Monaco az Eurovíziós Dalfesztiválokon
Monaco | |
Adatok | |
Műsorsugárzó | |
Nemzeti válogató | belső kiválasztás (1959–1979, 2004–2006) |
Részvételek és eredmények | |
Részvételek | 24 (21 döntő) |
Első részvétel | 1959 |
Legjobb eredmény | 1. (1971) |
Legrosszabb eredmény | utolsó (1959, 1966) |
Összpontszám a döntőkben 2004 óta | 0 (45.) |
Külső hivatkozások | |
Honlap | Monaco profilja a eurovision.tv-n |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Monaco eddig huszonnégy alkalommal vett részt az Eurovíziós Dalfesztiválon, utoljára 2006-ban.
A monacói műsorsugárzó a Télé Monte Carlo, amely 1950-ben alapító tagja volt az Európai Műsorsugárzók Uniójának, és 1959-ben csatlakozott a versenyhez.
Története
[szerkesztés]Évről évre
[szerkesztés]Monaco 1959-ben vett részt először a versenyen. Első versenyzőjük Jacques Pills volt Mon ami Pierrot című dalával, ami összesen egy pontot gyűjtött össze. Annak ellenére, hogy a debütáláson az utolsó helyen végeztek, később sokkal sikeresebbek voltak, és szinte minden alkalommal az első tízben végeztek.
1960-ban már jobb eredményt értek el, harmadikak lettek. A következő évben tizedikek lettek. 1962-ben mindössze 13 ponttal maradtak le a győztes Franciaország után. 1963-ban ötödikek, 1964-ben ismét harmadikak, 1965-ben pedig kilencedikek lettek. Legrosszabb eredményüket 1966-ban szerezték, amikor nulla ponttal utolsók lettek. A következő évben ötödikek, utána hetedikek majd hatodikak lettek.
1970-ben holtversenyben nyolcadikként végeztek Belgiummal és Olaszországgal. 1971-ben aratták első, és eddigi egyetlen győzelmüket. Séverine Un banc, un arbre, une rue című dala 128 pontot összegyűjtve megnyerte a versenyt. A dal a tizennyolc fős mezőnyből hat országtól gyűjtötte be a maximális 10 pontot. A következő évi verseny megrendezését nem vállalták, így Monaco az egyetlen ország, amely meg tudta nyerni a versenyt, de sosem volt házigazda. Győzelmük után újra rossz eredményt értek el, tizenhatodikak lettek a tizennyolc fős mezőnyben. 1973-ban nyolcadikak, 1974-ben negyedikek lettek. 1975-ben ismét nem jutottak a legjobb tíz közé, tizenharmadikkét zárták a versenyt, viszont a kövezetkő évben újra bronzérmesek lettek. 1977-ben és 1978-ban negyedik helyen végeztek, 1979-ben tizenhatodikak lettek.
A TMC 1980-ban visszalépett a versenytől, és csak huszonöt év múlva, 2004-ben, az elődöntők bevezetésekor nevezett be ismét. Ekkor három sikertelen elődöntős szereplés után a visszalépés mellett döntöttek. 2023-ban tizenhét kihagyott év után visszatértek volna a versenyre, mivel a 2022-es monacói állami költségvetés tartalmazta a hercegség szereplésének költségét a 2023-as versenyre.
Nyelvhasználat
[szerkesztés]Monaco huszonnégy dalának mindegyike francia nyelvű volt. Csak a legutolsó, 2006-os daluk nem volt teljes egészében francia, az néhány tahiti nyelvű részt is tartalmazott.[1]
A dalverseny első éveiben nem vonatkozott semmilyen szabályozás a nyelvhasználatra. 1966-tól az EBU bevezette azt a szabályt, hogy mindegyik dalt az adott ország egyik hivatalos nyelvén kell előadni, vagyis Monaco indulóinak francia nyelven. Ezt a szabályt 1973 és 1976 között rövid időre eltörölték, majd 1999-ben véglegesen, de ők egyszer sem éltek a szabad nyelvhasználat lehetőségével, minden alkalommal saját nyelvű dallal neveztek.
Nemzeti döntő
[szerkesztés]Kis ország révén gyakran külföldiek képviselték a hercegséget, főleg franciák. A Télé Monte Carlo kivétel nélkül minden alkalommal nemzeti döntő nélkül, belső kiválasztással jelölte ki indulóját
Résztvevők
[szerkesztés]Szavazástörténet
[szerkesztés]1959–2006
[szerkesztés]
Monaco a következő országoknak adta a legtöbb pontot az elődöntőben:
|
Monaco a következő országoktól kapta a legtöbb pontot az elődöntőben:
|
Monaco még sosem adott pontot az elődöntőben a következő országoknak: Andorra, Ausztria, Bulgária, Egyesült Királyság, Lengyelország, Magyarország, Málta, Moldova, Németország, Norvégia, Oroszország, Örményország,Spanyolország, Törökország
Monaco még sosem kapott pontot az elődöntőben a következő országoktól: Ausztria, Belgium, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Dánia, Egyesült Királyság, Észak-Macedónia, Fehéroroszország, Finnország, Görögország, Hollandia, Horvátország, Izland, Írország, Izrael, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Németország, Norvégia, Oroszország, Örményország, Portugália, Románia, Szerbia és Montenegró, Szlovénia, Spanyolország, Svájc, Svédország, Törökország, Ukrajna
Monaco a következő országoknak adta a legtöbb pontot a döntőben:
|
Monaco a következő országoktól kapta a legtöbb pontot a döntőben:
|
Monaco még sosem adott pontot a döntőben a következő országoknak: Albánia, Lengyelország, Magyarország, Moldova, Oroszország és Örményország
Monaco mindegyik országtól kapott legalább egy pontot a döntőkben
Rendezések
[szerkesztés]Az 1971-es Eurovíziós Dalfesztivál Monaco győzelmével zárult, ám egyedül nem tudták megrendezni a versenyt. Először a francia TV-t kérték fel a segítségre, akik szívesen megrendezték volna a versenyt, de csak úgy, ha Franciaországban tartják, és nem az eredetileg tervezett Monte-Carlói Operaházban. A monacói tévétársaság ezt nem fogadta el, és végül pénzügyi okokra hivatkozva lemondott a rendezésről, és ezután a BBC-t kérték fel.[2]
Háttér
[szerkesztés]Év | Rendező | Kommentátor | Pontbejelentő |
---|---|---|---|
1959 | Cannes | Claude Darget | N/A |
1960 | London | Pierre Tchernia | |
1961 | Cannes | Robert Beauvais | |
1962 | Luxembourg | Pierre Tchernia | |
1963 | London | ||
1964 | Koppenhága | Robert Beauvais | |
1965 | Nápoly | Pierre Tchernia | |
1966 | Luxembourg | François Deguelt | |
1967 | Bécs | Pierre Tchernia | |
1968 | London | ||
1969 | Madrid | ||
1970 | Amszterdam | ||
1971 | Dublin | Georges de Caunes | nem volt |
1972 | Edinburgh | José Sacré | |
1973 | Luxembourg | Hélène Vida | |
1974 | Brighton | Carole Chabrier | Sophie Hecquet |
1975 | Stockholm | José Sacré | Carole Chabrier |
1976 | Hága | Hélène Vida | |
1977 | London | Georges de Caunes | |
1978 | Párizs | José Sacré | |
1979 | Jeruzsálem | ||
1980–2003 | Nem vettek részt és nem közvetítették a versenyt | ||
2004 | Isztambul | Bernard Montiel és Génie Godula | Anne Allegrini |
2005 | Kijev | ||
2006 | Athén | Bernard Montiel és Églantine Eméyé | Églantine Eméyé |
2007 | Helsinki | N/A | Nem vettek részt |
2008– | Nem vettek részt és nem közvetítették a versenyt |
Galéria
[szerkesztés]-
François Deguelt Luxembourgban (1962)
-
Marjorie Noël Nápolyban (1965)
-
Dominique Dussault Amszterdamban (1970)
-
Mary Christy Hágában (1976)
-
Maryon Gargiulo Isztambulban (2004)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Monaco indulóinak listája. diggiloo.net
- ↑ Edinburgh 1972 (brit angol nyelven). Eurovision.tv