperhalmaz
[szerkesztés]2016-ban egy dél-afrikai, európai és ausztrál kutatókból álló multinacionális csapat a dél-afrikai csillagász Renée C. Kraan-Korteweg vezetésével bejelentette a Vela szuperhalmaz felfedezését a Nagy Attraktor térségében, amely nagyrészt megmagyarázná az utóbbi gravitációs vonzásának rejtélyét. Az AAOmega spektrograph, a 3,9 m-es Anglo-Ausztralian Telescope és a Southern African Large Telescope adatainak felhasználásával a csillagászok a „szuperhalmaz” elnevezéssel összhangban lévő galaktikus túlsűrűségű régiót fedeztek fel, ami a szükséges magyarázatot adja a gravitációs anomáliára a Shapley-szuperhalmaz szomszédságában, ahol a Nagy Attraktor elméletileg található.[2]
Lásd még
[szerkesztés]Hivatkozások
[szerkesztés]- ↑ a b „What is the Great Attractor?”, 2014. július 14. (Hozzáférés: 2018. június 24.) (amerikai angol nyelvű)
- ↑ a b „Discovery of a supercluster in the Zone of Avoidance in Vela” (angol nyelven). Monthly Notices of the Royal Astronomical Society: Letters 466 (1), L29-L33. o. DOI:10.1093/MNRASL/SLW229. ISSN 1745-3933. Wikidata Q55892376.
- ↑ Cosmic Microwave Background Dipole | COSMOS. astronomy.swin.edu.au . (Hozzáférés: 2022. március 14.)
- ↑ Hubble focuses on "the Great Attractor". NASA, 2013. január 18. (Hozzáférés: 2020. október 24.)
- ↑ Galaxies behind the Milky Way and the Great Attractor, From the Sun to the Great Attractor, Lecture Notes in Physics, 301–344. o.. DOI: 10.1007/3-540-45371-7_8 (2000). ISBN 978-3-540-41064-5
- ↑ The Great Attractor. [2003. február 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. „It is now thought that the Great Attractor is probably a supercluster, with Abell 3627 near its center.”
- ↑ „The Laniakea supercluster of galaxies” (angol nyelven). Nature 513 (7516), 71–73. o. DOI:10.1038/NATURE13674. ISSN 1476-4687. PMID 25186900. Wikidata Q28314882.
|
Ez a csillagászati vagy űrkutatási tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Great Attractor című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.